Kereső toggle

A demokrácia ereje

A szoros versenyben a hitelesség és nem a politológia dönt

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az elemzők többsége a demokrácia győzelmeként értékeli az amerikai
elnökjelöltségért zajló szoros küzdelmet. A politológusok elméletei sorra dőlnek
meg, miközben a jelöltek felismerték: a küzdelmet nem a hangzatosabb
ígéretekkel, hanem a választók bizalmának elnyerésével lehet megnyerni. Az
indulóknak keményen meg kell dolgozniuk államról államra járva a szavazatokért:
ki kell állniuk a nem mindig megértő hallgatóság elé, és vállalni kell a
legélesebb kérdéseket és bírálatokat is. Mindezt hónapokon keresztül úgy, hogy a
győzteseknek a novemberi elnökválasztás előtt még egyszer végig kell járniuk

a maratoni kampánykörutat.

A legutóbbi
előválasztásokon Nevadában Hillary Clinton diadalmaskodott, a dél-karolinai
republikánus versenyt pedig John McCain nyerte. Mindezek ellenére egyik párt sem
rendelkezik egyértelmű esélyessel, ezért lankadatlanul folyik tovább a kampány,
melyben most a sorsdöntő, nagyobb államok következnek. A szakemberek előtt
világos, hogy a 2008-as elnökségi kampány nemcsak a hatalmas költségek
szempontjából tekinthető egyedülállónak az Egyesült Államok történelmében, hanem
a kiszámíthatóság hiánya miatt is.

Az idei választáson – eddig – nem az előrejelzések, a szakértők vagy akár az
egyes jelöltek programjai határozzák meg a szavazás kimenetét, hanem a verseny
magukról a szavazókról szól – hívja fel a figyelmet a Time magazin, amely
szerint ez ékes bizonyíték az amerikai demokrácia életképességére.

Iowában az előzetes várakozásokkal szemben Barack Obama került ki győztesen
Hillary Clintonnal szemben, aki csak harmadik lett. New Hamsphire-ben úgy tűnt,
hogy utcahosszal Obama vezet, azonban Hillary Clinton gyors stílusváltásának
hatására a nők és a fiatalok nagy számban járultak az urnákhoz, és segítették
győzelemre a volt first ladyt. Clinton stratégái ugyanis felismerték, hogy
jelöltjük alulmarad Obamával szemben, ha a választóknak azt hangoztatja, hogy
mennyi mindent tett már értük. Obama beszédei ugyanis többnyire arról szóltak,
hogy mennyi mindent akar tenni ezután az emberekért. Clinton tanácsadói
belátták, hogy a szavazóknál nem hoz eredményt, ha úgy szólítják meg őket, hogy
„engem kellene támogatnotok, mert tartoztok nekem”, és nem vet jó fényt a
kampányra az sem, ha a szenátor mögött férje, a volt elnök és egykori
külügyminisztere, Madeleine Albright áll. Mindez ugyanis azt sugallhatja, hogy a
Clinton-éra újraélesztése következik. Ezért változtattak a színpadképen, és
azóta Hillary a kampánygyűléseken sokkal több kérdésre válaszol, mivel így
hitelesebben fejtheti ki terveit.

A republikánus oldalon Mike Huckabee iowai győzelme okozott nem kis meglepetést.
Az egykori baptista lelkész kevés pénzzel és sajtónyilvánossággal rendelkezett,
de személyes, közérthető stílusa és szónoki rutinja meghozta az eredményt
számára. Huckabee a társadalmi kérdések iránt fogékony konzervatív – elsősorban
evangéliumi keresztény – szavazók között a legnépszerűbb. Esélyeit javítja, hogy
a gyengén szereplő Fred Thompson visszalépésével már nem kell mással osztoznia
az evangéliumi szavazatokon. (Dél-Karolinában a hasonló programmal kampányoló
Huckabee 30, míg Thompson 16 százalékot kapott, amely együtt jóval több, mint a
győztes John McCain 33 százalékos eredménye.)

Szintén nagy meglepetés McCain kiváló szereplése, hiszen őt nyáron szinte már
eltemették, miután népszerűsége jelentősen visszaesett, és nem sikerült elegendő
kampánypénzt sem összegyűjtenie. Ehhez képest a vietnami veterán New
Hampshire-ben és Dél-Karolinában is az első helyen végzett. A 71 éves arizonai
szenátor sikerének egyik titka furcsamód az, hogy eredeti kampánystratégiája
összeomlott. A szükségből John McCain – életében nem először – erényt tudott
kovácsolni. Egy republikánus elemző szerint stratégái azzal, hogy
félremenedzselték kampányát, valójában nagy szívességet tettek neki. Mint
fogalmazott: „Lerombolták a bázisát, és elvágták az utánpótlás útját, így
egyetlen lehetősége maradt: saját magára, illetve ösztöneire kellett
hagyatkoznia.” A komoly háborús tapasztalattal rendelkező McCain felvette a
kesztyűt és küzdött, nem hiába. New Hamsphire-i győzelme után elmondta, hogy
véleménye szerint az elv és a meggyőzés diadalmaskodott a pénz és a politikai
üzenet felett.

A nagy megmérettetések azonban csak most következnek. A republikánus párt
jelöltjei már a január 29-ei floridai előválasztásokra készülnek, ahol eldőlhet
Rudy Giuliani sorsa, aki Floridán kívül gyakorlatilag láthatatlan volt az eddigi
kampányban. Kérdéses, hogy kiváró taktikája meghozza-e számára a kívánt
eredményt. A volt New York-i polgármester ugyanis nem pazarolta energiáját
kisebb államokra, hanem a nagyobb befolyással rendelkező államokra
összpontosított. Amenynyiben a napsütéses államban nem tud nyerni, nagyon kevés
esélye marad a talpon maradásra.

A demokraták Florida előtt még Dél-Karolinában is összemérik erejüket a
hétvégén. A készülődés során heves szóváltások zajlottak Hillary Clinton és
Barack Obama között. A Jó Reggelt, Amerika című műsorban Barack Obama azért
bírálta Bill Clintont, hogy pontatlan megjegyzéseket tesz a színes bőrű
elnökjelölt múltjával kapcsolatosan. A volt elnök részéről olyan állítások
hangzottak el, miszerint „mese”, hogy Obama már a kezdetektől ellenezte az iraki
háborút, valamint felemlítette azt, hogy demokrata létére a republikánus Ronald
Reagant úgy állította be, mint aki pozitív irányba változtatta meg az amerikai
politikai életet. Reagant a demokrata tábor a közép- és a dolgozó osztály
ellenségének tekinti. A kedélyek nem csitultak a demokraták legutóbbi televíziós
vitáján sem. Obama és Clinton között heves szócsata bontakozott ki, mikor Obama
felhozta Clinton férjének személyével kapcsolatos állításait.

Az amerikaiak számíthatnak arra, hogy az amúgy is érzékeny faji kérdés előtérbe
kerül a kampány során, különösen Dél-Karolinában, ahol a becslések szerint a
szavazók több mint fele afroamerikai. Ezt jelzi a vita, amely a híres polgárjogi
harcos, Martin Luther King kapcsán kezdődött a demokrata jelöltek között.
Hillary Clinton nem aratott osztatlan sikert azzal a kijelentésével, miszerint
King álma a faji egyenlőségről csak akkor valósult meg, amikor Johnson elnök
aláírta az 1964-es polgárjogi törvényeket.

Az elnökjelölti kampány döntő állomása február 5-én, az úgynevezett „szuper
kedden” lesz, amikor egyszerre huszonkét államban kerül sor előválasztásra,
köztük a jelentősebb nagy államokban, például Kaliforniában. A példátlanul
szoros verseny miatt azonban korántsem biztos, hogy ezen a napon eldől, kik
indulhatnak novemberben az elnöki székért.

Olvasson tovább: