Putyin ökle

A KGB székháza Moszkvában

Bár a Szovjetunió már tizenöt éve megszűnt létezni, az egykori nómenklatúra számos tagja, köztük több ezer egykori KGB-ügynök még ma is kormányzati pozíciókat tölt be Moszkvában. Vlagyimir Bukovszki, az ismert szovjet disszidens szerint az orosz nép „nemzeti tragédiája” az, hogy a kommunista hatalmi berendezkedés soha sem szenvedett megsemmisítő vereséget, nem került sor a „kommunisták nürnbergi perére”. Mialatt a Nyugat vígan ünnepelte a hidegháború végét és a demokrácia diadalát, a szovjet elitnek sikerült minden fontos ágazatban tovább örökítenie hatalmát.
A szovjet titkosrendőrséget Lenin „a Párt fegyveres őrének” nevezte. A számos névváltozáson áteső titkosrendőrségnek (VChK, OGPU, NKVD, MGB, KGB, FSB) első számú feladata a Kommunista Párt érdekeinek és ideológiájának a védelme volt. Az 1970-es évekre azonban a Párt ideológiai kontrollja kezdett egyre inkább terhessé válni a KGB számára, ezért vezetői egy emberként támogatták Gorbacsov peresztrojka-mozgalmát. Ő pedig ezért cserébe gyakran támaszkodott a tikosrendőrség eszköztárára.
A Szovjetunió bukása az akkori KGB végét is jelentette. A KGB ügynökei közül egyesek eltűntek, mások egyik napról a másikra befolyásos üzletemberként tűntek fel az új orosz gazdaság élén. A titkosrendőrség vezetői megtartották pozícióikat és leghűségesebb ügynökeikből nagy hatalmú köztisztviselők lettek. A Nyugaton dolgozó KGB-ügynökök közül több ezren hazatértek, köztük az akkor Kelet-Németországban szolgálatot teljesítő Vlagyimir Putyin is, akiből először Szentpétervár főpolgármestere, majd 1999-ben Oroszország elnöke lett.
„Hibátlan demokrata” – így jellemezte Gerhard Schröder egykori német kancellár Putyint, aki hatalomra jutását követően úgy fogalmazott, hogy a demokratikus piacgazdaság létrehozásának „nincs alternatívája” Oroszországban. Az elmúlt hat év azonban másra enged következtetni: Putyinnak a csecsenekkel szembeni bánásmódja, legádázabb kritikusainak rejtélyes halála és az „erőskezű vezetés” nevében elkövetett jogtiprások láttán felmerül a kérdés, hogy mennyire volt sikeres az orosz demokratizálódás folyamata?
Az Egyesült Államok 1991 óta élénk figyelemmel kíséri a szovjet utódállamok sorsát. Jim Nichols, az amerikai kongreszszus Oroszország-szakértője augusztusban jelentést készített az orosz demokratizálódásról. Tanulmányában rámutat, hogy Putyin 1999-es hatalomra kerülése óta a demokrácia Oroszországban nagyobb fenyegetettségnek van kitéve, mint Putyin előtt. Nichols álláspontja szerint 1999 óta az államnak nagyobb a beleszólása a választási kampányokba, jobban korlátozza a sajtószabadságot, súlyos emberi jogi visszaéléseket követ el Csecsenföldön, és a legnagyobb magántulajdonban lévő olajtársaság, a Jukosz felszámolásával is éles figyelmeztetést küldött az ellenzéket támogató üzletemberek számára.
A 2004-es beszláni túszdrámát követően Putyin megoldásként a kormány átalakítását és központosítását kezdeményezte, javaslatai 2006-ra nagyrészt meg is valósultak. Az átalakítás szerves részét képezte a titkosszolgálatok egyesítése. Egyesek szerint az átalakítások valóban azt szolgálják, hogy Moszkva hatékonyabban tudjon szembeszállni a csecsen és a nemzetközi terroristákkal.
Mások azonban úgy gondolják, hogy az átszervezések csak Putyin antidemokratikus intézkedéseinek számát gyarapítják. A kritikusok szerint a cél nem más, mint egy totalitárius állam vagy legalábbis egy „kézi vezérlésű demokrácia” megteremtése.

Alexandr Litvinyenko, volt KGB-ügynök, akit Londonban megmérgeztek
Fotók: AP

Vlagyimir Bukovszki szerint a KGB politikai utódja, az FSB a nagy tömegbefolyással rendelkező független médiumokat rendszeresen elhallgattatja, és szigorú médiacenzúrát tart fenn Oroszországban. A befolyásos üzletemberek ellehetetlenítése, és számos – később csecsen terroristákra fogott – robbantásos merénylet elkövetése hátterében is az FSB áll – véli Bukovszki.
2006. október 7-én egy, a Putyin-kormányzatot élesen bíráló újságírónő lett bérgyilkosság áldozata: Anna Stepanovna Politkovszkaja holttestét egy liftben találták meg moszkvai lakásának épületében. Politkovszkaja a gyilkosság napján szerette volna közzétenni tényfeltáró cikkét a Moszkva-párti csecsen hatóságok fogolykínzásairól. Sokak szerint az orosz titkosszolgálat állt a gyilkosság hátterében. A gyanút tovább fokozta az, hogy a gyilkosság másnapján a rendőrség lefoglalta az újságírónő számítógépét, és az állítólagos kínzókról készült felvételeknek is gyorsan nyoma veszett.
Nagy port kavart fel a napokban Alexandr Litvinyenko egykori KBG-ügynök esete is, akit november 1-jén mérgeztek meg Londonban. Az egykori orosz titkosügynököt jelenleg a londoni Egyetemi Kórházban súlyos mérgezéses tünetekkel kezelik, életben maradására az orvosok szerint 50 százalék az esély. Litvinyenko rendszeresen írt az orosz vezetést kritizáló cikkeket a csecsen sajtóban, így nem meglepő, hogy sokak szerint ő lett az FSB legújabb áldozata.
Az orosz titkosszolgálatot számtalan bérgyilkossággal hozták már összefüggésbe. Ion Mihai Pacepa, a román Securitate volt főnöke a napokban adott interjújában fejtette ki, hogy a KGB titkosügynökeként gyilkolta meg 1963-ban John Fitzgerald Kennedy egykori amerikai elnököt Lee Harvey Oswald. A Kennedy-gyilkosságról szóló új könyvéhez Pacepa majdnem nyolcszáz dokumentumot kutatott fel. A Jurnalul National című bukaresti napilapban megjelent interjúban Pacepa elmondta, hogy a KGB-nek a Kennedy-gyilkosságban betöltött szerepéről először az orosz titkosszolgálat akkori vezetőjétől, Alekszandr Szaharovszkijtól hallott. A tragédia után két nappal ugyanis az orosz kémfőnök Romániába utazott, hogy ottani titkosügynököket is bevonjanak a gyilkosság kapcsán a KGB-re összpontosult figyelem elterelése céljából kitalált műveletbe.
Pacepa szerint az általa összegyűjtött majdnem nyolcszáz irat cáfolhatatlan tényeket tartalmaz, ezek pedig azt bizonyítják, hogy Oswald Hruscsov parancsára, a KGB megbízásából gyilkolta meg az amerikai elnököt. Fejtegetése szerint az amerikai elnök azzal lobbantotta haragra az orosz vezetőt, hogy ez utóbbit rákényszerítette a berlini fal megépítésére, illetve a nukleáris rakéták Kubából való visszavonására.

Ion Mihai Pacepa

A Jurnalul Nationalnak adott interjújában Pacepa részletesen beszámol a „Sárkány” műveletről, amelyet a KGB készített elő Kennedy meggyilkolására. A gyilkosság elkövetésével gyanúsított Oswaldot – mint ismert – a merénylet után nem sokkal szintén megölték, így személye körül azóta is sok a bizonytalanság.
Az orosz titkosszolgálatról mindenkinek az elnyomás, a brutális kihallgatások és a gulágok jutnak az eszébe. Arra már kevesebben gondolnak, hogy a hatezer orosz nukleáris rakéta indítókódját is a titkosszolgálat őrzi. Pacepa állítása szerint a KGB feladata volt az ország nukleáris arzenáljának a raktározása és őrzése. „Mialatt én Romániában dolgoztam, a KGB nukleáris fegyverekért felelős részlege 87 „titkos várost” tartott számon. Ezek közül némelyik, mint Vozrozdenije és Komszomolszk az Aral-tenger teljes szigeteit foglalták el. Ezt a 87 várost a KGB hozta létre és tartotta fent: nem szerepeltek egyetlen olyan térképen sem, amely a Szovjetunióról készült.”