Kereső toggle

Biciklis maszkabál

Doppingtúladagolásban meghalt a Tour de France

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Száznégy éves korában, hosszú agónia után meghalt a Tour de France –
jelentették be a francia lapok, és bár a Londonból startoló kerékpárosok múlt
vasárnap végighajtottak a Champs Élysées-n, a verseny napok óta valóban csak élő
halott volt. A halál oka dopping.



Fotó: AP

Az idei Tour körüli komolyabb viharfelhők akkor kezdtek gyülekezni, amikor
kiderült, hogy Patrik Sinkewitznek, a T-Mobile német versenyzőjének vérében
tesztoszteront mutattak ki. Ezt követően az ARD és a ZDF felfüggesztették a
verseny közvetítését arra hivatkozva, hogy nem közvetítenek olyan versenyt,
amelyen fennáll a doppinggyanú. A T-Mobile-csapat az elmúlt időszakban több
nehézségen ment keresztül: az év elején

vonult vissza a versenyzéstől Jan Ullrich, az 1997-es Tour de France győztese,
akinek sikereit beárnyékolja a doppinggyanú, korábban pedig a csapat öt tagja
ismerte el, hogy doppingolt. Sinkewitz a héten beismerte, hogy az ellenőrzés
előtti estén egy, a tesztoszteron pótlására kifejlesztett krémet használt.

A Tour első nagy „fogása” a kazah Alexandre Vinokurov volt, a 2003-as Tour de
France harmadik helyezettje, akit egy hagyományos doppingmódszer buktatott le.
Vinokurov vérének elemzéséből ugyanis kiderült, hogy egy alkalmas donortól
transzfúziót kapott, ezt követően teljesítménye is látványosan feljavult.
Vinokurovot csapata, a svájci Astana azonnal felfüggesztette, ezt követően pedig
kivonult a versenyből.

Vinokurov tagadta, hogy transzfúziót kapott volna, a francia L’Équipe-nek
nyilatkozva azzal magyarázta a pozitív tesztet, hogy egy esést követően a
combjában nagyobb vérmennyiség halmozódott fel, és orvosai szerint ennek
köszönhető a pozitív teszt. „A csapatunk sikere sokakat féltékennyé tett, és
most ennek fizetjük meg az árát. Szégyen, hogy így kell elhagynunk a Tourt, de
nem fogom az ártatlanságom bizonygatásával vesztegetni az időmet” – nyilatkozta
Vinokurov.

Alig egy nappal Vinokurov után lebukott az olasz Cristian Moreni is, akit az
aznapi szakasz teljesítését követően a rendőrség vezetett el. Morenit a 11.
szakasz után ellenőrizték, és a vérében tesztoszteront találtak. Moreni
elismerte bűnösségét, csapata, a Cofidis pedig szintén kivonult a versenyből.


Július 25-én megrendítő csapás érte Tour de France-ot: a dán Rabobank
visszahívta az élen álló Michael Rasmussent a csapat belső doppingszabályainak
megsértése miatt. Az eset érdekessége, hogy Rasmussent tizenhétszer ellenőrizték
a verseny alatt, és a tesztek negatívnak bizonyultak. A csapat szponzorának
bizalma azt követően rendült meg, hogy egy korábbi versenyző, Davide Cassani azt
nyilatkozta egy rádiónak, hogy június közepén Olaszországban látta Rasmussent. A
dán versenyző korábban a Nemzetközi Kerékpárszövetségnek (UCI) és saját
csapatának is azt állította, hogy június 8. és 28. között Mexikóban volt, ezért
nem tudott a Tour de France előtt két doppingteszten részt venni.

Rasmussen beismerte, hogy adminisztratív hibát követett el, de tagadta, hogy
doppingszert használt volna: „Összesen tizenhétszer teszteltek az elmúlt két hét
során, most azonban mind a versenyzők, mind a közvélemény rám akarja fogni a
frusztráltságát.” „Nem mondhatjuk, hogy Rasmussen csalt, nyeglesége és a
tartózkodási helyét illető hazudozásai azonban elviselhetetlenné tették a
helyzetet” – mondta Christian Prudhomme, a Tour igazgatója.

A kizárást követő napon a Liberation címlapja hirdette, hogy a Tour halott, és a
lap a továbbiakban nem közölte a verseny eredményeit. Jean-François Lamour, a
Nemzetközi Doppingellenes Szövetség (WADA) elnökhelyettese elkeseredésében azt
javasolta: a sportág ne szerepeljen az olimpiai sportok között.

Rasmussen kizárását követően már kisebb publicitást kapott Iban Mayo spanyol
versenyző kizárása a Tourból: Mayót július 24-én ellenőrizték, és kiderült, hogy
folyamatosan EPO-t használt. Mayo mellesleg már korábban gyanúba keveredett,
mivel a Giro d’Italia során tesztoszteront használt.

Az idei Tour de France-ot végül a spanyol Alberto Contador nyerte meg, aki
azonban a tavalyi versenyen nem vehetett részt a Puerto-ügyben való érintettsége
miatt. Az eset során derült fény arra, hogy egy spanyol orvos, Eufemiano Fuentes
mintegy kétszáz sportolót látott el rendszeresen doppingszerekkel, köztük számos
kerékpárost is. Bár az ügy végén Alberto Contador érintettségét nem sikerült
maradéktalanul kizárni, a Le Monde beszámolója szerint a spanyol versenyző is
Fuentes kliensei közé tartozott.

Dopping-lexikon

A Tour de France-on részt vevő kerékpárosok doppingolása folyamatosan nyílt
titok volt, Pat McQuaid, a Nemzetközi Kerékpárszövetség elnöke szerint a francia
versenyen nyolcvanöt éve folyamatosan jelen van a doppingolás, és ebben a
szervezők gyakorlatilag tettestársként vettek részt. A mostani verseny számára
akár intő jelként is szolgálhatott volna, hogy éppen negyven éve, az 1967-es
Tour de France egyik hegyi szakaszán halt meg a brit Tom Simpson, akinek vérében
amfetaminszármazékokat és alkoholt találtak. Sokak szerint a 3000 km-es próbát
nem is lehet doppingszerek nélkül teljesíteni. Jacques Anquetil ötszörös Tour de
France-győztes a Tom Simpson halála után kibontakozott vitában sohasem tagadta,
hogy használt ajzószereket. „Ezt a versenyt nem lehet ásványvízzel teljesíteni”
– jelentette ki az 1987-ben ötvenes évei elején gyomorrákban elhunyt francia
versenyző.

Nem Tom Simpson volt mellesleg az első kerékpárversenyző, aki doppingszer
használatát követően vesztette életét. Knud Enemark Jensen dán kerékpáros az
1960-as Római Olimpián halt meg amfetamin használatát követően. Ennek a
halálesetnek a következtében alakult meg 1967-ben az olimpiai orvosi bizottság,
amely az 1968-as téli és nyári olimpián már ellenőrizni kezdte a sportolókat.

A fokozódó doppingellenőrzések hatására a sportolók olyan szereket kerestek,
amelyek nem kimutathatóak. Az amfetaminok visszaszorulását követően kezdték el
alkalmazni azokat a módszereket, amelyek a vér hemoglobinszintjének növelésével
javítják a szervezet oxigénellátását, és így a sportoló teljesítményét. Ezt
„legegyszerűbb” módon vértranszfúzióval lehet elérni: a sportoló megkaphatja más
vérét vagy akár a sajátját is, amelyet korábban vettek le tőle. Ez utóbbi
módszer a biztosabb, mivel az idegen donortól kapott transzfúziót ki lehet
mutatni.

Folyamatosan slágerdoppingnak számít az EPO néven ismert erithropoietin, a vese
által termelt hormon, amely a vörösvértest-termelést serkenti. A 2002-es Giro
d’Italián sikerült először kimutatni néhány versenyző vérében az EPO egy
továbbfejlesztett változatát, a NESP-et. Az EPO közkedveltségének oka, hogy
továbbra is nehezen kimutatható. Patrick Laure francia doppingszakértő a
Liberationnak nyilatkozva kifejtette: az EPO kimutatása csak az alkalmazást
követő 48–72 órában lehetséges, mikrodózisok alkalmazása esetén mindössze 16
órán keresztül mutatható ki. Az EPO mellett közkedvelt doppingnak számít a
tesztoszteron, amelynek rövid ideig tartó – hathetes – használata is már drámai
izom- és teljesítménynövekedéshez vezet.

Szintén nehezen kimutatható az inzulin, amely az izmok felépülését segíti,
helyesebben akadályozza azok lebomlását. Az inzulin alkalmazása nagy kísértést
jelenthet a sportolók számára, mivel kimutatása esetén is nehezen igazolható,
hogy az a szervezet által termelt vagy extra inzulin. Alkalmazása azonban
fokozottan veszélyes, túl nagy adag beadása esetén a doppingoló kómába eshet.

Olvasson tovább: