Kereső toggle

Kábítószer és terror

Virágzik a hasistermelés Libanonban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Libanonban kedvező a politikai „széljárás” a keleti Bekaa-völgy
hasistermelői számára. A libanoni rendőrség és hadsereg erőit túlságosan leköti
a rivális politikai csoportok és a terrorszervezetek megfékezése, így idén a
drogpiac beszállítói abban reménykednek, hogy a termés központi irtása elmarad.

„Teleültetem az egész földet, nem érdekel, hogy ki látja.

A hadseregnek most úgysincs ideje ezzel foglalkozni” – mondja büszkén az egyik
farmer, aki a Hezbollah ellenőrzése alatt álló Budai falu mellett gazdálkodik.
Bár tavaly csak 14 ezer négyzetméteren termelt, akkor a rendőrség csaknem teljes
egészében kiirtotta a termését. Idén viszont 70 ezer négyzetméternyi területet
ültet be: „Egyszerű a dolog, úgyhogy magam csinálom. Csak szétszórom a magokat,
és szeptemberre meglesz a gyönyörű termés.”

Az egykor Libanon „kenyereskosarának” számító régióban a hasistermelők idén jó
termésre számítanak, remélve, hogy a hasismezők központi irtása most elmarad. A
bejrúti Hobeish rendőrőrs vezetője szerint az eset ismerős: „Mindig többet
ültetnek, amikor politikai zavargások vannak.” Ám Michel Shakkour tábornok
szerint minden készen áll a szokásos termésirtáshoz: „Megvannak az illetékes
egységek, nincs semmi ok, hogy idén elmaradjon az akció.”

A tábornok ugyanakkor azt is elismerte, hogy a kampányokat valóban befolyásolták
korábban is a politikai zavargások, de szerinte „a hadsereg is változott azóta.
Sokkal professzionálisabbak, és még jelen vannak a Bekaa-völgyben”.

Libanon hasistermelése a hetvenes és nyolcvanas években, a polgárháború időszaka
alatt élte fénykorát. A nemzetközi drogkereskedők gyakori felvevőállomása volt a
térség, ahonnan nagy menynyiségű hasist tudtak kicsempészni. A virágkor a háború
befejezésével ért véget.

Az egyik akkori hasistermelő azonban arról panaszkodik, hogy a kormány nem
fektet be eleget a térségben. „A gyerekeimnek már nem ilyen életmódot szeretnék.
Én ahhoz értettem egyedül, hogy hogyan kell hasist termelni, ebből csináltam
üzletet. De azért ez kemény élet.” Szerinte az egyik fő probléma, hogy az állam
nem támogatja kellőképpen az oktatást, ami segíthetne a farmereknek kitörni
ebből a tevékenységből. A Bekaa térség Hezbollahos képviselője, Husszein Haj
Hassan szintén az állami és a nemzetközi befektetéseket hiányolja a térségből.
Az ENSZ 1999–2000-ben folytatott kampánya, amely a hasistermelés leállítását
célozta, kudarcot vallott – főként a szűkös anyagi keretek miatt.

A Libanoni Mezőgazdasági Kutatóintézet igazgatója, Michel Afram szerint viszont
a farmereknek inkább saját magukat kellene okolniuk a körülményeikért. A
hasistermelés nem nehéz munka, hiszen a növények nem igényelnek különösebb
figyelmet vagy öntözést. Afram szerint most már nehéz lenne visszaállítani a
Bekaa-völgy polgárháború előtti állapotát, amikor még gabonát termeltek itt a
helyi piacra.

Afram intézete egy EU által finanszírozott programot működtet, amelynek célja
több száz farmer „átnevelése” például a kapribogyó-termelésre. Ez azonban hosszú
és fáradságos vállalkozásnak bizonyul, mivel Afram szerint a farmerek folyton
„visszaesnek”, ha nem tartják őket folyamatos ellenőrzés alatt.

Olvasson tovább: