Kereső toggle

Megmenekült ápolónők

Életfogytiglanra enyhítették a halálos ítéletet

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Életfogytiglanra módosította kedd este a legmagasabb líbiai jogi szerv a
múlt héten megerősített halálos ítéletet az öt bolgár ápolónő és egy palesztin
származású orvosgyakornok ügyében azt követően, hogy az állítólag általuk
AIDS-szel megfertőzött 438 gyermek családja megkapta a fejenkénti 1 millió
dolláros kártérítést. Az egészségügyi dolgozókat még 1999-ben tartóztatták le,
és 2004-ben ítélték halálra azzal a váddal, hogy egy bengázi kórházban
szándékosan fertőztek meg HIV-vírussal többszáz gyermeket. Az ügy eddigi
lefolyása jól jellemzi Moamer Kadhafi ellentmondásos politizálási stílusát, aki
néhány évvel ezelőtt látványos visszavonulót fújt a Nyugat ellen folytatott
háborújában, ugyanakkor a neki mindenben tökéletesen engedelmes rezsim
brutálisan és cinikusan bánik a nyolc éve képtelen vádak alapján fogva tartott
ápolónőkkel.



Fotó: AP

Jól jellemzi a rezsimet az az eljárás is, amelynek során a múlt héten a
legfelsőbb bíróság érvényben hagyta a korábbi halálos ítéletet, azzal a
kitétellel, hogy az megváltoztatható, ha a családokat kártérítik. Azt követően,
hogy az Európai Unió a Kadhafi elnök egyik fia által felügyelt Kadhafi
Alapítvány számára átutalta a 438 millió dollárt, a családok eltekintettek a
halálos ítélet végrehajtásától, így a legfelsőbb líbiai jogi szerv, a Jogi
Tanács életfogytiglanra módosította azt. Bár az EU politikusai üdvözölték a
döntést, egyértelmű, hogy mind a bolgár állam, mind az EU arra törekszik, hogy
Líbia szabadon engedje az egészségügyi dolgozókat, akiket kirakatperben,
képtelen vádakkal ítéltek halálra.

Az egészségügyi dolgozók kálváriája 1999 februárjában kezdődött, azt követően,
hogy a líbiai hatóságok Bengáziban letartóztattak tizennyolc bolgár ápolónőt,
azzal vádolva őket, hogy szándékosan fertőztek meg gyermekeket AIDS-szel. A
rendőrség végül tizenhármat szabadon engedett, és ötük, valamint egy
orvosgyakornok ellen emeltek vádat. Többéves huzavonát követően, melynek során
az ügy az állambiztonsági kérdésekben illetékes Líbiai Népbíróságtól átkerült
egy egyszerű polgári bírósághoz, 2004 májusában halálra ítélték a vádlottakat.


Ugyanennek az évnek a végén Abdelraham Shalgam líbiai külügyminiszter
kijelentette, hogy az ügy felülvizsgálható, ha az áldozatok családjai
kártérítést kapnak. Bulgária először elutasította, hogy fizessen az ápolónők
szabadulásáért, mivel nem akarta ily módon elismerni azok bűnösségét, később
azonban beleegyezett abba, hogy pénzügyi alapot hozzanak létre a fertőzött
gyermekek számára.

A megegyezés után két nappal a Legfelsőbb Bíróság elrendelte az ügy
újratárgyalását. A pénzügyi kártérítés összegét Líbia eleinte több mint 5
milliárd dollárban állapította meg, ezt azóta sikerült 400 millió dollár körüli
összegre redukálni. A Le Figaro szombati száma Kadhafi egyik fiára, a
tárgyalásokat vezető Seif al-Islamra hivatkozva arról számolt be, hogy a
kártalanítás formája a korábbi államadósságok elengedése lesz. A lehetséges
politikai utódként számon tartott Seif al-Islam szerint Bulgária, Szlovákia,
Csehország és Horvátország enged majd el korábbi líbiai adósságokat.

Miközben a líbiai kirakatper zajlott, kutatók részéről széleskörű nemzetközi
összefogás jött létre annak érdekében, hogy bebizonyítsák a vád képtelenségét.
Elsőként a HIV-vírust felfedező francia virológus, Luc Montagnier állapította
meg 2003-ban, hogy a fertőzéseket okozó vírus már az ápolónők munkába állása
előtt jelen volt a bengázi kórházban. A jelentés megállapításai mellett
sorakozott fel több Nobel-díjas tudós, akik 2006 decemberében a Nature
című tekintélyes tudományos lapban jelentették meg tanulmányukat, amely szerint
a bengázi kórházban kitört járvány nem szándékos akciónak köszönhető, hanem a
rossz higiéniai viszonyoknak.

A bengázi kórház körülményeinek javítása érdekében az EU részéről delegált
orvoscsoport vezetője, Pierre-Marie Girard a Liberation című lapnak
nyilatkozva kifejtette: bár a vírus terjedésének útja nem teljesen ismert,
semmiféle rejtély nincs a háttérben. „Ha egyszer a vírus bekerült egy nagyon
rossz higiéniai körülményekkel rendelkező kórházba, terjedése elkerülhetetlen.
Ezt ugyanakkor egyszerű higiéniai lépésekkel könnyedén meg lehet állítani” –
állította Girard. A francia virológus felhívta a figyelmet arra, hogy a bengázi
kórházban kitört járvány nem egyedi eset, a kilencvenes években egy román
árvaházban történt hasonló – szintén a rossz higiéniai viszonyoknak köszönhetően
–, kevesebb mint egy hónapja pedig Kazahsztánból jelentettek hasonló esetet.

A közelmúltban megerősített halálos ítélet egyre nagyobb aggodalmat vált ki az
európai vezető politikusok részéről: Nicolas Sarkozy francia elnök a francia
nemzeti ünnep estéjén az állami tévének nyilatkozva hangsúlyozta: tenni kell az
ártatlanul fogva tartott ápolónőkért. A nyilatkozatot megelőzte Cecilia Sarkozy
líbiai látogatása. Az elnök felesége a halálos ítélet legutóbbi megerősítését
követően utazott Tripoliba, és kétszer is tárgyalt Moamer Kadhafival, illetve
meglátogatta a szóban forgó kórházat. Cecilia Sarkozy szerint a tárgyalások
eredményesek voltak, igaz, Kadhafi semmit sem ígért meg, ez azonban valószínűleg
hozzátartozik az alkudozáshoz. Ugyanaznap, amikor a Jogi Tanács a halálos
ítéletet életfogytiglanra változtatta, Kadhafi Líbiába invitálta Nicolas Sarkozy
francia elnököt, aki lehet, hogy már a jövő heti afrikai körútja során Líbiába
is ellátogat. A francia diplomácia – ahogyan ezt Bernard Kouchner
külügyminiszter kijelentette – bízik abban, hogy Líbia szabadon engedi az
ápolónőket. Igaz, ezért minden bizonnyal újra borsos számlát fog kiállítani, ez
viszont legalább egy kiszámítható elem Kadhafi nehezen kiismerhető
politikájában.

Líbiai kálvária

Míg a francia hatóságok kesztyűs kézzel bánnak Hannibal Kadhafival, a
diktátor hírhedt fiával, aki számos bűncselekményéről ismert Franciaországban és
Európában, Líbia nem sok irgalmat tanúsított a bolgár ápolónők és a palesztin
orvosgyakornok irányában.

A bolgár ápolónők a jobb megélhetés reményében érkeztek Líbiába, volt, aki már
több mint tíz éve, volt, aki viszont csak fél éve dolgozott az országban, amikor
1999-ben letartóztatták. A börtönben kegyetlenül megkínozták őket, elektrosokkot
alkalmaztak, elektromos kábelekkel verték őket, hogy beismerjék: szándékosan
fertőztek meg gyermekeket AIDS-szel.

A kínzás hatására egy ápolónő először aláírta beismerő vallomását, a tárgyalás
során azonban ezt visszavonta. Ezt követően öngyilkossági kísérletet hajtott
végre.

A bíróságnak arra a kérdésére, hogy azért akart-e öngyilkos lenni, mert bűnösnek
érzi magát, azt válaszolta, hogy nem bűnös, csak nem bírja már elviselni a
kínzásokat. Mindeközben 2005-ben a bíróság felmentette azt a kilenc rendőrt és
egy orvost, akit azzal vádoltak, hogy megkínozták az ápolónőket. Az említett
rendőrök rágalmazási pert kezdeményeztek az ápolónők ellen, ezt azonban a
bíróság idén májusban elutasította.

Az öt bolgár ápolónő mellett egy egyiptomi–palesztin származású férfit is
halálra ítéltek. Ashraf Alhajouj az al-Fateh gyerekkórházban orvosgyakornokként
dolgozott. Szintén 1999 februárjában tartóztatták le, ezt követően édesanyját
elbocsátották állásából, testvéreit pedig kizárták az egyetemről. A család végül
2005-ben Hollandiába távozott, ahol politikai menedékjogot kaptak. 2007-ben
Bulgária állampolgárságot adott Alhajoujnak, hogy egy felmentő ítélet esetén el
tudja hagyni Líbiát. 2006-ban, az utolsó meghallgatáson Ashraf Alhajouj
kijelentette, hogy a börtönben őt is megkínozták, a többi vádlotthoz hasonlóan
az ő testén is látszanak a kínzások nyomai.

Olvasson tovább: