Kereső toggle

A gyűlölet iskolái

Milyen tankönyvekből tanulnak a kődobáló fiatalok?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Non scholae, sed vitae discimus”: Nem az iskolának, hanem az életnek
tanulunk. Ezt a mondást a palesztin és az iráni tankönyvszerzők úgy értelme-zik,
hogy az oktatás célja a mártírhalálra való készség kialakítása. Aki embereket
kíván befolyásolni, az a kisgyerekeknél fogja kezdeni: a propaganda már az
óvodában elkezdődik, és az iskolában folytatódik.



Kelet-jeruzsálemi iskolások. Gyakorlati óra

Fotó: AP

Néhány évvel ezelőtt éles kritikákkal illették azokat az Európai Unió által
finanszírozott tankönyveket, amelyeket palesztin gyerekek használtak, mivel
antiszemita közhelyeket terjesztettek a zsidókról, és Izrael létjogosultságát is
tagadták, olyannyira, hogy a térképeken fel sem tüntették. Hosszú ideig voltak
forgalomban ezek az Egyiptomból és Jordániából származó tankönyvek, de az
újabbak sem sokkal jobbak. Ezekre a problémákra először a Center for Monitoring
the Impact of Peace (CMIP) médiafigyelő szervezet hívta fel a figyelmet, amely
korábban a palesztin tankönyvekről is közölt tanulmányt.

A CMIP februárban Bécsben mutatta be legújabb tanulmányát 115 iráni tankönyvről,
amelyeket 2004-ben, tehát még Khatami elnök idején használtak. A tanulmány
szerzője, Arnon Groiss az általa korábban vizsgált arab tankönyveknél még
riasztóbbaknak találta az iráni tankönyveket.

Az iráni tankönyvekből egyértelműen látszik, hogy az iskolák egy globális
Nyugat-ellenes háborúra készítik fel a tanulókat az iszlám nevében. Annak
ellenére, hogy a könyveket a „mérsékeltnek” mondott Khatami elnök idején adták
ki, azok Khomeini ajatollahnak, a forradalmi Irán alapítójának tanai alapján
készültek. Khomeini meggyőződése szerint a muszlimoknak – és az elnyomott
nemzeteknek általában – életre-halálra szóló globális háborút kell folytatniuk a
„hitetlen elnyomók”, különösen az Egyesült Államok ellen.

A CMIP tanulmánya két fő témát vizsgált, a „mások” és a béke iránti magatartást.
Az iráni tankönyvekben számos „másokra” történik utalás – vallási és etnikai
„másokra”, Iránon belül és kívül, történelmi és aktuális kontextusban. De két
„másnak” – az Amerikai Egyesült Államoknak és a Nyugatnak általában, valamint a
zsidó-cionista-izraeli „másnak” különleges figyelmet szentelnek. Amerika a „Nagy
Sátán”, a „világ felfalója”, a „felfuvalkodott”. A tanítás célja az Egyesült
Államok iránti gyűlölet kialakítása.

Az iráni tankönyvek szerint a nyugati kultúra veszélyezteti az iszlámot, mert
elmaradott vallásnak mutatja be azt. A nyugati kultúrának azt is szemére vetik,
hogy bujtogatni igyekszik a muszlim nőket a társadalomban elfoglalt szerepük
ellen, erkölcstelen viselkedésre ösztönöz, és aláássa a muszlim
büntetőtörvényeket.

A Nyugat elleni harcban csak a muszlimok egységbe tömörülése segíthet. Khomeinit
idézve: „A világ muszlimjai az Iszlám Iráni Köztársasággal együtt határozzák el,
hogy az amerikai száj fogait szétverik.”

Izrael létét a tankönyvek nem ismerik el, és egy térképen sem tüntetik fel. A
cionizmus a 12. osztályos társadalomtudomány-tankönyvek szerint olyan eszme,
amely „a zsidóknak… az egész világ fölött gyakorolt uralmán alapszik”. Ez a
megállapítás az antiszemita Cion bölcseinek jegyzőkönyvére emlékeztet. Izraelt
főleg mint amerikai bázist említik, ezenkívül mint betolakodót, mint a muszlim
szent helyek megszállóját, a palesztinok elnyomóját és gyermekgyilkost
démonizálják: „Akkor az izraeli tiszt a [hároméves] Muhammad fejét puskatusával
beverte, és az ő meleg vére Khaled [hatéves bátyja] kezére folyt.” (Perzsa
nyelv: Olvasni akarunk, 3. osztály, 2004, 113. oldal)

Izraelt és lakosait a harmadik osztályos tankönyv egy illusztrációja úgy mutatja
be, mint amikor egy rendes, tiszta város embereit egy borzalmas, útjában
szemetelő teremtés elkergeti. Az egyik képen a Dávid-csillag mintegy a szemétből
rajzolódik ki, két másik képen a Dávid-csillag a szörny karján látható.

Olvasson tovább: