Kereső toggle

Hátraarc

Kivonulást sürget az amerikai jelentés Irakból

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Kivonulás egy év alatt, új közel-keleti béketárgyalások és Szíria, valamint
Irán bevonása a rendezésbe – ezek a múlt héten közzétett Irak-jelentés legfőbb
javaslatai. Míg a háborútól megcsömörlött amerikai közvélemény kedvezően fogadta
a kezdeményezést, Izraelben megdöbbenést váltott ki, hogy ismét a zsidó államnak
kellene megfizetnie az elhibázott washingtoni politika árát.

Az iraki jelentést a 2006. március 15-én létrehozott bizottság fogalmazta
meg, mely James Baker volt külügyminiszter és Lee Hamilton volt képviselő
vezetésével öt demokrata és öt republikánus képviselőből állt. A hetvenkilenc
különböző javaslatot tartalmazó írás lényegében Bush elnök iraki politikájának
kudarcát fogalmazza meg, és az amerikai katonák 2008 elejéig történő kivonását
szorgalmazza Irakból.

A jelentés három fő területre koncentrálva tesz javaslatokat.

A hadsereggel kapcsolatosan kijelenti, hogy az Egyesült Államok nem kötelezheti
el magát feltétel nélkül arra, hogy nagy létszámú csapatokat állomásoztasson
Irakban. A javaslatban szerepel, hogy az amerikai katonák nagy részét egy év
alatt, 2008 első negyedévére ki kell vonni Irakból. Csupán egy 10-20 ezer fős
kontingens maradna az országban, melynek feladata az iraki haderő képzése és
segítése lenne.

A diplomácia terén a bizottság Amerikának egy „új diplomáciai offenzíva”
indítását javasolja a Közel-Keleten, amelynek a célja az átfogó arab–izraeli
béke megteremtése lenne. Az Egyesült Államoknak sürgősen tárgyalásokat kell
kezdeményeznie egyrészről Izrael, Libanon és Szíria között, másrészt pedig
Izrael és a palesztinok között. A bizottság szerint a béke érdekében Izraelnek a
Golán-fennsíkot át kellene adnia Szíriának. Amerika cserébe garantálná Izrael
biztonságát egy nemzetközi haderő jelenlétével a határokon.

Irak jövőjét egy Nemzetközi Támogató Csoport biztosítaná, mely a szomszédos
államokból – köztük Szíria és Irán –, Egyiptomból, Szaúd-Arábiából, az Európai
Unióból és az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagjából állna. Ezen túl
Amerikának az iraki ellenállókkal is párbeszédet kellene kezdeményeznie.

Az irakiakra vonatkozóan a jelentés elvárások hosszú listáját tartalmazza,
többek között helyi választások tartását vagy a tartományok hatékony központi
ellenőrzését, melyek meg nem valósulása esetén inkább „büntetőmódszereket”
javasol, nevezetesen a politikai, katonai vagy a gazdasági támogatás megvonását
az iraki kormánytól.

A bizottság javaslatait az amerikai közvélemény kedvezően fogadta. Egy, a
Newsweek által végzett közvélemény-kutatásból kiderül, hogy az amerikaiak
hatvannyolc százaléka szerint a helyzet egyre csak rosszabbodik Irakban.
Hatvanöt százalék egyetért a jelentés azon felvetésével, hogy Amerikának
csökkentenie kellene gazdasági és katonai szerepvállalását, amennyiben az iraki
kormány nem mutat fel semmilyen komolyabb előrelépést. A többség, ötvenhét
százalék úgy véli, hogy Washingtonnak Irak stabilizálása érdekében kapcsolatba
kellene lépnie Szíriával és Iránnal.

Míg a demokrata képviselők a bizottság javaslatai mellett foglaltak állást, John
McCain republikánus szenátor kijelentette, hogy a jelentés olyan „megoldást”
tartalmaz, mely vereséghez fog vezetni Irakban.

A távozó Donald Rumsfeld hadügyminiszter posztjára jelölt Robert Gates
megdöbbentette az izraeli médiát Iránnal kapcsolatos kijelentéseivel. Gates a
szenátusi meghallgatása során úgy vélekedett az iráni nukleáris fegyverkezésről,
hogy annak elsősorban az „elrettentés” a célja, mivel az iszlám köztársaság
olyan országokkal van körülvéve, melyek atomfegyverekkel rendelkeznek. Arra a
kérdésre azonban, hogy biztosítani tudná-e az izraelieket arról, miszerint nem
éri őket támadás majd Irán részéről, Gates nemmel válaszolt. A leendő védelmi
miniszter nyilatkozatai alapján Izrael úgy látja, hogy az amerikaiak kezdenek
megbarátkozni egy atomfegyverrel rendelkező Irán gondolatával, mivel úgy vélik,
hogy a veszély nem fenyegeti közvetlenül őket.

Szakértők azonban felhívják a figyelmet arra, hogy Irán atomfegyverek
előállításáról beszél, és amennyiben Izraelt támadás éri, minden valószínűséggel
legalább tíz amerikai és európai városra is ugyanez a sors vár.

A december 6-án nyilvánosságra hozott iraki jelentés tartalma is derült égből
villámcsapásként érte Izraelt. A Baker– Hamilton-bizottság ugyanis arra az
álláspontra jutott, hogy az Egyesült Államok az izraeli–arab konfliktus
rendezésében való közvetlen részvétel nélkül nem tudja elérni célját a
Közel-Keleten, és ezért a béketárgyalások mihamarabbi felélesztését
szorgalmazza. Izraelben érthetetlennek tartják, hogy az iraki helyzet
kivizsgálására felállított bizottság miért éppen Izraellel foglalkozik. Emellett
a bizottság az Irakban kialakult káosz felszámolása érdekében olyan országokkal
keresi az együttműködést, mint Irán és Szíria, akiknek ráadásul cserébe nagy
árat lenne képes fizetni: Szíriának konkrétan a Golán-fennsík átadását helyezi
kilátásba.

A csoport javaslatait izraeli részről „katasztrofálisnak” minősítették, és
megdöbbentőnek tartják, hogy Izrael rovására a Baker-csoport ilyen mértékű
gesztusokat biztosítana Irán és Szíria számára, annak ellenére, hogy a két
ország már több ízben bizonyította, hogy nem szavahihető, és Amerikát is
ugyanúgy ellenségének tekinti, mint Izraelt. Ehud Olmert miniszterelnök
visszautasította az iraki háború és az izraeli–palesztin konfliktus közötti
összefüggést. Izrael biztos abban, hogy ha most azonnal tartós békét sikerülne
kötni a palesztinokkal, az amerikai haderő továbbra is a terroristák
kereszttüzében állna Irakban.

A Jerusalem Post egyik elemzése azonban nem tartja annyira meglepőnek a

Baker vezette bizottság eszmefuttatását. James Baker ugyanis korábban is hasonló
politikát folytatott, az ő külügyminisztersége alatt került sor az 1991-es
madridi konferenciára, mely a palesztinok előnyben részesítésével próbált
diplomáciai megoldást nyújtani a helyzetre. Baker a mostani tárgyalásokkal
kapcsolatban is a madridi konferencia kereteit javasolja.

Ezenkívül több nem túl kellemes emlék is él az izraeliekben Baker
intézkedéseiről. Ő volt az, aki az 1980-as években kulcsszerepet vállalt abban,
hogy meggyőzze Ronald Reagan elnököt, hogy Szaúd-Arábiának AWACS felderítő
repülőgépeket adjanak el. 1983-ban pedig szintén Baker befolyásának
eredményeképpen vonultak ki az amerikai csapatok Libanonból, miután egy
merénylet során kétszáznegyven amerikai tengerészgyalogos az életét vesztette.
Reagan elnök akkor ellenezte a lépést, mivel Bushhoz hasonlóan azon az
állásponton volt, hogy a kivonulás a terrorral szembeni meghátrálást jelenti.

Azonnal kivégezhetik szaddámot

Amennyiben Szaddám Huszein ítéletét a fellebbviteli bíróság is jóváhagyja,
két bűntársával, Barzán at-Tikritivel, a hírszerzés egykori főnökével – aki
egyben a saját féltestvére –, valamint Avad al-Bandarral, a „forradalmi
törvényszék” volt elnökével együtt azonnal kivégezhetik. Ha a beadott
fellebbezést a bíróság megalapozottnak találná, a tárgyalásokat újra meg kellene
tartani, ha azonban az ítéletet jóváhagyják, még a köztársasági elnök sem adhat
kegyelmet az elítélteknek. Szaddámot és bűntársait november 5-én ítélték kötél
általi halálra 148 síita lemészárlásáért, amelyet 1980-ban hajtattak végre. A
tervek szerint a volt diktátort jeltelen sírba, titkos helyen temetik majd el.

Olvasson tovább: