Kereső toggle

Nyolc év magány

Egy föld alatti cella fogságában

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A múlt hét közepén megdöbbentő esemény rázta meg egy Bécs melletti kisváros,
Strasshof mindennapjait. Egy nyolc évvel ezelőtt nyomtalanul eltűnt kislány –
immár fiatal hölgy – hirtelen felbukkant a semmiből.



Priklopil háza – nyolc éven át a kislány börtöne

Fotó: AP



Wolfgang Priklopil

Natascha Kampusch 1998-ban egy nap iskolába indult, de nem érkezett meg –
egyik barátnője állítása szerint azért, mert egy ismeretlen elrabolta egy fehér
mikrobusszal. Annak idején az egész várost felforgatták, mindenkit kikérdeztek,
az összes kisbusztulajdonost megvizsgálták, még a francia sorozatgyilkosra,
Michel Fourniret-re is gyanakodtak a hatóságok, de mindenhol falakba ütköztek.
Sokáig a gyermek elvált szülei is gyanúsítottak voltak, kiváltképp az anya,
akinek nem volt elfogadható alibije.

Azt azonban senki nem gondolta, hogy Natascha a városban, szinte az orruk előtt
van – egy negyvennégy éves, beteg lelkű férfi háza alatt, a pincében. A lányon
mély nyomokat hagyott az elmúlt nyolc év, mivel fogva tartója egy 3 x 2 méteres
cellában őrizte – egy százötven kilós hangszigetelt páncélajtó mögött. A
cellában volt ugyan televízió, és a lány elmondása szerint olvashatott újságot
is, mégis túlzás annyival elintézni mindezt, hogy „legalább nem szoktam rá a
cigarettára”, ahogy az Kampuschnak a sajtóhoz eljuttatott levelében áll.

Nataschát a család egy távoli ismerőse, Wolfgang Priklopil (képünkön)
híradás-technikus rabolta el, aki a szakértők szerint már hónapokkal előre
eltervezte a gyermekrablást. Erre utal az is, hogy a pincecella készen várta
újdonsült lakóját – villannyal, folyóvízzel és csatornával felszerelve. A férfi,
akit mindenki zárkózottnak ismert, az idén kicsit lazábbra engedte a kislány
őrzését, mint korábban. Egyszer még bevásárolni is elvitte, és a kertben is
adott neki feladatokat.



Fotó: AP

Egy óvatlan pillanatban aztán Natascha megszökött. Kiabálva rohant át a
szomszédba, ahonnan azonnal kihívták a rendőrséget. Priklopil először üldözőbe
vette a kislányt, majd később, talán tettének súlyát felismerve, egy
bevásárlóközpont mélygarázsában hagyta autóját, és a vonat alá ugrott. Natascha
elmondása szerint többször is mondta neki, hogy „élve nem kapnak el”.
Öngyilkossága megakadályozta, hogy tettének valódi motívumait a rendőrség
kideríthesse. Egyelőre az sem bizonyított, hogy szexuálisan molesztálta volna
foglyát, aki az évek során mindvégig reménykedett, hogy egyszer kiszabadul.



Natascha ma

A gyermek egyszer találkozott szüleivel, Brigitta Sirnyvel és Ludwig Kochhal,
akik azóta nem tudják, hol tartózkodik lányuk, aki nem akar egy pár
kiváltságoson kívül senkivel sem találkozni. A sajtótól is haladékot kért, a
nyílt levél viszont, amelyet hétfőn juttatott el a riportereknek, gyökeresen
ellentmond a rendőrök beszámolójának a kislány állapotával kapcsolatosan. Az
egyik rendőr, aki éppen szolgálatban volt a lány szökésekor a The Timesnak
elmondta, hogy a gyerek reszketett, gonosztevőnek nevezte elrablóját, és
elmondta, hogy már nem is emlékszik rá, mikor evett utoljára meleg ételt. Sápadt
volt, a teste tele volt ekcémás kiütésekkel, és csak egy csésze kamillateát
kért. A fizikai sérüléseknél azonban sokkal súlyosabbak a kislány lelki sebei.
Ennek elkendőzésére utal a sajtónak címzett levél is, amelyben a kislány már-már
pozitívan állítja be Priklopillal való kapcsolatát. Natascha pszichiátere
szerint a gyerek Stockholm-szindrómában szenved, ami speciálisan a túszul ejtett
személyek esetében alakul ki; a túszok megkedvelik fogvatartóikat – így
védekeznek tudat alatt a félelemmel szemben. Natascha esetében ez sokkal
bonyolultabb, és a pszichiáterek szerint nagyon nehéz lesz feldolgoznia az
elmúlt nyolc évet, mivel elrablója meghalt – tehát nem nyerheti el méltó
büntetését, a kislány elméjében pedig egy emlékkép marad, amit ráadásul
ellentmondásos módon még kedvelt is.

Olvasson tovább: