Kereső toggle

Putyin ökle

A KGB erősebb, mint valaha

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Londonban merényletet követtek el egy kiugrott KGB-ügynök ellen. A már
korábban nyugatra menekült volt Securitate tábornok, Ion Mihai Pacepa több száz
titkos dokumentum alapján új könyvében azt állítja, hogy a szovjet
titkosszolgálat rendelte meg 1963-ban a Kennedy elnök elleni merényletet.
Moszkvában az elmúlt hónapokban bankvezetőket és újságírókat gyilkoltak meg,
miközben a Financial Times elemzése szerint Vlagyimir Putyin az elmúlt években
az állami vezető tisztségek legalább 25 százalékát volt vagy jelenleg is aktív
KGB-tisztekkel töltötte fel. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államokban, de
Európában is mind nagyobb aggodalommal figyelik az olajmilliárdokra támaszkodó
új moszkvai politikát.



A KGB székháza Moszkvában

Bár a Szovjetunió már tizenöt éve megszűnt létezni, az egykori nómenklatúra
számos tagja, köztük több ezer egykori KGB-ügynök még ma is kormányzati
pozíciókat tölt be Moszkvában. Vlagyimir Bukovszki, az ismert szovjet disszidens
szerint az orosz nép „nemzeti tragédiája” az, hogy a kommunista hatalmi
berendezkedés soha sem szenvedett megsemmisítő vereséget, nem került sor a
„kommunisták nürnbergi perére”. Mialatt a Nyugat vígan ünnepelte a hidegháború
végét és a demokrácia diadalát, a szovjet elitnek sikerült minden fontos
ágazatban tovább örökítenie hatalmát.

A szovjet titkosrendőrséget Lenin „a Párt fegyveres őrének” nevezte. A számos
névváltozáson áteső titkosrendőrségnek (VChK, OGPU, NKVD, MGB, KGB, FSB) első
számú feladata a Kommunista Párt érdekeinek és ideológiájának a védelme volt. Az
1970-es évekre azonban a Párt ideológiai kontrollja kezdett egyre inkább
terhessé válni a KGB számára, ezért vezetői egy emberként támogatták Gorbacsov
peresztrojka-mozgalmát. Ő pedig ezért cserébe gyakran támaszkodott a
tikosrendőrség eszköztárára.

A Szovjetunió bukása az akkori KGB végét is jelentette. A KGB ügynökei közül
egyesek eltűntek, mások egyik napról a másikra befolyásos üzletemberként tűntek
fel az új orosz gazdaság élén. A titkosrendőrség vezetői megtartották
pozícióikat és leghűségesebb ügynökeikből nagy hatalmú köztisztviselők lettek. A
Nyugaton dolgozó KGB-ügynökök közül több ezren hazatértek, köztük az akkor
Kelet-Németországban szolgálatot teljesítő Vlagyimir Putyin is, akiből először
Szentpétervár főpolgármestere, majd 1999-ben Oroszország elnöke lett.

„Hibátlan demokrata” – így jellemezte Gerhard Schröder egykori német kancellár
Putyint, aki hatalomra jutását követően úgy fogalmazott, hogy a demokratikus
piacgazdaság létrehozásának „nincs alternatívája” Oroszországban. Az elmúlt hat
év azonban másra enged következtetni: Putyinnak a csecsenekkel szembeni
bánásmódja, legádázabb kritikusainak rejtélyes halála és az „erőskezű vezetés”
nevében elkövetett jogtiprások láttán felmerül a kérdés, hogy mennyire volt
sikeres az orosz demokratizálódás folyamata?

Az Egyesült Államok 1991 óta élénk figyelemmel kíséri a szovjet utódállamok
sorsát. Jim Nichols, az amerikai kongreszszus Oroszország-szakértője
augusztusban jelentést készített az orosz demokratizálódásról. Tanulmányában
rámutat, hogy Putyin 1999-es hatalomra kerülése óta a demokrácia Oroszországban
nagyobb fenyegetettségnek van kitéve, mint Putyin előtt. Nichols álláspontja
szerint 1999 óta az államnak nagyobb a beleszólása a választási kampányokba,
jobban korlátozza a sajtószabadságot, súlyos emberi jogi visszaéléseket követ el
Csecsenföldön, és a legnagyobb magántulajdonban lévő olajtársaság, a Jukosz
felszámolásával is éles figyelmeztetést küldött az ellenzéket támogató
üzletemberek számára.

A 2004-es beszláni túszdrámát követően Putyin megoldásként a kormány
átalakítását és központosítását kezdeményezte, javaslatai 2006-ra nagyrészt meg
is valósultak. Az átalakítás szerves részét képezte a titkosszolgálatok
egyesítése. Egyesek szerint az átalakítások valóban azt szolgálják, hogy Moszkva
hatékonyabban tudjon szembeszállni a csecsen és a nemzetközi terroristákkal.

Mások azonban úgy gondolják, hogy az átszervezések csak Putyin antidemokratikus
intézkedéseinek számát gyarapítják. A kritikusok szerint a cél nem más, mint egy
totalitárius állam vagy legalábbis egy „kézi vezérlésű demokrácia” megteremtése.



Alexandr Litvinyenko, volt KGB-ügynök, akit Londonban megmérgeztek

Fotók: AP

Vlagyimir Bukovszki szerint a KGB politikai utódja, az FSB a nagy
tömegbefolyással rendelkező független médiumokat rendszeresen elhallgattatja, és
szigorú médiacenzúrát tart fenn Oroszországban. A befolyásos üzletemberek
ellehetetlenítése, és számos – később csecsen terroristákra fogott – robbantásos
merénylet elkövetése hátterében is az FSB áll – véli Bukovszki.

2006. október 7-én egy, a Putyin-kormányzatot élesen bíráló újságírónő lett
bérgyilkosság áldozata: Anna Stepanovna Politkovszkaja holttestét egy liftben
találták meg moszkvai lakásának épületében. Politkovszkaja a gyilkosság napján
szerette volna közzétenni tényfeltáró cikkét a Moszkva-párti csecsen hatóságok
fogolykínzásairól. Sokak szerint az orosz titkosszolgálat állt a gyilkosság
hátterében. A gyanút tovább fokozta az, hogy a gyilkosság másnapján a rendőrség
lefoglalta az újságírónő számítógépét, és az állítólagos kínzókról készült
felvételeknek is gyorsan nyoma veszett.

Nagy port kavart fel a napokban Alexandr Litvinyenko egykori KBG-ügynök esete
is, akit november 1-jén mérgeztek meg Londonban. Az egykori orosz titkosügynököt
jelenleg a londoni Egyetemi Kórházban súlyos mérgezéses tünetekkel kezelik,
életben maradására az orvosok szerint 50 százalék az esély. Litvinyenko
rendszeresen írt az orosz vezetést kritizáló cikkeket a csecsen sajtóban, így
nem meglepő, hogy sokak szerint ő lett az FSB legújabb áldozata.

Az orosz titkosszolgálatot számtalan bérgyilkossággal hozták már összefüggésbe.
Ion Mihai Pacepa, a román Securitate volt főnöke a napokban adott interjújában
fejtette ki, hogy a KGB titkosügynökeként gyilkolta meg 1963-ban John Fitzgerald
Kennedy egykori amerikai elnököt Lee Harvey Oswald. A Kennedy-gyilkosságról
szóló új könyvéhez Pacepa majdnem nyolcszáz dokumentumot kutatott fel. A
Jurnalul National című bukaresti napilapban megjelent interjúban Pacepa
elmondta, hogy a KGB-nek a Kennedy-gyilkosságban betöltött szerepéről először az
orosz titkosszolgálat akkori vezetőjétől, Alekszandr Szaharovszkijtól hallott. A
tragédia után két nappal ugyanis az orosz kémfőnök Romániába utazott, hogy
ottani titkosügynököket is bevonjanak a gyilkosság kapcsán a KGB-re
összpontosult figyelem elterelése céljából kitalált műveletbe.

Pacepa szerint az általa összegyűjtött majdnem nyolcszáz irat cáfolhatatlan
tényeket tartalmaz, ezek pedig azt bizonyítják, hogy Oswald Hruscsov parancsára,
a KGB megbízásából gyilkolta meg az amerikai elnököt. Fejtegetése szerint az
amerikai elnök azzal lobbantotta haragra az orosz vezetőt, hogy ez utóbbit
rákényszerítette a berlini fal megépítésére, illetve a nukleáris rakéták Kubából
való visszavonására.



Ion Mihai Pacepa

A Jurnalul Nationalnak adott interjújában Pacepa részletesen beszámol a
„Sárkány” műveletről, amelyet a KGB készített elő Kennedy meggyilkolására. A
gyilkosság elkövetésével gyanúsított Oswaldot – mint ismert – a merénylet után
nem sokkal szintén megölték, így személye körül azóta is sok a bizonytalanság.


Az orosz titkosszolgálatról mindenkinek az elnyomás, a brutális kihallgatások és
a gulágok jutnak az eszébe. Arra már kevesebben gondolnak, hogy a hatezer orosz
nukleáris rakéta indítókódját is a titkosszolgálat őrzi. Pacepa állítása szerint
a KGB feladata volt az ország nukleáris arzenáljának a raktározása és őrzése.
„Mialatt én Romániában dolgoztam, a KGB nukleáris fegyverekért felelős részlege
87 „titkos várost” tartott számon. Ezek közül némelyik, mint Vozrozdenije és
Komszomolszk az Aral-tenger teljes szigeteit foglalták el. Ezt a 87 várost a KGB
hozta létre és tartotta fent: nem szerepeltek egyetlen olyan térképen sem, amely
a Szovjetunióról készült.”

Olvasson tovább: