Kereső toggle

Európa elveszti önmagát

Bernard Lewis világhírű iszlámszakértő drámai figyelmeztetése

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az iszlám hamarosan Európa meghatározó erejévé válik, mivel az európaiak a
politikai korrektség és a multikulturalizmus nevében lassacskán minden kérdésben
feladják elveiket és értékeiket – állítja Bernard Lewis, akit sokan a világ első
számú iszlámszakértőjének tartanak. A kilencvenéves professzort a Jerusalem
Post
szerkesztői kérdezték többek között a Közel-Keletet átformáló síita
forradalomról és az iráni válság megoldásának lehetőségeiről.

Iránnal kapcsolatban a Princeton Egyetem professzora fontosnak vélte, hogy
megkülönböztesse az iráni vallási-politikai rezsimet a perzsa lakosságtól. Lewis
szerint minden bizonyíték arra utal, hogy a hatalmon lévők egyáltalán nem
örvendenek nagy népszerűségnek az irániak köreiben. Az emberek sokkal
nyitottabbak, mint azt a mollák szeretnék: sokan hallgatják például az egyik
izraeli rádióműsor perzsa adását, és a libanoni háborút sem nézték sokan jó
szemmel, mivel az emberek úgy érezték, hogy belerángatták őket a konfliktusba.

Az iráni atomkutatás kapcsán ugyanakkor Lewis elmondta, hogy a program bizonyos
szempontból a nemzeti önérzet részét képezi. Irán mind a négy oldalról nukleáris
fegyverrel rendelkező országokkal van körülvéve: északon az oroszok, keleten a
kínaiak, délen Pakisztán, nyugat felől pedig Izrael rendelkezik
atomfegyverekkel.

A nemzeti büszkeség azonban nem jelenti azt, hogy az emberek támogatnák a
jelenlegi rezsim atomfegyverrel kapcsolatos fenyegetőzéseit.

Lewis szerint Izraelnek és a Nyugatnak az iráni emberekhez kellene saját
nyelvükön közvetlenül szólniuk annak érdekében, hogy a mérsékelt irányvonal
megerősödjön Iránban, és az irániak megértsék, hogyan működik egy szabad
társadalom. „Az iráni kormány nem számít arra, hogy támadás éri a Nyugat
részéről. Mivel az irániak nem rendelkeznek semmilyen tapasztalattal arról,
hogyan működik a szabad társadalom, ezért a demokráciában megszokott és
termékeny viták, konfliktusok nem érthetők a számukra. Ezeket gyengeségnek, a
megosztottság és a félelem jelének tartják, ezért becsüli alá a kormány azokat
az erőket, melyek vele szemben állnak.”



Muszlim demonstráció London központjában

A princetoni professzor továbbá kiemeli azt a tényt is, hogy Irán törekvéseit
több arab állam sem nézi jó szemmel, hanem aggodalommal tölti el őket az a síita
forradalom, mely Iránból terjed Irakba Szírián és Libanonon keresztül, és eljut
egészen Afganisztánig, valamint Pakisztánig. Jelentős síita kisebbség található
Szaúd-Arábiában és az öböl más államaiban, ezért a síita forradalom komoly
veszélyforrást jelent ezen országok számára. Lewis szerint nem volt véletlen,
hogy több arab ország, ha hallgatólagosan is, de támogatta Izraelt a nyári
libanoni háború során. Az arab országok népei között is tapasztalható egyfajta
„enyhülés”. Erre példa lehet a Szíriai Reform Párt vezetője, Farid Ghadry, aki
nem rejti véka alá Izraelről alkotott pozitív véleményét, valamint a lakosság
Jordániában, ahol nagyon sokan nézik a véleményeket szabadon ütköztető izraeli
televíziót.

A Közel-Keleten zajló eseményekről az amerikai szakértő elmondta: azokat
nézőponttól függően lehet bátorítónak, de súlyosan aggasztónak is látni.
Egyrészről növekszik az erőszak, és ezzel együtt a szélsőséges és terrorista
mozgalmak támogatottsága, valamint egyre nagyobb területen tudják befolyásukat
érvényesíteni. Lewis úgy véli, hogy Európa is hamarosan ehhez a területhez fog
tartozni, mivel az iszlám befolyása egyre növekszik a kontinensen. Európa
iszlamizációja két oldalról is „kap erősítést”: egyrészről a muzulmánok a
bevándorlást és a demokráciát használják ki, az európaiak pedig erre önmaguk
lebecsülésével reagálnak: a politikai korrektség és a multikulturalizmus nevében
lemondanak mindenről, hogy ne sértsenek meg senkit.

Statisztikákkal is alátámasztható, hogy az asszimilációs várakozásokkal
ellentétben a harmadik generációs muzulmánoknál egyre erősebb az iszlám
értékekhez való hűség. Ehhez Lewis véleménye szerint hozzájárul az is, hogy
Európában – ellentétben az Egyesült Államokkal – nincs sok olyan érték, mely
ezek helyett vonzó lenne a számukra. Európában tapasztalható, hogy nem tisztelik
a saját kultúrájukat, és Lewis úgy látja, hogy egy „önlealacsonyító kultúra”
kezd kialakulni. Eközben persze nem könnyű az európaivá válás sem a
bevándorlóknak. Amíg Amerikában ez csupán egy állampolgári esküt igényel,
Európában ha valaki francia vagy német akar lenni, annak a kisebbségi
identitását kell megváltoztatnia.

A jövővel kapcsolatban Lewis aggasztónak tartja az Iránban érzékelhető
apokaliptikus hangulatot. Véleménye szerint a jelenlegi fegyverkezés azért más,
mint a hidegháború volt, mert akkor bár mindkét fél rendelkezett atomfegyverrel
a megtorlástól tartva egyik sem merte bevetni. Az iszlám vallásos fanatikusok
azonban nem ilyen hozzáállással rendelkeznek: számukra nem visszatartó erő az,
hogy a saját országuk is ugyanolyan pusztítást élhet át. Sőt úgy vélik, hogy
szívességet tesznek az embereknek azzal, hogy gyors belépést biztosítanak
számukra a „Paradicsomba”. Lewis ugyanakkor pozitívnak ítéli azt, hogy több arab
kormány részéről azt tapasztalja, hogy nem Izraelt tartják a legnagyobb
veszélyforrásnak, ennek ellenére nem várja hosszú távon komolyabb kapcsolatok
kialakulását Izrael és ezen országok között.

Olvasson tovább: