Kereső toggle

Apokalipszis

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egy londoni konferencián vázolta fel a közeljövőről alkotott hajmeresztő
prognózisát Nagy-Britannia egyik vezető katonai stratégája, Chris Parry
(jobbra), aki jelenleg a brit Védelmi Minisztérium fejlesztési részlegének
vezetője. Őt bízták meg, hogy vázolja fel a szigetország nemzetvédelmi
politikáját a jövőben leginkább meghatározó kihívásokat.

Parry szerint a mezőgazdaság hanyatlása, a fiatal népesség robbanásszerű
növekedése, a vízhiány, az emelkedő tengerszint és az iszlám fenyegetés mellett
a legnagyobb problémát napjainkban a tömeges bevándorlás veszélye jelenti.
Európát – beleértve Nagy-Britanniát is – alapjaiban rázhatja meg a jelenség,
melyre valószínűleg már nem kell sokat várnunk.

A szakértő szerint egyfajta „fordított gyarmatosításra” kerülhet sor, mivel ezek
a bevándorlói csoportok sokkal inkább kötődnek szülőföldjükhöz, mint az őket
befogadó országokhoz. Az internet és az olcsó fapados repülőjáratok segítségével
pedig ma már a „hazaiakkal” való kapcsolattartás is jóval egyszerűbb számukra,
mint régebben volt. „A globalizáció az asszimilációt tulajdonképpen
szükségtelenné és divatjamúlttá teszi” – véli a szakértő.

Az egykor admirálisként szolgáló Parry úgy gondolja, a bevándorlási hullám
hamarosan olyan veszélyt jelenthet Európára nézve, mint amit az 5. századi Római
Birodalomnak jelentett a gótok és vandálok beáramlása. A harmadik világ
országaiban már napjainkban is zajló tömeges ki- és bevándorlás problémája rövid
időn belül beszivároghat az európai kontinensre is. Parry szerint Afrika
instabilitása már Európa határait döngeti. Jól látszik ez például azon, hogy
lassan nem lesz veszélytelen a Földközi-tengeren jachtot bérelnünk, mert a
modern kor kalózai fenyegetik biztonságunkat. „Nem hiszem, hogy nyerhetünk ebben
a csatában – fogalmazott Parry –, mert ez olyan, mint az időjárás. De kell, hogy
legyen nálunk egy esőkabát és egy esernyő, hogy a hatásait kezelni tudjuk.” A
katonai stratéga szerint a megoldás az lehet, ha sikerül a politikai vezetők
figyelmét is ráirányítani a fenti problémákra, ami viszont talán a legnagyobb
kihívást jelenti.

Olvasson tovább: