Kereső toggle

Büntetlenül

Irán nevet a nem létező ENSZ-szankciókon

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Augusztus 31-én lejárt az ENSZ által kijelölt határidő, mely szerint Iránnak
fel kell függesztenie urándúsító programját. A közel-keleti ország azonban
nemcsak hogy nem hagyott fel ezirányú tevékenységével, de úgy tűnik, hogy
kihasználva a nemzetközi közösség megosztottságát az ügyben, még nagyobb tempóra
kapcsolt.

Az augusztus végi határidő lejártát követően az ENSZ ellenőrei hivatalosan is
megerősítették: Teherán teljes mértékben figyelmen kívül hagyta a világszervezet
felszólítását, és tovább folytatja az urándúsítást. Mint arról múlt heti
számunkban beszámoltunk, Mahmúd Ahmadinezsád elnök augusztus végén fölavatta az
első iráni, nehézvizet is előállítani képes atomreaktor-részleget. Ezzel az
ország már csak egy lépésre áll a hidrogén-, vagy atombomba előállításától. Egy,
a brit The Times birtokába jutott titkos jelentés szerint számos esetben
előfordult az elmúlt időben, hogy az iráni vezetés nem működött együtt az
ENSZ-ellenőrökkel. Kiderült továbbá, hogy az egyik iráni műszaki egyetemen
dúsított urániummintákat találtak. Egyes források szerint az érintett egyetemen
aktív katonai kutatómunka folyik.

„A világ most halálos fenyegetéssel néz szembe Irán radikális rezsimje részéről”
– jelentette ki George W. Bush amerikai elnök, aki szerint az iráni rezsim
fegyverekkel, pénzzel és tanácsokkal látja el a Hezbollahot, amely szervezet
több amerikait ölt meg, mint bármely más terroristahálózat az al-Kaidán kívül.
Az Egyesült Államok mellett most már Nagy-Britannia, Franciaország és
Németország is egyetértenek abban, hogy Iránt szankciókkal kell sújtani, és ez
irányú közös javaslatukat néhány napon belül az ENSZ Biztonsági Tanácsa (BT) elé
viszik. A tervek szerint a megszorító intézkedéseket tartalmazó javaslat két
részből fog állni. Első lépésben leállítanák az Iránba történő minden fajta
nukleárisanyag- és felszerelésexportot. Amennyiben ez sem változtatja meg
Teherán hozzáállását, úgy még szigorúbb intézkedéseket vezetnének be: az iráni
vezetők a továbbiakban nem utazhatnának külföldre, és az országnak a világ
pénzpiacaihoz való hozzáférését is zárolnák.

Ám mindez csak szavakban létezik, valójában meglehetősen erőtlennek tűnik a
nagyhatalmak válasza. A határidő lejártát követően egy újabb kéthetes türelmi
idő kiszabását rebesgették, miközben a vétójoggal rendelkező Kína és Oroszország
egyáltalán nem támogatják a szankciók kiszabását. Nem véletlenül: Moszkva még
nem kapta meg a buseri atomerőmű felépítéséért neki járó egymilliárd dollárt,
míg Kína energiaszükségleteinek jelentős részét Irán fedezi. Úgy tűnik tehát,
hogy a jelenlegi helyzetben – bár méreteit és jelenlegi katonai erejét tekintve
sem tartozik a vezető nagyhatalmak közé – Irán diktál, a nyugati országok pedig
legfeljebb csak megpróbálnak reagálni lépéseire. Az ENSZ határozatait teljes
mértékben figyelmen kívül hagyó ország szemmel láthatóan tudatában van, hogy
amíg a világ negyedik legnagyobb olajszállítójaként tartják számon, nagy baj nem
érheti.

Kofi Annan ENSZ-főtitkár hiába ment el a határidő lejárta után Teheránba, csak
annyi választ kapott, hogy Irán kész újabb „tárgyalásokba bocsátkozni az
urándúsításról”, azonban annak leállításáról hallani sem akar. A Biztonsági
Tanácson belüli megosztottság miatt Teherán évek óta könnyedén el tudta érni,
hogy a Nyugat belemenjen időhúzó játékába, miközben zavartalanul folytathatja a
„perzsa bomba” gyártását.

Olvasson tovább: