Kereső toggle

Kalózok a fedélzeten

Rakétákkal támadnak Hook kapitány modern követői

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Alighogy egy amerikai hadihajó kiszabadította a Szomália közelében tengeri
kalózok által elrabolt észak-koreai hajó túszait, egy japán kereskedelmi hajót
raboltak el ugyanott a motorcsónakokon érkező fegyveres támadók. Bár a
kalózkodás aranykora a nemzeti flották és kereskedelmi hajók fejlődésével 1730
körül véget ért, a kalóztámadások az utóbbi években mind gyakoribbá váltak.

Cynthia Smith rutinosan induló napja igazi rémálommá vált, amikor egy férfi
hirtelen vascsővel hátulról rátámadt. Cynthia kemény csapásokat érzett a
bordáin, de megfordulva egy hatalmas rúgással hatástalanította támadóját, majd
segítségért szaladt. A jelenet nem Chicago utcáin vagy egy hollywoodi film
kockáin játszódott le, hanem az Olympic Runner nevű tankhajón, amely 1991-ben
Szaúd-Arábia felől tartott a koreai partok felé. Néhány perccel később Cynthia
és a legénység többi tagja a tűzoltótömlőkből kizúduló vízsugárral sodortatta le
a fedélzetről a kalózokat, ám még mindig hátra volt a kapitány kiszabadítása.

A parancsnoki fülkébe behatoló martalócok késekkel hadonászva próbálták a
kapitányt rávenni a széf megnyitására, azonban a legénység színre lépése láttán
megijedtek, és elinaltak a forgalmas szingapúri felségvizeken. Cynthia szerint:
„Ez csak egy kisebb incidens volt, nem is tudom, hogy egyáltalán
bejelentettük-e. Ezek a kalózok nem is voltak annyira agresszívek.”

Ilyen és ehhez hasonló események mind gyakrabban fordulnak elő. A napokban egy
dél-koreai tulajdonú kereskedelmi hajó huszonnégy matróza szabadult ki kalózok
fogságából közel fél éves tortúra után, egy tajvani halászhajót pedig öt hónap
után engedtek el a kalózok. A hajókat Szomália partjaitól nem messze ejtették
rabul.

Az elmúlt hetekben ugyanilyen kalóztámadás áldozatává vált egy észak-koreai
teherhajó és egy japán tankhajó is – szintén Szomália partjainál. A jelentések
szerint az észak-koreai hajó legénysége véres harc során visszafoglalta a hajót
a martalócoktól. Jelenleg két hajó van még fogságban a szomáliai felségvizeken.

A londoni központú Nemzetközi Tengerészeti Iroda (IMB) felmérései szerint a
kalóztámadások száma az idei év első kilenc hónapjában 14 százalékkal ugrott
meg. A szomáliai partoknál kritikus a helyzet, mivel az ország 2004-ben
létrehozott kormánya képtelen kézbe venni az irányítást, ugyanakkor Szomália
rendkívül hosszú – mintegy 3300 kilométeres – partszakasszal rendelkezik. Az IMB
szakértői szerint ezt a partvidéket gyakorlatilag senki nem felügyeli. „A
tengerészeti iparágat nagyon aggasztja a helyzet” – vallja Cyrus Mody, az IMB
egyik elemzője. „Azon a vidéken a törvényt senki nem veszi figyelembe. Ez
nemcsak az afrikai kereskedelemnek árt, hanem még a humanitárius segélyek
szállítását is gátolja, és a kontinens általános stabilitását is veszélyezteti.”

Afrika partjainál az olajban gazdag Nigéria számít még igen veszélyes
területnek. A szakértők szerint a tengeri területek gyenge vagy helyenként nem
elégséges jogi szabályozása, illetve a partvidékkel rendelkező országok jogi
intézményeinek gyengesége jelenti legtöbbször a problémák forrását. A szomáliai
kalózok például többnyire büntetlenül végezhetik rablótevékenységüket. Sok
esetben a bűncselekményekre olyan területen kerül sor, amely nem tartozik
egyetlen ország fennhatósága alá sem.

Kereskedelmi és vontatóhajók, tankhajók, halászhajók esnek manapság kalózok
prédájául, de segélyszállító hajók és luxus óceánjárók elleni támadásra is volt
már példa. A cél változó: a szervezettebb és kifinomultabb bandák akár az egész
hajót elrabolják a rakománnyal együtt. A kikötőbe manőverezett járművet
átfestik, és meghamisítják a papírjait is. A „kisstílű” martalócoknak azonban ez
túl körülményesnek vagy lassúnak tűnik, így ők „beérik” a hajó széfjében
található készpénzzel – ami akár több tízezer dollárnyi összeg is lehet – vagy
inkább váltságdíjat követelnek a hajóért és a legénységért cserébe. Nem sokat
teketóriáznak: ha a váltságdíj késik, megkezdik a túszok kivégzését.

A felmérések szerint idén már több százezer dollárnyi váltságdíj landolt a
kalózok zsebében, az összegek állítólag magánszemélyek számláiról kerültek
folyósításra. A zsákmány igen csábító: egy hajó elrablásakor 500 ezer dollártól
3 millió dollárig terjedhet a „tarifa”. Becslések szerint az egyes bandák
átlagosan évi öt támadást hajtanak végre. A kalózok jachtokat, magánkézben lévő
hajókat is megtámadnak, ám ezekről sokszor nem is érkezik bejelentés, mivel a
biztosítások úgysem fedezik az ilyen károkat.

Kalóztámadások szempontjából még Szomália partjainál is veszélyesebb Indonézia
partvidéke, valamint a délkelet-ázsiai Malaka-szoros, ami a világ egyik
legforgalmasabb vízi útvonalának számít. Itt idén eddig 198 támadást
regisztráltak, de nem minden esetről érkezik bejelentés.

A szorosok azért is veszélyesek, mert itt a hajóknak le kell lassítaniuk, így
könnyebb utolérni őket például motorcsónakokkal. A mai kalózoknak ugyanis már a
felszerelése is igen modern: a motorcsónaktól kezdve a gépfegyveren,
rakétameghajtású gránáton, mobiltelefonon át a GPS-ig minden megtalálható az
arzenáljukban. Ezzel szemben a tengerjárók nincsenek felfegyverezve, sőt a
legénység még csak képzést sem kap arra, mit kell tenni támadáskor. Általában
nagy nyomású tűzoltótömlőkkel verik vissza a támadást, egyes hajókon pedig a
legelőkről ismert villanypásztort alkalmazzák a fedélzeti korlátokon.

Egy tipikus támadás során egy gyors kalózhajó elölről nyomul, és miközben a
parancsnoki híd az ütközés elkerülésével van elfoglalva, két kisebb motorcsónak
hátulról közelíti meg a járművet, és a kalózok onnan másznak fel rá. Az is
előfordul, hogy a kiszemelt prédát egy kalóz „anyahajó” követi már a kikötőtől
fogva, és ez később a tengeren bocsátja útjára a támadó motorcsónakokat. Az
akciózó kalózok száma tíz és negyven fő között mozog, de gyakran a megtámadott
hajón is vannak beépített embereik, akik segítik őket a tájékozódásban.

A problémára egyelőre nem sok megoldás született. Az IMB azt tanácsolja a
hajósoknak: legalább 300 kilométerre kerüljék el a veszélyes partokat, támadás
esetén pedig „teljes gőzzel” nyomuljanak előre, és azonnal kérjenek rádión
segítséget. A Malaka-szorosnál Malajzia, Indonézia és Tajvan rendszeresített
járőrhajókat, az amerikai haditengerészet pedig nemrégiben a szomáliai partoknál
lévő nemzetközi felségvizeken kezdett járőrözésbe, ami egyben
terrorizmuselhárító tevékenységének szerves részét is képezi, mert egyes
források szerint a kalózok terrorszervezeteknek is dolgozhatnak.

Olvasson tovább: