Míg az európai kontinens demográfiai mutatói egyre riasztóbb képet festenek a
jövő generációi számára, addig az iráni elnök főállású fizetésekkel és más
kedvezményekkel szeretné ösztönözni a gyermekvállalási kedvet honfitársaiban.
Ahmadinezsád szerint a nők legfontosabb feladata a következő generáció
felnevelése.
Nyílt nap az iráni parlamentben. Ezúttal beengedték a nőket
A félelmek pedig mindinkább csak erősödni látszanak, miután Mahmúd
Ahmadinezsád iráni elnök nemrégiben bejelentette új népességösztönző programját,
amelyben nem kevesebbet, mint a jelenlegi lakosság számának közel megduplázását
tűzte ki célul az iráni lakosság elé. A jelenleg 70 milliós lélekszámmal bíró
ország – ahol a népesség háromnegyede 30 év alatti – nagy tartalékokat rejt
magában, s az elnök tervei szerint ez a szám több mint 120 millió főre
növelhető. A kitűzött cél érdekében a főállású anyáknak teljes munkaidőre járó
bérnek megfelelő gyermekgondozási segélyt ígért, hogy a több gyermeket tervező
családok ne riadjanak vissza a gyermekvállalással együtt járó anyagi terhektől,
és ez ne jelentsen akadályt az iráni nők számára abban, hogy „eleget tegyenek
legfontosabb kötelességüknek: a népesség növelésének, a következő generáció
felnevelésének”.
Az iráni kormány először az 1979-es forradalom és az azt követő iraki–iráni
háború emberi veszteségei miatt kezdte el mind erőteljesebben ösztönözni és
sürgetni a minél nagyobb számú gyermekvállalást. Az ENSZ statisztikái szerint az
iráni népesség 1968-tól 1988-ig terjedő időszakban a duplájára, azaz 27
millióról 55 millióra nőtt. 1988 végén, a háború befejeződésével a gyors
népességnövekedés azonban megrekedt. Az országnak komoly gazdasági
visszaeséssel, nagy munkanélküliséggel kellett megbirkóznia. Így az 1990-es
években a kormány megváltoztatta addigi demográfiai irányelveit, és a
korábbiakkal ellentétben a kétgyermekes családmodell vált meghatározóvá.
Ahmadinezsád bejelentése ezzel a korábbi állásponttal kívánt radikálisan
szakítani. Golamhuszein Elham kormányszóvivő hangsúlyozta, hogy az iráni elnök
kommentárja nem politikai döntést jelent, de Iránnak most valóban kitűnő
lehetősége van arra, hogy nagyobb nemzetté váljon. „Irán potenciális
lehetőségeinek felfedezése az elnök – realitásokon alapuló – előrelátásának
köszönhető, ami reményt mutat az országnak.”
Muszlim nő. Megélnek a gyermekszülésből
Ezzel szemben az elöregedett európai kontinens „egyenes irányban halad afelé,
hogy demográfiai öngyilkosságot kövessen el” – állítja Bruce Bawer Amíg Európa
alszik című könyvében. Egy másik amerikai konzervatív szerző, Pat Buchanan A
Nyugat halála című, immáron nyolcadszorra kiadott bestsellerében szintén az
európai civilizáció halálának rémképét festi fel, amelyben „a nyugati
civilizáció bölcsője annak sírjává válik”. Úgy tűnik, a pesszimista hangvételű
várakozások nem megalapozatlanok. Az európai népesség – amennyiben a jelenlegi
tendencia folytatódik – drasztikus mértékben csökkenni fog. A családokra jutó
gyermekszám megközelítőleg 1,5 fő, ami azt jelenti, hogy egy házaspár átlagosan
saját maga reprodukálására sem képes.
Két héttel ezelőtt az Európai Bizottság arra figyelmeztetett, hogy reform nélkül
az unió népessége a várható elöregedés miatt 2030-2050-re csupán 1 százalékos
gazdasági növekedést fog generálni évente. Ez a lefelé irányuló spirál vészjósló
jeleket mutat, ami nemcsak az európai társadalom összezsugorodásában fog
jelentkezni a következő 50 évben, hanem elemzők szerint számolni kell az –
elsősorban muszlim – bevándorlók nagy arányú növekedésével együtt járó
megosztottság problémájával is. A muszlim népesség gyors növekedése az európai
vezetőket is aggodalommal tölti el, s egyre hevesebb és egyszersmind kínosabb
vitákat vált ki a bevándorló muszlimok asszimilációja.
Tony Blankley, A Nyugat utolsó lehetősége című könyv szerzője még élesebben
fogalmaz: „A radikális iszlám fenyegetése legalább olyan veszélyt jelent, mint a
náci uralomátvétel az 1940-es években.” Az európai kormányok persze megpróbálnak
különböző megoldásokat találni. Anglia átgondolja eddigi multikulturális
nyitottságát a bevándorlási politikát illetően, Franciaország pedig pozitív
diszkriminációval kísérletezik, de egy biztos: a szeptember 11-ei események, az
iraki háború, a londoni és madridi terrorakciók, a párizsi forrongások
felkiáltójelek Európa számára.
