Kereső toggle

Jenkik, haza

Demokrata vétó az iraki csapaterősítésekhez

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Hamar szertefoszlottak az együttműködés esélyei az új összetételű amerikai
kongresszusban, miután Bush elnök új iraki politikájának egyes részletei
napvilágra kerültek. Bár a stratégia nyilvánosságra hozatalára lapzártánk után
kerül sor, az eddigi információk szerint az elnök az Irakban állomásozó amerikai
haderő létszámát akarja növelni, valamint teljesítendő feladatokat kíván
meghatározni az iraki kormánynak.



Nancy Pelosi

A Képviselőház új elnöke és a szenátus demokrata frakciójának vezetője
egyértelműen kijelentették, hogy az Irakból történő minél gyorsabb kivonulást
szorgalmazzák, és nem fogják a körülményeket megteremteni az iraki hadművelet
megerősítéséhez. A Baker–Hamilton jelentésre (Hátraarc. Hetek, 2006. december
15.) adott válaszként az amerikai elnök új tervet dolgozott ki az iraki helyzet
rendezésére, melynek célja a felekezeti erőszak visszaszorítása, valamint az
ország politikai és gazdasági stabilizálása.

A sajtóban megjelent előzetes információk szerint az új stratégia részeként Bush
növelné az amerikai csapatok létszámát Irakban, ami azt jelentené, hogy további
húszezer katonát vezényelhetnek Bagdadba. A tervben szerepel ezen túl a
szunniták és a Baath párttagok nagyobb részvételének szorgalmazása a politikai
folyamatokban, valamint az ország olajbevételének igazságosabb elosztása. A
követelmények tartalmaznák például a tartományi választások időpontjának
kitűzését. Az Egyesült Államok egy menetrendben rögzítené Irak számára a
teljesítések időzítését. A terv ugyanakkor nem tér ki részletekre arra
vonatkozóan, hogy az elvárások nem teljesítése esetén milyen szankciókat
léptetnének érvénybe.

Annak ellenére, hogy a konkrét terv közzétételére magyar idő szerint csütörtök
hajnalban kerül sor, máris heves viták bontakoztak ki az új stratégia körül.
Bush ugyan szabad mozgástérrel rendelkezik a kül- és védelmi politikában, a több
mint tizenkét éves republikánus uralmat felváltó demokrata többségű
kongresszustól azonban nem tudja függetleníteni magát. A helyzetet árnyalja,
hogy a demokraták a Képviselőházban kényelmes többségben vannak, a szenátusban
azonban mindössze egy szavazatnyi előnnyel rendelkeznek. Bush törekvései
ugyanakkor a republikánus párton belül sem örvendenek nagy népszerűségnek. Több
republikánus – köztük az elnök apja – a demokratákhoz hasonlóan a
csapatkivonásban látja a megoldást.

A kongresszus különböző bizottságaiban mindenesetre vizsgálatok és
meghallgatások várhatók az iraki háborút illetően. Nancy Pelosi, aki történelmet
írt azzal, hogy ő lett a demokrata párt színeiben a Képviselőház első női
elnöke, hangsúlyozta, hogy a novemberi választásokon az amerikai nép kifejezte
álláspontját az iraki háborúval kapcsolatosan, és pártja ehhez kívánja tartani
magát. Pelosi és Harry Reid, a szenátus demokrata frakciójának vezetője az
Irakból történő szakaszos visszavonulást szorgalmazzák az elkövetkezendő
négy-hat hónapban. A házelnök már azt is jelezte, hogy megvonhatják a támogatást
a Pentagontól is, amennyiben Bush elnök a hadműveletek fokozása mellett dönt. A
Pentagon ugyanis bejelentette, hogy további 100 milliárd dollárra lenne szüksége
szeptemberig az iraki és afganisztáni hadműveletek finanszírozására. Pelosi
azonban leszögezte, hogy nem akarják magukra hagyni az Irakban harcoló amerikai
csapatokat, céljuk csupán az, hogy elkülönítsék a jelenlegi biztonsági
intézkedésekhez szükséges pénzt a hadműveletek fokozására szolgáló összegektől.

Republikánus oldalról azonban azt kifogásolták, hogy a demokrata vezetők már
akkor kritikájuknak adnak hangot az új stratégiával kapcsolatban, amikor az még
nyilvánosságra sem került. Lindsey Graham republikánus szenátor pedig úgy
vélekedett, hogy a Pelosi–Reid elképzelésnek katasztrofális következményei
lehetnek, abban azonban egyetértett, hogy a megnövelt amerikai haderő mellett
szükség van valamiféle politikai megoldásra is Irakban.

Egy huszonnyolc „másként gondolkodó” republikánus képviselőből álló csoport a
Fehér Házhoz intézett levelében az amerikai haderő létszámának növelése helyett
azt javasolta, hogy az elnök azt a huszonegy jól felszerelt és kiképzett iraki
haderőt mozgósítsa Bagdadba, melyek jelenleg békés tartományokban állomásoznak.
A levél írói megjegyzik, hogy a tizennyolc iraki tartomány közül nyolcban
kevesebb mint egy támadás történik naponta, így az iraki haderőt jobban ki
lehetne használni más helyeken.

Mindezekből úgy tűnik, mégsem lesz könnyű megvalósítani az együttműködésnek azt
az „új korszakát” a kongresszuson belül, melyet a nyitónapon ígértek a
képviselők az amerikai nép számára.

Történelmi pillanat a capitoliumon

Nancy Pelosi történelminek titulált elnöksége mellett az új Képviselőház egy
másik „érdekességgel” is szolgált: először választottak képviselővé muzulmán
hitű embert. A Minnesota államból delegált Keith Ellison beiktatása azonban nagy
vihart kavart, mivel nem a többi törvényhozóhoz hasonlóan tette le hivatali
esküjét. Ellison az egykor Thomas Jefferson tulajdonában álló Koránra esküdött,
mivel ez a szentírás az, melyet minden nap olvas, és amely inspirációt nyújt
számára. A gyakorló katolikus anyától származó Ellison reményét fejezte ki arra
vonatkozóan, hogy megválasztásával hozzájárul majd ahhoz, hogy a muzulmánok még
inkább az amerikai társadalom részének érezzék magukat, de természetesen a
hangsúlyt a „világi” hazai kérdések megoldására és az Irakból történő
kivonulásra fogja tenni.

Olvasson tovább: