Kereső toggle

Nem demokrácia

Brit kritika az Európai Unióról

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Idén ünnepli ötvenéves fennállását az Európai Unió. Egyes vélemények szerint
az EU jelenlegi intézményrendszere elérte a nyugdíjaskort, és alapos
átalakításra szorul ahhoz, hogy a jelenlegi kihívásoknak megfeleljen. Többek
között időszerű feladat lenne az ún. demokratikus deficit felszámolása, amire a
britek a „westminsteri” modellt ajánlják az európai integráció számára.

Az ötvenedik évfordulót kísérő euforikus ünnepségsorozatba és ünnepi
kavalkádba az EU intézményrendszerét érintő kritika hangjai is belekeverednek.
Az EU- alkotmány ratifikálásának kudarca is jelzi, hogy valami nincs rendben az
integráció háza táján. Világos, hogy ami 1957-ben még megfelelt az alapító hat
tagállamnak, az 2007-ben aligha képviseli huszonhét tagállam érdekeit. De az
alkotmánynál is fontosabb kérdés az ún. demokratikus deficit problémája. Ennek
lényege, hogy az unió intézményei és döntéshozatali mechanizmusa nem áll az
Európai Parlament tényleges ellenőrzése alatt. Az intézményrendszer nem
elszámoltatható a parlament által, pedig éppen az lenne minden működő
demokratikus berendezkedés alapja, hogy az állami intézmények a demokratikus
úton választott parlamenteknek legyenek felelősek. Itt fontos megjegyezni, hogy
az EU tagállamaiban ez a rendszer működik, és ez feltétele is az uniós
tagságnak, viszont maga az EU mégsem e demokratikus elv alapján működik. Nem is
meglepő, ha az európai parlamenti választásokon az átlagos részvételi arány nem
éri el az 50 százalékot, mivel elég nehéz megértetni az emberekkel, hogy mi is
az igazi tétje az európai parlamenti választásoknak.

Az unióban ugyanis nem a parlament, hanem az Európai Bizottság az egyedüli
szervezet, amely jogalkotást kezdeményezhet. Ugyanakkor a bizottsági elnökök
megválasztását nem is nagyon tárgyalja a parlament, a szokásos menet szerint az
unió kormányfőiből álló Európai Tanács választ, a parlament pedig jóváhagy. Egy
igazi demokráciának éppen fordítva kellene működnie. A parlamentnek kellene
választania és a tanácsnak elfogadnia a jelöltet. Ha a parlament választaná a
bizottsági elnököt és döntene az új tagállamok státuszáról, akkor valóban lenne
tétje az európai parlamenti választásoknak.

A demokratikus modell megvalósulásának másik fontos feltétele lenne, hogy a
bizottság a parlamentnek tartozzon felelősséggel. 1999-ben, amikor a Santer
vezette bizottság tagjai közül néhányan korrupciós ügybe keveredtek, az egész
bizottság lemondásra kényszerült. Ha parlamenti ellenőrzés alatt működött volna
a bizottság, akkor csak a vétkes tagok mandátumát vonta volna vissza a
parlament.

Az unió intézményrendszerének reformja a bővítések után elodázhatatlan, amire
Vernon Bogdanor oxfordi professzor a brit modellt ajánlja, mivel az az egyéni és
a kollektív felelősség helyes megállapítására egyaránt alkalmas.

Az ún. westminsteri modell a fejlett ipari demokráciákban sikeresen működik, és
hatékonyabbá és elszámolhatóbbá tenné az EU-kormányzást is. De kérdéses, hogy a
reform a britek által javasolt demokratikus modell szerint történik-e, vagy
inkább egy gyorsabb döntési mechanizmust elősegítő, a nagyobb tagállamok
érdekeit jobban képviselő rendszer valósul meg.

Olvasson tovább: