Kereső toggle

Felgyújtott buszok, politikai tehetetlenség

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A tavaly őszi franciaországi zavargások egyéves évfordulóján újra
fellángoltak az indulatok nemcsak Franciaország-szerte, de a társadalom
valamennyi rétegében is. Miközben a híradások és a különböző vitaműsorok napi
rendszerességgel foglalkoznak a francia külvárosok problémáival, olyan
városokban kezdtek látványos gyújtogatásba a fiatalok, melyek egy évvel ezelőtt
kimaradtak a „balhéból”. Múlt vasárnap azonban a gyújtogatásnak áldozata is
lett: egy huszonhat éves lány testének hatvan százaléka megégett. A kormányzat
most gyorsított büntetőeljárást kér és a büntető törvénykönyv szigorítását, de a
tavaly tett hangzatos ígéretekből mindeddig nem sok minden valósult meg.



A két fiatal, akik miatt kirobbantak a zavargások

Intenzív nyomozás eredményeképpen kedd reggel letartóztattak öt marseille-i
fiatalt, akik feltételezhetően részt vettek abban a buszgyújtogatásban, melynek
sérültje lapzártánkkor is élet-halál között volt. A tizenöt-tizenhét éves
kamaszok akár harminc évet is kaphatnak, ha Mama Galledou szenegáli származású
orvostanhallgató lány belehal sérüléseibe. A fiatalok letartóztatásának
körülményei azonban nem egyértelműek, egyes hírek szerint a rendőrség a buszon
elhelyezett biztonsági videokamerák segítségével azonosította a maszkot viselő
fiatalokat, más források szerint már ismertek voltak a hatóságok előtt.

Az esetet követően Jacques Chirac elnök részvétét nyilvánította a lány
családjának, és felkérte a kormányt, hogy tegyen meg mindent a tettesek kézre
kerítésére. Dominique de Villepin miniszterelnök rendkívüli kormányülést hívott
össze, ahol „elrettentő erejű” büntetést ígért az elkövetőknek. Nicolas Sarkozy
a fiatalkorú bűnözés visszaszorításának szükségességéről beszélt, ehhez
véleménye szerint szigorúbban kell eljárni a viszszaeső bűnözők esetében, akkor
is, ha kiskorúakról van szó. Pascal Clément igazságügy-miniszter a büntető
törvénykönyv módosítását ígéri, miszerint a hatóság képviselői (rendőrtől a
tűzoltón át a buszsofőrig) ellen elkövetett erőszakos cselekményre kiróható
büntetést kívánják szigorítani.

A tüzek tehát felébreszteni látszanak a kormányzatot. Egyelőre nagy a kapkodás,
igaz, az elmúlt egy év során nem sok minden történt, a hangzatos politikai
ígéretekből mindeddig alig valósult meg valami. Nemcsak hogy szociális téren nem
tapasztalnak előrelépést a külvárosok lakói, de például a tavalyi zavargások
kirobbanásának helyszínén, Clichy-sous-Bois-ban ma sincs rendőrőrs. A
huszonnyolcezer lakosú város polgármestere, Claude Dilain a Le Monde francia
napilapnak adott interjújában elmondta: arra még tud valamilyen mentséget adni a
város polgárainak, hogy miért nem történt látványos javulás az elmúlt egy év
során (a gondok olyan súlyosak, hogy azok felszámolásához évek kellenek), a
kormány közömbösségére viszont már nehezen talál magyarázatot. Tapasztalatai
szerint a lakóknak szükségük lenne arra, hogy a kormány részéről egyértelmű
visszajelzést kapjanak: a társadalom, vezetőivel az élen, végre hajlandó
szembenézni a ténnyel, hogy az ország népességének egytizede, mintegy öt-hat
millió ember, elfogadhatatlan körülmények között él. A polgármester úgy véli,
hogy ez a felelősségvállalás nem történt meg, sőt a társadalomban csak tovább
romlott a külvárosi „banlieue-kről” alkotott kép. Mára a legtöbb ember számára
ez a szó a bűnözés szinonimája lett.



Felgyújtott autóbusz Párizs külvárosában – 2006 őszén Fotók: AP

Az ilyen előítéletek ellen folytatott küzdelem jegyében hirdetett az
évforduló alkalmából Clichy-sous-Bois polgármesteri hivatala „Clichy sans cliché”
(Clichy klisék nélkül) címmel fotópályázatot, melyben tizenkét világhírű fotóst
kért fel arra, hogy készítsenek albumot a város lakóiról, azok hétköznapjairól.
Emellett a város lakóinak is lehetőségük volt arra, hogy saját gyűjteményeikből
beküldjék azokat a fényképeket, melyeket a legbeszédesebbnek tartanak. A
kiállítás megnyitójára a városháza a kormány valamennyi miniszterét meghívta,
akik közül azonban egy sem ment el a rendezvényre. A polgármester szerint ez a
gesztus, pontosabban annak hiánya egyértelműen megmutatja, hogyan is viszonyul
ténylegesen a kormányzat a „banlieue-k” problémájához. Véleménye szerint az
évtizedek alatt kialakult helyzet felszámolására hiányzik a politikai akarat.
Mivel a probléma alapvetően szociális, gazdasági és kulturális jellegű, arra a
politikai hatalomnak kell megoldást adnia.

Olvasson tovább: