Kereső toggle

Hidegháborús hangulat

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Elvárjuk, hogy a Nyugat jobban tisztelje Moszkva érdekeit” – szögezte le
Jurij Fedotov, Oroszország londoni nagykövete a The Sunday Times című angol
újság kérdésére válaszolva. „A tervezett radarállomás potenciálisan be tudja
majd mérni Oroszországnak olyan részeit is, amelyeket eddig semmilyen
kémlelőrendszer nem fedett le. Ez azt jelentené, hogy a fennálló katonai
egyensúly felborulna.”



Putyin egyedül marad?

Fotó: AP

A kelet–nyugati kapcsolatok a kommunizmus ideje óta nem fagytak le úgy, mint
az elmúlt hetekben. Putyin két hete „imperializmussal” vádolta meg az Egyesült
Államokat, és azzal fenyegetett, hogy amennyiben az amerikai rakétapajzsra
vonatkozó terv megvalósul, kénytelen lesz európai célpontokat is kijelölni az
orosz nukleáris fegyvereknek.

A G8-ak németországi csúcstalálkozóján Putyin egy vitatható megoldással rukkolt
elő: Washington Európa helyett az Iránnal határos Azerbajdzsánba telepítse a
radarokat, és Moszkvával együtt üzemeltesse. A Putyin által javasolt qabalai
helyszínen ma is a föld egyik legnagyobb teljesítményű radarállomása működik,
amely figyeli az egész Közel-Keletet, az Indiai-óceánt és Észak-Afrika nagy
részét. Hatezer kilométeres körzetben képes a legkisebb rakéta fellövését és
röppályáját nyomon követni.

A szakértők szerint azonban a qabalai radar nem lenne képes helyettesíteni az
Európába tervezett védelmi rendszert. Azerbajdzsán túl közel van Iránhoz – a
lengyel helyszínnek az a fő előnye, hogy elég messze van Irántól ahhoz, hogy egy
rakéta fellövését a megfelelő időben észlelje, majd a támadást hatástalanítsa.

Bush Putyin javaslatát pozitívan fogadta, mintegy annak jeleként, hogy az orosz
elnök hajlandó a kompromisszumra. Kedélyesen megjegyezte, hogy július elején a
Bush család vendégül fogja látni „Vlagyimirt” szülei Maine állambeli házában.

A hivatalából rövidesen távozó Tony Blair azonban tartózkodott a „baráti”
hangnemtől. Mint mondta, „egyenes és őszinte” tárgyalást folytatott az orosz
vezetővel. Alighogy kezet rázott Putyinnal, Blair kiküldte a fényképészeket a
teremből, mondván: „Elég lesz, távozhatnak!” A beszámolók szerint Putyin
leszögezte: elege van abból, ahogyan a Nyugat bánik Moszkvával. Nemcsak a
rakétapajzs terve zavarja, hanem az ukrajnai forradalom amerikai és brit
oldalról történő támogatása is.

A rövidesen leköszönő Blair brit miniszterelnökként utoljára találkozott
Putyinnal. Az angol politikus kifejtette Putyinnak: a világ egyre jobban aggódik
az orosz bel- és külpolitika láttán. Blair megjegyezte, hogy a nyugati
vállalatok általában kivonulnak az olyan országokból, amelyek nem átláthatóak és
demokratikusak. Blair az egyórás megbeszélést követően úgy vélekedett: időbe fog
telni, mire a kérdésekkel kapcsolatos álláspontok találkoznak.

„Vajon Putyin mekkora veszélyt jelent a világ számára? Egy újabb hidegháború
küszöbén állunk?” – teszi fel joggal a kérdést a The Sunday Times. A legtöbb
nyugati ember azt hitte, hogy a Szovjetunió 1991-es szétesését követően azonnal
egy szabad, demokratikus és kapitalista új Oroszország fog megszületni. Ezzel
ellentétben öntörvényű oligarchák uralma köszöntött be – az eredmény pedig a
Nyugattal szembeni általános kiábrándultság és gyanakvás lett.

„Amikor megbukott a kommunizmus, eufóriában voltunk” – mondja az ötvenkilenc
éves Maxim Andrejev, aki Szentpétervárott él. „Tizenöt évvel ezelőtt úgy
gondoltuk, hogy a demokrácia azt jelenti: rövidesen jobban fogunk élni.
Csodálattal néztünk a Nyugatra. De nekem csak nehezebb lett az életem. Nem sírom
vissza a Szovjetuniót, de a demokrácia és a szabadság luxusnak tűnik, amikor az
ember az életben maradásért küzd a korrupció, a bűnözés és nyilvánvaló
igazságtalanságok közepette.”

Az anyagi nehézségek mély lelki nyomot hagynak az emberen – véli Vlagyimir
Pozner, Oroszország egyik legismertebb politikai elemzője. „Sokan mindenüket
elvesztették, és abban reménykedtek, hogy a Nyugat segít majd” – magyarázza
Pozner. „Sok volt az ígéret, de kevés a tett.”

Putyin – aki 2000-ben lett elnök – a káoszt a gazdasági és politikai
centralizációval sikeresen felszámolta, és emiatt a mai napig komoly
népszerűségnek örvend Oroszországban; egyes felmérések szerint a lakosság
nyolcvan százaléka támogatja. Határozott fellépése és az orosz érdekeknek a
Nyugattal szembeni látványos védelme belföldön sok támogatót szerzett számára. A
külpolitikai érdekérvényesítés mellett Putyinnak jelentős külföldi tőkét is
sikerült Oroszországba csábítania.

Putyin új gazdaságpolitikáját a napokban egy üzletembereknek tartott
konferencián fejtette ki: a világban új, globális gazdaságpolitikára van
szükség, amelynek keretében a Nemzetközi Valutaalapot (IMF) és a Kereskedelmi
Világszervezetet (WTO) felváltanák új, regionális szervezetek. Ezzel előnybe
kerülnének olyan dinamikusan fejlődő piacok, mint Oroszország, Kína, India és
Brazília. Az orosz elnök szerint az olyan „nehézsúlyú” gazdasági hatalmak, mint
az USA, Európa és Japán által fenntartott gazdasági rendszerek nem elég
rugalmasak – ezért napjaik meg vannak számlálva.

Feszültségforrások

Irán – Moszkva segít Teheránnak abban, hogy felépüljön az első iráni
atomerőmű, bár a támogatást az év elején – ki nem fizetett számlák miatt –
Putyin állítólag felfüggesztette. Oroszország Burmának, Bulgáriának, Kínának és
Indiának is aktív segítséget nyújt az atomreaktoraik megépítéséhez. Moszkva
szerint minden országnak jogában áll a nukleáris energia kihasználása, a Nyugat
azonban aggódva nézi az Iránhoz hasonló államok nukleáris törekvéseit.

Koszovó – Bár Koszovó jogilag Szerbiához tartozik, 1999 óta az ENSZ
békefenntartóinak közvetlen felügyelete alatt áll, és ily módon részleges
függetlenséget is élvez Szerbiától. Az ENSZ nemrégiben megjelent jelentése
szerint Koszovó számára a teljesen függetlenné válás „az egyetlen járható út”.
George Bush amerikai elnök is hasonló véleményen van. Oroszország azonban –
Szerbia régi szövetségeseként – ellenzi a tartomány függetlenné válását. Putyin
a napokban kijelentette: megvétóz minden olyan ENSZ-határozatot, amely Koszovó
függetlenné válását kezdeményezné.

Olaj és gáz – Putyin az elmúlt években egyre szorosabbra vonta a Kreml
felügyeletét az orosz gáz- és olajipar fölött. A napokban került napvilágra az a
hír is, miszerint Moszkva megvonhatja az orosz–angol TNK-BP cégtől egy hatalmas
szibériai gázlelőhely kitermelésének jogait. Putyin már korábban egyszer
„elzárta az energiacsapot” az európai országok előtt, hogy az olajért magasabb
árakat kényszerítsen ki.

Kiadatás – Tony Blair Putyinnal történő utolsó hivatalos találkozója
alkalmával nyomatékosan kérte az orosz elnöktől Andrej Lugovoj kiadatását, akit
brit nyomozók Alexander Litvinyenkó meggyilkolásával vádolnak. Litvinyenkót
tavaly novemberben, Londonban mérgezték meg radioaktív polóniummal. Moszkva nem
adja ki Lugovojt, ugyanakkor követeli az Angliában politikai menedékjogot nyert
Borisz Berezovszkij orosz üzletember kiadatását.

Grúzia és Ukrajna – Az egykori Szovjetunió tagállamai egyre
függetlenebbek Moszkvától, és újabban a NATO-hoz is csatlakozni szeretnének,
ahogyan ezt már Észtország, Lettország és Litvánia meg is tették. Ezt a lépést
azonban Putyin „hátba támadásként” értelmezi: a nyugati katonai unió már
Oroszország hátsó udvarában terjeszkedik.

Olvasson tovább: