Kereső toggle

Indonézia: a katasztrófák országa

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Itt volt a világvége” – az egyik túlélő így kommentálta a BBC tudósítójának
az indonéziai földrengést, amely egy kitörni készülő tűzhányó tövében történt.
Jáva szigetén óráról órára nő a halálos áldozatok száma: lapzártánkkor több mint
5500 holttestet takarnak a földrengés után romba dőlt házak. A mentőosztagok
tovább kutatnak túlélők után, de az esőzések és az állandó áramkimaradások
hátráltatják a mentési munkálatokat.

A 6,3-as erősségű földrengés leginkább Bantul régióját érintette, amely délre
található a korábbi királyi fővárostól, Dzsogdzsakartától. A rengés központja
harminc kilométerre a várostól, az Indiai-óceánban, a tengerfenék közelében
volt. Emberek ezreinek kellett az éjszakát a szabadban, kórházak vagy mecsetek
udvarain, sok esetben saját házuk romjai mellett tölteniük. Mivel szombat óta
legalább 470 utórengést észleltek, az emberek nem mernek még a sértetlen
házakban sem aludni. A földrengés legalább 200 ezer embert tett hajléktalanná,
akiknek a nagy része gyermek. Az áldozatok között is rengeteg a gyermek és az
idős ember, mivel nekik nehezebb volt az összeomlott házakból kimászni.

Időközben megérkezett az ENSZ-segély is, melyben víz, sátrak, tűzhelyek és
edények voltak a hajléktalanná lett jávaiak számára. Dzsogdzsakarta repülőterét
is újra megnyitották, ami jelentősen megkönnyítette a szállítmányok és a
mentőcsapatok megérkezését. A segítség azonban még így is kevés: leginkább
tiszta vízre, sátrakra, élelemre és orvosi személyzetre van szükség. A régió
klinikái reménytelenül túlzsúfoltak.



A Merapi folyamatosan forró lávát  és gázfelhőket bocsát ki

Fotók: AP

Dzsogdzsakarta helyi vezetője, Bambang Susanto Pridzsohadi szerint több
segélyre lenne szükség. „Ennyi áldozat esetén legalább ötezer sátor kellene,
pillanatnyilag azonban kevesebb mint száz áll rendelkezésre.” A vezető szerint a
másik legfontosabb dolog a halottak kérdése. „Legalább két napja fennáll a
veszélye annak, hogy a halottak oszlásnak indulnak. Ha nem távolítjuk el őket a
lakosság közeléből, járványok forrásaivá válhatnak.”

Annak ellenére, hogy a segítség a vártnál lassabban érkezett, a külföldi
országok – köztük Magyarország is – azonnal segítettek, dollártízmilliók és
egészségügyi segélycsapatok, katasztrófa-szakértők és ellátmány formájában.

Súlyos károk keletkeztek a földrengés miatt a világhírű Prambananban, Indonézia
legnagyobb hindu templomegyüt-tesében. A Brahmának, Sivának és Visnunak szentelt
9. századi templomcsoport a károk felméréséig egyelőre zárva lesz. Ugyanakkor
megkímélte a földrengés a buddhista vallás egyik legjelentősebb, több mint
ezeréves nevezetességét, a Dzsogdzsakartától negyven kilométernyire
északnyugatra lévő templomot, a Borobudurt.

A szombati rengés a legutolsó azoknak a katasztrófáknak a sorában, amelyek az
utóbbi években a világ negyedik legnépesebb országát érték: iszlám
bombatámadások, madárinfluenza, amelynél felmerült a gyanúja az emberről emberre
terjedő vírus kialakulásának is, a 170 ezer áldozatot követelő cunami, és az
utóbbi hetekben kiemelt aktivitást mutató Merapi – Indonézia 129 működő vulkánja
közül az egyik –, amely folyamatosan forró lávát és gázfelhőket bocsát ki.
Tudósok szerint a vulkán működésére nagy hatással lehetett a földrengés. A
Merapi Indonézia egyik legsűrűbben lakott területén található, alig pár
kilométerre Dzsogdzsakarta ősi városától, amely hozzávetőlegesen kétmillió
embernek ad otthont. Indonézia a Csendes-óceán körüli „tűzgyűrű” közelében
található, amelynek mentén a világ legtöbb működő, tengerszint fölötti vulkánja
fekszik, és jelentős a vulkanikus és tektonikus mozgás. A gyűrű a nyugati
félgömbön húzódik végig, Japántól Délkelet-Ázsián át egészen Új-Zélandig.

Tíz év – Félmillió áldozat

• 1995. január 17. – Japán nyugati részét a Richter-skála szerinti 6,9-es
erősségű, csaknem fél évszázad távlatában a legerősebb földrengés sújtotta, az
elemi csapásnak több mint 5000 áldozata volt.

• 1995. május 27. – Oroszországban, Szahalin szigetén mintegy 1800 ember halt
meg egy 7,5-es erősségű földrengés következtében.

• 1997. május 10. – Több mint 4000 ember halt meg egy Irán keleti részén
történt, 7,1-es erősségű földrengésben.

• 1998. február 3. – Több mint 4000 ember vesztette életét az Afganisztán északi
részén, Tahar tartományban pusztító súlyos földrengéssorozat következtében.

• 1998. május 30. – Afganisztán északi részén egy újabb nagy erejű földrengésben
4500 ember halt meg.

• 1998. július 17. – Földrengés, majd szökőár pusztított Pápua Új-Guinea északi
partjainál, az elemi csapás 2123 életet követelt.

• 1999. január 25. – Kolumbia nyugati részén 2000-nél többen haltak meg egy 6-os
erősségű földrengésben.

• 1999. augusztus 17. – Törökország északnyugati részén, Izmit környékén 20 ezer
ember halt meg egy pusztító erejű földrengés következtében.

• 1999. szeptember 21. – Tajvan történetének egyik legpusztítóbb földrengésében
legalább 2000 ember vesztette életét.

• 1999. november 12. – Törökország északnyugati részén egy a Richter-skála
szerinti 7,2-es erősségű földrengésben mintegy 1000 ember halt meg.

• 2001. január 13., február 13. – Egy hónap alatt kétszer is erőteljes
földrengés rázta meg Salvadort, a halálos áldozatok száma több mint 3000-re
rúgott.

• 2001. január 26. – Az utóbbi ötven év legerősebb indiai földrengésének –
amelynek középpontja Gudzsarát szövetségi államban volt – a becslések szerint 30
ezer halálos áldozata volt.

• 2003. május 21. – Egy Richter-skála szerinti 6,7-es erősségű földrengés
Algéria északi részén 2277 ember életét oltotta ki.

• 2003. december 26. – Mintegy 30 ezer ember vesztette életét Irán délkeleti
részén egy földrengés következtében, az elemi csapás teljesen romba döntötte a
200 ezer lakosú Bám városának nagy részét.

• 2004. december 26. – Egy 9-es erősségű földrengés pattant ki a tenger alatt,
az Indonéziához tartozó Szumátra szigetének körzetében. Az ezt követő szökőár
nyolc dél-ázsiai ország tengerpartjait tarolta le, de szedett áldozatokat Afrika
keleti partvidékén is. A halottak és eltűntek száma közel 287 ezerre tehető.

• 2005. március 28. – Egy 8,7-es erősségű földrengés mintegy 1000 áldozatot
követelt az indonéziai Nias szigetének közelében.

• 2005. október 8. – Egy 7,6-es erősségű földrengés sújtotta Dél-és
Közép-Ázsiát, mindenekelőtt Indiát és Pakisztánt, amelyben több mint 77 ezer
ember vesztette életét, közülük 75 ezer Pakisztánban.

(MTI-Sajtóadatbank)

A tűzhányó szellemei

A helyiek szerint az indonéziai Merapi vulkánban lakó szellemek időben
figyelmeztetni fogják őket a kitörés előtt. A hegy termékeny lejtőin élő emberek
a pusztító lávafolyamok megelőzése érdekében különböző rítusokat végeznek. A
Bandzsir Lahar ceremónia során például kókuszdiót dobnak a lávafolyamok által
kialakított folyókba, amivel védelmet kérnek az általuk mindenhatónak tartott
istentől, aki az életet teremtette. Habár a legtöbb helyi lakos muzulmán, ezzel
nem áll ellentétben, hogy a tradicionális animizmust is gyakorolják, amelybe
beletartozik az ősök imádása és más hindu-buddhista tradíciók is. Úgy hiszik,
hogy a Merapi tűzisteneit ki lehet engesztelni azzal, ha élő állatokat, ételt
vagy ékszereket dobnak a kráterbe.

A Merapi folyóinak partján élő emberek gyakran furcsa hangokat is hallani vélnek
az éjszaka közepén, például olyan szellemekét, akiket egy másik dimenzióban élő
arisztokrácia tagjaiként tisztelnek. Úgy tartják, hogy amikor a hangokat hallani
lehet, a Kraton Laut Kidulban (ebben a különleges dimenzióban) élő istenek
menyegzőt tartanak, ami azt jelzi, hogy lávafolyamok fognak feltörni a folyóból.

A madárinfluenzával kapcsolatosan is szárnyra keltek híresztelések. A madárral
történt érintkezés nélkül megbetegedett család körül a helyi lakosok szintén nem
a madárinfluenza hatásait sejtik, hanem gonosz szellemeket, amelyek egy fekete
mágia során kimondott átok miatt jöttek a családra, és azok vérének megszerzése
volt a feladatuk.

Olvasson tovább: