Kereső toggle

Választási vereség után radikális személycserék Angliában

Blair menesztette kormányát

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Csúfos vereséget szenvedett a brit Munkáspárt a helyhatósági választásokon.
A fiaskóra Tony Blair kormányfő a tőle megszokott határozottsággal reagált:
meghökkentő kormányátalakítást hajtott végre, és nem volt hajlandó elárulni,
mikor int búcsút a Downing Streetnek. Annyit azonban megígért: utódjának
elegendő időt hagy majd a berendezkedésre még a következő választások előtt.



Tony Blair egyre kevésbé népszerű

Megalázó vereséget szenvedett a helyhatósági választásokon Tony Blair pártja:
a szavazatoknak mindössze 26 százalékát sikerült összegyűjteniük. A David
Cameron vezette konzervatívok fölényes, 40 százalékos győzelmet könyvelhettek
el, de még a rendszeresen harmadik befutóként kezelt liberális demokraták is
megelőzték a Munkáspártot egy százalékkal. Blair pártja harminc éve nem ért el
ilyen rossz eredményt, a toryknak viszont 1992 óta ez lett a legjobb eredményük,
ráadásul néhány tipikusan munkáspártinak számító londoni körzetben sikerült
kiütniük Blairéket a nyeregből.



David Cameron Fotók: AP

A konzervatívok vezetése szerint a Munkáspárt elleni protestszavazatok végre
a nagy ellenzéki párt oldalán landoltak, és nem szóródtak szét a kisebb pártok
között. A Munkáspárt óvatosabb stratégái azonban arra is rámutattak: a toryk
2000 óta minden helyhatósági választáson győztek, a parlamenti választásokon
azonban eddig rendre alul maradtak.

Tony Blair sokak számára meglepetést okozó kormányátalakítással reagált az
eredményre. Többek között leváltotta belügyminiszterét, Charles Clarke-ot.
Döntésében szerepet játszott az a választások előtt kirobbant sajtókampány is,
amely a belügyminisztérium egyik kínos fiaskóját szellőztette meg. Mint
kiderült, 1999 óta közel ezer olyan külföldi elítélt került szabadlábra, akiket
súlyos bűncselekmények – gyilkosság, fegyveres rablás, kábítószer-kereskedelem –
miatt ítéltek el, és akiket már rég ki kellett volna toloncolni az országból.
Közülük többen azóta újabb bűntetteket követtek el. Bár Blair néhány nappal
korábban még azt állította: Clarke a megfelelő ember a probléma megoldására, a
helyhatósági veszteségek és a burjánzó sajtókampány nyomán mégis útilaput kötött
minisztere talpára, és helyére egyik lojális emberét, John Reid korábbi védelmi
minisztert nevezte ki.

Blair leváltotta a köztiszteletnek örvendő Jack Straw külügyminisztert is:
helyére a súlytalanabb, de annál inkább Blair-pártinak számító Margaret
Beckettet helyezte, aki ezzel az Egyesült Királyság első női külügyminisztere
lett. Straw ezentúl az alsóház elnöke lesz. Bár sokan ezt lefokozásként
értelmezik, ez a pozíció is kabinettagsággal jár. Blair cáfolta a sajtókörökben
terjedő mendemondákat, melyek szerint Straw-nak azért kellett távoznia, mert az
utóbbi időben egyre inkább a kormányfő utódjának tekintett Gordon Brown „tábora”
felé hajlott, bírálta az iraki politikát, és azt is hangoztatta, hogy az iráni
válságot nem lehet katonai úton megoldani. Blair szerint a váltásnak nem a
véleménykülönbség volt az oka, hanem már létezett egy egyezség közte és Straw
között arról, hogy a külügyminiszter még a következő választások előtt távozik
posztjáról.



Jack Straw

Blair lefokozta John Prescott miniszterelnök-helyettest is, akinek
szexbotrányától szintén hangos volt a brit média. Mint kiderült, Prescott
munkaidőben rendszeresen az irodájában szeretkezett egyik titkárnőjével.
Prescott ugyan megtarthatta pozícióját, de hatáskörét Blair erőteljesen
megnyirbálta. Mivel Blair az általa eltervezett reformokat még keresztül kívánja
vinni, mielőtt búcsút int a Downing Streetnek, a kulcspozíciókba leglojálisabb
embereit helyezte, és Gordon Brown pénzügyminiszter híveinek az átalakításkor
csak a jelentéktelenebb pozíciókat hagyta.

A Munkáspárt soraiban is van, aki úgy véli: a kabinetátalakítás csupán eső után
köpönyeg. Már-már puccshangulat kezd kibontakozni, sokan ugyanis nem új
kormányt, hanem új kormányfőt és pártvezetőt szeretnének látni. Több „lázadó”
képviselő azt követeli: Blair júliusig határozza meg végre, mikor kíván távozni.
A miniszterelnök szokásos havi sajtótájékoztatóján azonban csak annyit árult el:
utódának elegendő időt hagy majd a berendezkedésre a következő választások
előtt. Bár szerinte a pontos dátum megadása megbénítaná a kormányzást, szavaiból
több elemző azt vélte kihallani, hogy valószínűleg jövőre, hatalomra jutásának
tizedik évfordulója körül távozik majd. Arra a kérdésre pedig, hogy továbbra is
Gordon Brownt preferálja-e utódaként, Blair így válaszolt: „Természetesen.
Mondtam valaha is más egyebet? Ezért javaslom azt, hogy mindenki higgadjon le,
és engedjék, hogy a kormányzással foglalkozzunk.”

Cameron népszerűbb, mint Blair

A londoni Times megbízásából készített legújabb felmérés szerint a Munkáspárt
tagjai joggal aggódnak jövőjük felől. Mint kiderült, a párt támogatottsága 1992
óta nem volt ilyen alacsony, a konzervatívok ifjú titánja, David Cameron pedig
népszerűbb, mint Tony Blair vagy Gordon Brown.

Hiába állította Tony Blair, hogy „elegendő időt hagy” majd utódjának a
berendezkedésre a következő választások előtt, egyáltalán nem biztos, hogy az
utód hosszú időre rendezkedhet be. A legújabb felmérések szerint ugyanis David
Cameron népszerűsége túlszárnyalta Blairét, sőt Brownét is. (A
legfiatalabb konzervatív.
Hetek, 2005. december 16.) Míg most a
megkérdezetteknek csupán 30 százaléka szavazna Blairre, Cameronra 38 százalék
adná le a voksát. Míg a jövőben Brown 31 százalékra számíthat, Cameron 41
százalékot várhat. Ez az első alkalom, hogy egy konzervatív politikus
népszerűsége megelőzi a munkáspártiakét. Míg egy hónappal ezelőtt a
megkérdezettek 42 százaléka állította azt, hogy szívesen látja Blairt az ország
élén, az elmúlt napokban ez az arány 31 százalékra apadt. A válaszadók fele
szeretné, ha Blair még idén december előtt távozna, mivel úgy gondolják: „a
kormány legnagyobb problémája maga Tony Blair”. A megkérdezettek kétharmada véli
úgy, hogy a Munkáspárt elveszti a következő – 2009-ben vagy 2010-ben várható –
országos választásokat. A munkáspártiak azonban remélik, a vezetőváltás után
sikerül visszanyerniük a választók bizalmát. Maga Cameron is tudja: korai lenne
még inni a medve bőrére, de a helyhatósági választások sikere szerinte zöld
jelzést adott az általa meghirdetett reformoknak.

Olvasson tovább: