Kereső toggle

Bombaüzenetek

Irán, Amerika és Izrael háborúval fenyegeti egymást

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A héten újabb határidő járt le anélkül, hogy Irán bármiféle lépést tett
volna atomprogramjának leállítása érdekében. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség
értesülései szerint a decemberben megszavazott hatvannapos „kegyelmi idő” alatt
Irán tovább folytatta az urándúsítást. Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnök szerint
az iráni atomprogram megállíthatatlan: „olyan, mint az a vonat, amelyből
kiszerelték a féket”. Eközben amerikai és izraeli oldalról is egyre élesebb
háborús üzeneteket fogalmaznak meg.



Fotó: AP

Az ENSZ decemberben vezetett be szankciókat Iránnal szemben, hogy rábírja
nukleáris programjának felfüggesztésére. Az intézkedések azonban nem hoztak
kézzelfogható eredményt, annak ellenére, hogy gazdasági hatásai érezhetők voltak
az országban, és nőtt az elégedetlenség a kormánnyal szemben. Mahmúd
Ahmadinezsád bejelentette, hogy országa megszerezte az atomenergia
előállításához szükséges technológiát, és „Irán úgy halad, mint egy vonat, amely
nem rendelkezik fékkel és hátramenettel”. Az egyik iráni
külügyminiszter-helyettes emellett azt is elmondta, hogy akár egy háborúra is
készen állnak.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagja a héten ül össze, hogy újabb
szankciókat dolgozzon ki. A résztvevők a fegyverellenőrzésről, valamint a 25
milliárd dollár értékű exporthitelek megvonásáról fognak tárgyalni, melyet
európai cégek alkalmaztak az Iránnal folytatott kereskedelem során.

Irán egyértelmű kijelentései és újabb időnyerése alapján többekben felmerül a
kérdés, hogy van-e értelme további szankcióknak, hiszen azok „enyhe büntetésnek”
számítanak, meghozataluk pedig heteket vesz igénybe. A türelem fogytával egyre
erősödnek azok a hangok, melyek a katonai beavatkozást is a lehetséges eszközök
között látják Irán megfékezéséhez.

Dick Cheney amerikai alelnök ausztráliai látogatása során kijelentette, hogy az
Egyesült Államokat rendkívül aggasztja Irán tevékenysége: a Hezbollah terrorista
csoport „agresszív” szponzorálása, valamint Mahmúd Ahmadinezsád uszító
kijelentései. Cheney reméli, hogy békésen sikerül rendezni az ügyet, ugyanakkor
leszögezte, hogy minden lehetőség napirenden van, beleértve a katonai lépést is.
Véleménye szerint óriási hiba lenne, ha olyan nemzet, mint Irán, atomhatalommá
válna.

Mindeközben a múlt hét folyamán megérkezett a második amerikai hadihajó az
öbölbe, megkétszerezve így az amerikai jelenlétet a térségben. Patrick Walsh
altengernagy leszögezte, hogy ha hajókat, országokat vagy amerikai csapatokat
közvetlen támadás ér a térségben, akkor Amerika azokra katonai akcióval fog
válaszolni.

Peter Pace tábornok ezzel szemben nem tartja valószínűnek az Iránnal való
konfrontálást, és ezen az állásponton vannak a brit hírszerzési tisztviselők is.
Magas rangú védelmi és hírszerzési források szerint pedig egyes amerikai
parancsnokok lemondásra készülnek, amennyiben a Fehér Ház katonai csapást rendel
el Irán ellen. A brit hírszerzéssel szoros kapcsolatban lévő forrás úgy
értesült, hogy négy-öt tábornok és admirális nyújtaná be lemondását, mivel
kérdéses számukra egy ilyen katonai lépés hatékonysága. Robert Gates védelmi
miniszter is több alkalommal az Iránra mért csapás ellen foglalt állást.

Több katonai vezető attól tart, hogy egy esetleges Irán elleni támadás az
Irakban harcoló amerikai csapatokon ütne vissza, több terrorakciót eredményezne,
növelné egy regionális háború kialakulásának a veszélyét, valamint az olajárak
emelkedését idézné elő.

Az amerikai légierő azonban úgy tűnik, jobban hajlik a katonai lépésre. A
légierő vezetője, Michael Moseley tábornok egy katonai konferencián korábban úgy
utalt Iránra, mint lehetséges célpontra.

A The New Yorker magazin értesülései szerint pedig a Pentagon már felállított
egy munkacsoportot, melynek feladata légicsapások kidolgozása lenne. A terv Irán
atomlétesítményeinek lerombolására, illetve a hatalomváltásra összpontosítana.
Emellett nemrégiben olyan célpontok azonosítása is a teendők közé került,
ahonnan az Irakban harcolóknak nyújtanak segítséget és ellátást.

Mohammad ElBaradei, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség vezetője (kis
képünkön) szerint Iránnak még öt-tíz évbe telhet a nukleáris robbanófej
gyártása, mely állítással az amerikai és brit hírszerzés is egyetért. Izrael
azonban nem biztos az időmeghatározásban, mivel úgy véli, hogy Irán már eddig
sem mondott igazat valódi szándékait illetően, az ügynökség ellenőreit pedig be
sem engedték a natanzi erőmű fő helyiségébe. Az izraeli titkosszolgálat
bizonyítékokkal rendelkezik arra vonatkozóan, hogy Irán a jelenlegi helyzet
alapján atom robbanófejek előállításához megfelelő hasadóanyag birtokába juthat
2009-ig. Az izraeli vezetés, köztük Ehud Olmert is, ezért világosan leszögezte,
hogy a zsidó nép nem engedheti meg magának, hogy újra a kipusztítás veszélyével
nézzen szembe.

A The Daily Telegraph beszámolója szerint Izrael megtette az előkészületeket, és
jelenleg az Egyesült Államokkal tárgyal, hogy engedélyt kapjon ahhoz, hogy az
iráni atomlétesítmények elleni támadás során Irak fölött átrepülhessen.

Ephraim Sneh védelmi miniszterhelyettes azonban cáfolta, hogy Izrael az Egyesült
Államokkal egyeztet az iráni támadás ügyében. Sneh szerint semmiféle terv nem
létezik ilyenféle akcióról, és véleménye szerint olyan nemzetközi hatóságok
terjesztenek ilyen történeteket, melyek el akarják kerülni a közvetlen
szerepvállalást az iráni kérdés rendezésében.

Izrael hasonló fenyegetést élt át Irak részéről a nyolcvanas évek elején. A
zsidó állam akkor a katonai lépés mellett döntött: 1981-ben izraeli harci
repülők támadást indítottak az osziraki atomreaktor ellen. A legtöbb izraeli úgy
véli, hogy országuk most is képes lenne egyedül, katonai lépéssel megoldani a
helyzetet, amennyiben a nemzetközi közösség nem érne el semmilyen eredményt.
Izrael a közelmúltban sikeresen tesztelt egy új Arrow rakétaelhárító védelmi
rendszert, mely korábban, távolabbi légtérben meg tudja semmisíteni az
ellenséges rakétát, és nemcsak akkor, amikor az már megközelítette a célpontot.
Ez különösen fontos Izraelnek abban az esetben, ha Irán atom robbanófejekkel
ellátott rakétákat lőne ki, mivel így azelőtt tudnák azt megsemmisíteni, hogy az
Izrael fölé érne.

Azonban az 1981-es, iraki reaktor ellen indított támadáshoz képest most teljesen
más körülményekkel kell számolni. Akkoriban Izrael lépése meglepetésszerűen
hatott, és emellett könnyítette a helyzetet, hogy a létesítmények egy
helyszínre, Bagdadtól délre eső területre koncentrálódtak, így egyetlen jól
irányított légi támadássorozat elegendő volt a feladat elvégzéséhez. Ezzel
szemben az irániak, tanulva az iraki esetből, az egész ország területén
szétszórták a célpontokat, és az olyan „ismert” helyek, mint például a natanzi
urándúsító komplexum, bombatámadás ellen biztosított bunkerekben találhatók,
ezért megsemmisítésükhöz rendkívüli pontosságú bunkerfelderítő akcióra van
szükség. Szintén kihívást jelent az orosz gyártmányú Tor M1 légvédelmi rendszer,
melyet az elmúlt időszakban szerzett be Irán Moszkvától.

Izraelben ugyanakkor úgy vélik, nem várhatják ölbe tett kézzel, hogy az
ajatollahok atomfegyvertárral rendelkezzenek. Ahogy Ehud Olmert egyik
tanácsadója elmondta, szeptember 11-e óta a „megelőzés” korában élünk, és a
zsidó emberek nem felejtették el, amikor legutóbb a világ nem tett semmit, hanem
csak szemlélte a történteket. Izrael nem akarja megvárni, hogy ez újra
megtörténjen.

Olvasson tovább: