„Irán a terrorizmus első számú támogatója
olyan terrorista csoportokat
pénzel, mint a Hamasz és a palesztin Iszlám Dzsihád, melyek ártatlanokat
gyilkolnak, és Izraelt veszik célba
Irán küld fegyvereket a táliboknak
Irán
tartóztatott le olyan Iránba látogató amerikai egyetemi tanárokat, akik nem
követtek el bűntényeket
Irán aktív technológiai törekvése, mely
atomfegyverekhez vezethet, nukleáris holokauszt veszélyével fenyegeti a
térséget, mely eddig is az instabilitásról és erőszakról volt ismert. Irán
lépései minden nemzet biztonságát fenyegetik. Szembe fogunk szállni ezzel a
veszéllyel, mielőtt túl késő lenne” – sorolta az Irán elleni vádirat pontjait az
amerikai elnök.
Az Egyesült Államok úgy látja, hogy Irán már távháborút folytat az amerikaiakkal
Irakban. Ennek bizonyítéka – amire Bush elnök is kitért beszédében –, hogy az
irániak által biztosított lőszerekkel amerikai bázisok és csapatok ellen
végrehajtott támadások száma megnövekedett az elmúlt hónapokban, annak ellenére,
hogy Irán Irak biztonsági helyzetének stabilizálására tett ígéretet. Ezenkívül
először beszélt az elnök arról is, hogy az iszlám radikálisok közül nemcsak a
szunnita dzsihádisták, hanem az iráni kormány által támogatott és felfegyverzett
síita szélsőségesek is felelősek az Irakban és a térségben kialakult káoszért.
Az előzményekhez hozzátartozik az is, hogy Mahmúd Ahmadinezsád kijelentette,
országa kész betölteni az Irakban keletkezett „hatalmi vákuumot”. Az iráni elnök
két nappal később azt is bejelentette, hogy az iszlám köztársaság elérte régi
vágyát: az urándúsításhoz szükséges háromezer centrifuga működtetését. Mint
ahogy az iráni állami televízió honlapján megjelent, Ahmadinezsád szerint a
Nyugat azt hitte, hogy az iráni nemzet megadja magát egy határozat hallatán,
ehelyett azonban újabb előrelépés történt a nukleáris programban.
Egyes vélemények szerint Bush elnök nyilatkozata nemcsak az irániaknak, hanem az
ENSZ Biztonsági Tanácsa azon tagjainak is szólt – értve ezalatt Oroszországot és
Kínát –, akik akadályozzák az iszlám köztársaság elleni keményebb szankciók
meghozatalát.
A Nemzetközi Atomenergiai Ügynökség múlt heti jelentésében pedig még az állt,
hogy Irán „jelentős” együttműködést tanúsít az atomprogramot illetően, hogy az
urándúsítási folyamat lelassult, valamint hogy Teherán ígéretet tett arra is,
hogy novemberig választ ad az ügynökség kérdéseire is. Washingtonban azonban úgy
vélik, hogy mindez csak látszat, mellyel a további szankciókat kívánja az ázsiai
ország elkerülni. Ezzel egybevág az Iráni Ellenállás Nemzeti Tanácsának egyik
szóvivője, Alireza Dzsafarzadeh állítása, akinek nevéhez a Natanzban működő
urándúsító erőmű felfedése fűződik. Az ismert iráni ellenzéki úgy véli, az
ügynökséget orránál fogva vezeti az iráni rezsim, a NAÜ számos nukleáris
tevékenységet folytató helyszínt meg sem látogatott. Dzsafarzadeh szerint az
ügynökség egy olyan rendszerről ad kedvező jelentést, mely mindig is a csalásról
volt ismert.
A londoni The Sunday Times értesülései szerint a Pentagon már felvázolt egy
háromnapos, nagyszabású légicsapásokat tartalmazó tervet 1200 iráni célpont
ellen, amellyel megkísérelnék felszámolni a teljes iráni haderőt. A támadás
hasonló lenne Izrael 1981-es katonai lépéséhez, mellyel Szaddám Huszein osziraki
erőművét bombázta le. Az iráni válaszcsapás erre Amerika és szövetségesei
olajellátásának elvágása lenne, vagyis Irán elzárná a Perzsa-öböl bejáratát, a
Hormuzi-szorost, és Irak déli részén síita felkeléseket robbantanának ki,
amelyek következtében megfosztanák Irakot olajexportjának 60 százalékától.
Reális veszély egy világméretű olajválság kialakulása a támadás nyomán, amelyet
azonban az Egyesült Államok az állami készletek kedvezményes értékesítésével
jelentősen enyhíteni tudna.
A jelenlegi felállás szerint az Egyesült Államok elsősorban Izrael támogatására
számíthat egy esetleges katonai lépés esetén. Szintén a Sunday Times írta meg
még januárban, hogy a zsidó állam felkészült egy önálló légitámadásra Irán
ellen. (Abszurd realitás. Hetek, 2007. január 12.) A Biztonsági Tanács
hozzáállásából az is kitűnik, hogy Európa igyekszik kimaradni a konfliktusból,
azonban Nicolas Sarkozy francia elnök figyelmeztette Iránt, hogy katonai lépésre
kerülhet sor, amennyiben nem hagy fel az urándúsítással, mivel a világnak két
katasztrofális lehetőség közül kell választania: „iráni bomba” vagy „Irán
bombázása”. A francia elnök azonban kizárta a francia erők részvételét a
lehetséges légicsapásokban.
Ahmadinezsád egyébként a katonai lépéssel való fenyegetést inkább „a propaganda
eszközének tartja, mintsem valóságosnak”. Ugyanakkor európai megfigyelők és az
amerikai kormány tagjai úgy vélik, Bush eltökélt, hogy lépjen Iránnal
kapcsolatosan, mielőtt távozik hivatalából.
Egyesek kételkednek azonban, hogy egy ilyen támadás eredményesen zárulna. Davoud
Salhuddin Iránban élő, iszlámra áttért amerikai politológus úgy véli, hogy az
Egyesült Államok nem tudja megbuktatni a jelenlegi kormányt, mivel Irán legfőbb
vezetője, Ali Khamenei már harminc éve készül az amerikai támadásra. Ha Iránt
támadás érné, Salhuddin szerint a terrorizmus a jelenlegi szintjéhez képest a
százszorosára erősödne, mely azt eredményezné, hogy az amerikaiak saját
otthonukban sem lennének biztonságban. A légicsapással kapcsolatosan az a
probléma is felmerül, hogy a CIA valószínűleg nem rendelkezik megfelelő
mennyiségű és pontos információval ahhoz, hogy a katonai lépés következtében
tartósan felszámolja Irán atomprogramját. Bush ellenzői pedig úgy látják, hogy
az elnök nyilatkozataival provokálni kívánja Iránt, mivel a kongresszus
jóváhagyása nélkül nem tud háborút indítani.
Piszkos bombák
Szakértők úgy vélik, elkerülhetetlen egy újabb al-Kaida-támadás az Egyesült
Államok ellen, célpontjainak leginkább a nagyvárosokat tartják. John Scott Redd,
aki az amerikai kormány terrorizmus elleni stratégiájáért felelős
tisztségviselője úgy nyilatkozott, hogy konkrét jeleket lehet látni arra, hogy
az al-Kaida hamarosan támadni fog a Nyugat ellen. Arra vonatkozóan, hogy ez
milyen mértékű lesz, milyen eszközökkel és kik hajtják végre, vagy hogy hol fog
bekövetkezni, természetesen csak találgatások léteznek. A hétköznapi életben is
egyre inkább megjelennek ennek a fenyegetettségnek a jelei, az amerikai lakosság
többsége – főként a nagyvárosokban élők – számol újabb terrortámadással. Egyes
vélemények szerint a terroristák radioaktív anyaggal kevert, úgynevezett piszkos
bombát robbantanának forgalmas helyeken, például repülőtereken vagy
pályaudvarokon.
A feltételezések szerint az al-Kaida több ilyen szerkezetet bejuttatott már –
Kanadán keresztül – az országba. A 2001 óta folyamatosan tartó terrorveszély
rányomja bélyegét többek között a turizmusra is. Rendkívül nehézkessé vált az
Egyesült Államokon belüli légi közlekedés, az utazók – különösképpen a
külföldiek – a gyakori kaotikus körülmények, késések mellett szigorú
vizsgálatokra, motozásokra számíthatnak. Ennek eredményeképpen például főként az
európai országokból veszik egyre kevesebben az utat a „szabadság földje” felé.
2007. 09. 07. (XI/36)
