Kereső toggle

Nő lehet Chirac utódja

Az a politikám, amit a franciák gondolnak

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Hivatalosan is megkezdődött Franciaországban az elnökválasztási kampány,
miután a Szocialista Párt (PS) tagjai a múlt heti előválasztás során elsöprő
többséggel Ségoléne Royalt választották a baloldal elnökjelöltjének. Így még
közelebb került annak a lehetősége, hogy jövő tavasszal – Németország után –
Franciaország élére is női vezető lépjen.



Ségoléne Royal

Forradalmi változásokon megy – és mehet át a jövőben – a francia politikai
élet. A jövő évi köztársaságielnök-választás lesz ugyanis az első alkalom, hogy
nem a pártszékházak füstös szobáiban dől el, ki legyen az egyes pártok
elnökjelöltje, hanem – az amerikai elnökválasztásokhoz hasonlóan – a párttagság
szavaz az elnökjelölt személyéről. Ezt a – Franciaországban – új módszert
választotta mind a jobboldali, mind a baloldali vezető párt is. Míg azonban a
jobboldali UMP csak januárban tartja majd az előválasztásokat, addig a baloldali
PS-ben már a múlt héten megtartották az előválasztást, mely során elsöprő
többséggel Ségoléne Royalt választotta elnökjelöltnek a mintegy száznyolcvanezer
fős szocialista párttagság.

A szocialista párt számára Royal jelenti az egyetlen lehetőséget, hogy a 2002-es
elnökválasztás során súlyos vereséget szenvedett baloldal most eséllyel szálljon
szembe a jobboldal jelöltjével, nagy valószínűség szerint Nicolas Sarkozyvel.



Nicolas Sarkozy

Ségoléne Royal ugyanis – Nicolas Sarkozyhez hasonlóan – az új politikai
generációt képviseli, aki frissességet hozott a politika szürkeöltönyös
férfivilágába. De ahogy egy jobboldali tanácsadó fogalmazott, Royal „maga az
üzenet”: szókimondó, négygyermekes dolgozó nőként szembeszállt nemcsak pártja
férfisoviniszta kultúrájával, hanem mindazzal, ami a 20. században a francia
politikai életet jellemezte. Merész, tabukat törő javaslataival láthatóan
rémületet kelt a politikai elitben, viszont halló fülekre talál egy olyan
társadalomban, amely éppen ebből a politikai elitből ábrándult ki az elmúlt évek
során. Sikerét nagyrészt annak köszönheti, hogy nem a párt berkein belül, hanem
az országot járva, elsősorban vidéken és az interneten folytatta kampányát. De
nem lehet nem megemlíteni nőiességét kiemelő marketingjét: korát meghazudtoló
fiatalos, modern megjelenésével (szemben húsz évvel ezelőtti, szocreál
áporodottságot sugárzó stílusával) most fotómodellekkel is felvehetné a
versenyt. Az elmúlt tizenkét hónap során, mióta szó van jelöltségéről, összesen
több mint 2500 napilap és magazin címlapján szerepelt.

Kritikusai közül azonban sokan megjegyzik, hogy a forma mögött nincs tartalom:
mindeddig nem sokat lehetett megtudni politikai programjáról, mit kíván kezdeni
a súlyos költségvetési hiánnyal, a 8-10 százalék közé bebetonozódott
munkanélküliséggel, vagy éppen milyen álláspontot képvisel külpolitikai
kérdésekben. A felszínt megkaparó kérdésekre adott válaszaiban eddig leginkább
kerülte a témát, ha mégis véleményt mondott – mint például a hathetes kampány
során megtartott három televíziós vita során –, abból általában tájékozatlansága
és tapasztalatlansága derült ki. Amikor például Törökország csatlakozásával
kapcsolatban kérdezték véleményét, válasza mindössze annyi volt: „az a
politikám, amit a franciák gondolnak”. Irán nukleáris programjával kapcsolatban
úgy vélekedett, hogy – figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy Irán az
atomsorompó-egyezmény aláírója – a közel-keleti országnak még polgári célra sem
engedélyezné az atomenergia használatát, sutba dobva ezzel a nemzetközi közösség
évek óta tartó erőfeszítéseit.

A karrierista családanya

Az 53 éves Royal a szenegáli Dakarban született, egy nyolcgyermekes francia
katonacsalád negyedik gyermekeként. Ezredes apja a mélyen vallásos katolikus
családban katonás fegyelmet követelt, ahol a lányoknak csak másodrendű szerep
jutott. Ségolène számára az egyetlen kitörési lehetőséget a tanulás jelentette,
csak kiváló tanulmányi eredményeivel tudta elérni, hogy a maga útját járhassa.
Karrierizmusa konzervatív gondolkodású apjával vívott küzdelmeinek eredménye,
aki mindvégig ellenezte, és így anyagilag sem támogatta lánya tanulási
ambícióit. Ennek ellenére Royal elvégezte az ENA francia politikusi elitképző
egyetemet. Itt ismerte meg későbbi élettársát, és négy gyermekének apját,
François Hollande-ot, aki ma a PS főtitkára. Royal előbb François Mitterrand
volt köztársasági elnök tanácsadója volt, majd több, másodlagos fontosságú
miniszteri posztot töltött be (környezetvédelmi, családügyi és ifjúsági
miniszter) az évek során. Közben megyei képviselő lett, 2004 óta pedig a
nyugat-francia Poitou-Charentes régió elnöke.

Olvasson tovább: