Kereső toggle

Szökés a Pokolból

Élet-halál a szögesdróton belül

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Kisgyermek korában Szin Dong-Hjok azt hitte, hogy a földön mindenki egy
észak-koreai koncentrációs táborban él. Szin a koreai Pjeongan tartományban
elhelyezkedő „14-es tábor” egyik cellájában született, és nagyon sokáig biztos
volt abban, hogy a szögesdrótok mögött fog meghalni is.

A 24 éves Szin szülei azért kerültek koncentrációs táborba, mert felmerült a
gyanúja annak, hogy a családjukból valaki disszidens lett. Kim Jong-il diktátor
„háromgenerációs rendelete” értelmében ilyen esetekben nemcsak a vádlottakat,
hanem azok gyermekeit és unokáit is „átnevelő táborokba” deportálják.

Szin 13 éves volt, amikor édesanyját és testvérét szökés közben elkapták.

A fiút megkínozták, majd végignézették vele azt, ahogy anyját felakasztják,
testvérét pedig agyonlövik. A szökési kísérlet után Szinnek és apjának még
többet kellett dolgozniuk, a többi elítélttel nem társaloghattak. A fiút mégis
összehozta a sors egy olyan rabbal, aki a táboron kívüli világról mesélt neki,
és nemsokára mindketten a szökés mellett döntöttek.

2005 januárjában kínálkozott egy alkalom a szökésre: a tábor kevésbé őrzött
ruhagyárába osztották be őket. A két férfi futásnak eredt, hogy a drótkerítésen
átmászva elmeneküljenek. Nem tudták azonban, hogy a kerítésbe áramot vezettek,
így amikor Szin társa elsőként a kerítéshez ért, azonnal meghalt.

Szinnek viszont sikerült a barátja által felszakított résen átugrania, és bár
súlyos égési sérüléseket szenvedett, szabad volt!

Huszonöt nappal később az észak-koreai fiúnak sikerült a határőröket
megvesztegetve Kínába szöknie, ahol a dél-koreai konzulátuson politikai
menedékjogot kapott. Az azóta Dél-Koreában élő Szin a napokban hozta
nyilvánosságra szomorú történetét. „Ne csináljanak hőst belőlem – nyilatkozta
Szin egy újságírónak. – Gyáva voltam. A táborban, ott voltak igazi hősök is…
Akik akkor sem vallottak, amikor kivégezték őket…”

Egyes becslések szerint az észak-koreai rezsim kétszázezer „nemkívánatos
személyt” tart fogva munkatáborokban, de több százezerre tehető azoknak az
áldozatoknak a száma, akik eddig ilyen koncentrációs táborokban haltak meg. A
beszámolók szerint léteznek olyan táborok, ahol évente a „lakók” 20 százaléka
hal meg a rettenetes körülmények és a rendszeres kivégzések következtében. Mivel
a kommunista rezsim semmilyen információt nem közöl a táborokról, az egyetlen
hírforrás sokáig az onnan sikeresen megszökött raboktól származott. De néhány
tábort mára műholdas felvételeken is sikerült rögzíteni. A felvételeken
tengernyi barakk látható, amelyeket háromméteres szögesdrótkerítések és
taposóaknák vesznek körül.

A BBC nemrégiben megjelentetett riportja szerint a táborok foglyain
tömegpusztító fegyverek hatóanyagaival emberkísérleteket is végeznek. A
riportfilm megszólaltatta Észak-Korea pekingi nagykövetségének volt katonai
attaséját, aki öt éve Dél-Koreába szökött, de korábban maga is egy észak-koreai
koncentrációs táborban dolgozott. A volt diplomata beismerte: maga is közvetlen
részese volt tömeggyilkosságoknak, és egy alkalommal harmincegy ember
megölésében működött közre. A táborok személyzetének az agyát azzal az
ideológiával itatják át, hogy a rendszer ellenségeivel van dolguk, akik az
ország minden bajának első számú okozói...

Olvasson tovább: