Kereső toggle

Bíróság előtt a diktátor

Szaddám példaképe Milosevics

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Megkezdődött a volt iraki diktátor, Szaddám Huszein pere. A magát ártatlannak valló Szaddám továbbra is Irak elnökének tekinti magát, és nem hajlandó együttműködni a bírósággal. Bár több politikus attól tart, hogy a per rövidtávon a szunnita felkelők alá adja majd a lovat, mások szerint a nemzet pszichológiai gyógyulása kezdődik meg a folyamat elindításával. Amint az várható volt, a védelem halasztást kért, így a következő tárgyalást november 28-ára napolták el.



Szaddám Huszein és vádlott-társai a bíróságon várják a tárgyalás kezdetét. A képen: Szaddám Huszein (elöl), féltestvére Barzan Ibrahim al-Tikriti (mögötte), és az iraki hírszerzés korábbi vezetője, Abdullah Kadhem Ruaid (hátul) Fotó: Reuters

Több elemző és kommentátor szerint elképzelhető, hogy a szabadidejét különféle jogi anyagok – például a Genfi Egyezmény – olvasgatásával töltő diktátor Szlobodan Milosevics nyomdokába óhajt lépni. "Szaddám figyelte Milosevics hágai viselkedését, és nagy benyomást gyakorolt rá" – nyilatkozta az Irakban állomásozó amerikai erők egyik korábbi szóvivője, Dan Senor. Az egykori diktátor még a nevét sem volt hajlandó közölni a személyazonossága felől érdeklődő bíróval, később viszont, amikor a bíró a jegyzőkönyv kedvéért maga olvasta fel Szaddám nevét és rangját, kikérte magának, hogy őt Irak "volt" elnökének titulálják, hangsúlyozva, hogy ő "az iraki nép akaratából még mindig Irak elnöke". Szaddám ellen összesen tizenkét rendbeli vád emelését tervezik, de a vádak többségével kapcsolatban még folynak a nyomozások, így nem tudni, melyik mikor kerülhet a bíróság elé.

Jelenleg Szaddám és további hét bűntársa ellen az emberiség ellen elkövetett bűntettekért emelnek vádat, ezek közül is a síita al-Dudzsail nev? faluban, 1982 júliusában elkövetett vérengzését hozzák fel először. A történészek szerint ebben a faluban követték el Szaddám ellen azt a merényletkísérletet, amely a legközelebb állt ahhoz, hogy sikeres legyen. A diktátor megtorlásképpen akkor összesen 550 férfit, nőt és gyermeket tartóztattatott le a faluban, akik közül sokakat megkínoztak és meggyilkoltak, vagy erőszakkal száműztek. Összesen 148 embert – köztük tinédzsereket is – végeztek ki. A jogi szakértők azért ezt a tettét választották ki elsőként, mert ez a leginkább egyértelmű, és ezt tudják legalaposabban dokumentumokkal is alátámasztani: rendelkezésre állnak ugyanis a Szaddám által aláírt halálos ítéletek. 

Bár az irakiak túlnyomó többsége mélyen megveti a volt diktátort, és leginkább a halálos ítéletének örülne, közel két és fél év folyamatos vérontás után a jelenleginél kétségkívül erősebb kez? vezetőre várnak. A mostani síita miniszterelnök, Ibrahim al-Dzsafari egyes kritikusok szerint ugyanis valóságos "anti-Szaddám" – egy jó szándékú és jó modorú iraki polgár, aki azonban nem rendelkezik a kellő vezetői karizmákkal. Míg a pozíciót korábban betöltő Ijad Allavi érezhetően jelen volt a közéletben, például rendszeresen ellátogatott a merényletek helyszíneire, al-Dzsafari alig-alig merészkedik a biztonságos Zöld Zónán kívülre, ami miatt sok iraki úgy érzi, nem igazán törődik a köznéppel. Mivel Szaddám várhatóan megpróbál majd az így keletkezett hatalmi vákuumra "rájátszani", a szakértők szerint rendkívül fontos, hogy a Bagdadban zajló jogi eljárás korrekt legyen. "Ha a per egyfajta
bosszúállásnak minősül majd, Szaddám a szélsőséges szunnita és pánarab mozgalmak kezére játszhat. Szerintem rosszul időzítették a per időpontját" – szögezte le Ghassan Atiyya, az Iraki Alapítvány a Fejlesztésért és Demokráciáért vezetője. 

Mivel többen tartanak attól, hogy egy "dacos", az iraki invázió jogtalanságát hangsúlyozó Szaddám rövidtávon megerősítheti a szunnita felkelők mozgalmát, a tárgyalás rendkívül szigorú biztonsági intézkedések mellett zajlott. 

A helyszínről tudósító újságírók a ruhájukon és a személyi igazolványukon kívül semmit sem vihettek magukkal a terembe, a biztonsági erők szerint pedig "még a Fehér Házba is könnyebb volt bejutni" a per napján, mint a Bagdad Zöld Zónájában berendezett tárgyalóterembe. A tárgyalásra négy nappal az alkotmánnyal kapcsolatos referendum után került sor, és videokamera segítségével az egész világ számára közvetítették. A védelem arra hivatkozva kért halasztást, hogy Szaddám ügyvédei többségének nincs elég tapasztalata a nemzetközi jog és az ekkora volumen? ügyek terén.

Sikeres referendum

Az irakiak újra rácáfoltak a pesszimista előrejelzésekre, miután az alkotmánnyal kapcsolatos hétvégi népszavazás még a januári választásoknál is zökkenőmentesebben zajlott. 

Többen járultak az urnák elé, mint az év elején, ráadásul a terrorcselekmények száma is jóval kevesebb volt a mostani referendum napján, mint januárban. Bár a végleges eredményekre még várni kell, a 63 százalékos részvétel jelzi: az irakiak részt kívánnak venni a demokratikus változásokban, és nagy többségük elutasítja a fegyveres lázadók és az al-Kaida terrorvezéreinek a taktikáját. A választások sikeres lebonyolítása az iraki biztonsági erők munkáját is dicséri, hiszen most először rájuk hárult az a feladat, hogy biztosítsák a szavazóállomások és a szavazók biztonságát. A koalíciós erők készenléti állapotban, bevetésre készen álltak, hogy az esetleges incidensek esetén kisegítsék a frissen képzett iraki erőket.

Az eredmények kihirdetését késlelteti, hogy több tartományban az igen, illetve a nem szavazatok rendkívül magas – 95 százalék feletti – aránya miatt újraszámlálták a szavazatokat. A hatóságok azonban azt állították: nem áll fenn a csalás gyanúja, csupán a szavazás átláthatóságát és az eredmények pontosságát kívánják ezzel biztosítani. Ezúttal az alkotmány elutasításával fenyegetőző szunniták is szép számmal járultak az urnák elé. A referendum szabályai szerint, ha Irak 18 tartományából háromban a szavazók kétharmada nemmel szavaz az alkotmánytervezetre, akkor azt elutasítottnak kell tekinteni, akkor is, ha a többi tartományban a többség igennel szavazott. Az előzetesen kiszivárogtatott eredmények szerint úgy tűnik, a tervezet átlépte a kívánt "küszöböt". Ha a végeredmény ezt valóban beigazolja, az azt jelenti, hogy a szunniták nem tudták megbuktatni a készülő alapszerződést. December 15-én – idén már harmadszor – az irakiak újra az urnák elé járulhatnak. A decemberi szavazás célja, hogy megválasszák az immár véglegesnek szánt iraki parlament képviselőit és a felelős kormányt, amelynek feladata lesz majd az alkotmány véglegesítése is.

Irak régiói

Al-Kaida stratégia: a végcél Izrael felszámolása

A napokban nyilvánosságra hoztak egy levelet, amelyet állítólagosan Oszama bin Laden jobbkeze, a hírhedt Ajman al-Zavahiri írt az al-Kaida iraki szárnyát irányító Abu Muszab al-Zarkavinak. Az amerikai hírszerzés szerint a levél hiteles, bár az al-Kaida több iszlám weboldalon a "»Fekete Ház« tákolmányának", azaz hamisítványnak titulálta. A taktikaváltást meghirdető levél négy lépést vázol fel az iraki konfliktus kiterjesztésére: elsőként ki kell űzni az amerikai erőket, utána létre kell hozni egy iszlám államot, majd ki kell terjeszteni a harcot Irak szekuláris szomszédaira
– Libanonra, Jordániára és Szíriára –, végső soron pedig Izraelre is. A levél kiemeli az iraki háborúnak a globális dzsihádban játszott központi szerepét, és azt is leszögezi, hogy a felkelőknek nem szabad megelégedniük Amerika elűzésével, hanem le kell fektetniük az alapokat egy olyan iszlám állam számára, amelyet egyik generáció tovább adhat majd a következőnek. Az írás szerzője szerint a mudzsahideknek kerülniük kell az olyan akciókat, amelyeket a muzulmán tömegek nem értenek, vagy nem támogatnak. Zavahiri szerint a videóra vett lefejezések és a síiták ellen intézett támadások csak elidegenítik a muszlim közvéleményt a mozgalomtól. "Harcunk nagyobb része a médiában zajlik. Médiaharcot folytatunk az umma vagyis a muzulmán közösség szívéért és elméjéért" – szögezi le a szerző, aki mint a levélből kiderül, Pakisztán törzsi területein bujkál, és egyre inkább információ- és pénzhiányban szenved. A levél egyes elemzők szerint nem Zarkavinak, hanem Zavahiri egy közelebbi bizalmasának, a szíriai származású Abu Muszab al-Szurinak szól, aki a kilencvenes években az al-Kaida európai összekötője volt, jelenlegi tartózkodási helye azonban ismeretlen.

Olvasson tovább: