Kereső toggle

Keleten dőlhetnek el a német választások

Schröder, az újraegyesítő

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

"Nyugtalan a keleti front" – írja a Der Spiegel a közelgő németországi választásokat megelőző kampányt elemző cikkében. Mindkét kancellárjelölt, Angela Merkel és Gerhard Schröder is a keleti tartományokra összpontosít kampánya finisében annak érdekében, hogy megnyerje magának a kelet-németországi választókat, akiknek általános elégedetlensége meghatározó lehet a szeptember 18-ára kiírt választások végkimenetelét illetően.



Gerhard Schröder kancellár. Kezére játszhat a konzervatív oldal megosztottsága Fotó: Reuters

A német választási kampány utolsó heteiben Kelet-Németországba tevődött át a fő "hadszíntér" – ugyanis ha a választásokat ott megnyerni nem is lehet, de elveszteni annál inkább. A két nagy párt, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) és a Szociáldemokrata Párt (SDP) tisztában van azzal, hogy a keletnémet választók dönthetik el a választások kimenetelét, mint ahogy ez 2002-ben egyszer már meg is történt. Annál is nagyobb lendülettel kampányolnak a jelöltek, mert az egyesítés óta eltelt tizenhat év alatt egyik pártnak sem sikerült "gyökeret vernie" a keleti tartományokban, ahol a lakosság nagy része úgy véli, a "nyugati" pártok továbbra sem értik a "keleti" realitást.

Míg korábban a CDU úgy vélte, tőkét kovácsolhat Merkel keletnémet származásából (Vaslady kontra Hazárdjátékos. Hetek, 2005. augusztus 19.), mára úgy tűnik, ez inkább hátrányt jelent a konzervatívok számára. Az "elnyugatiasodott" Merkelben – és a CDU-ban – a keleti választók nagy része a vadkapitalizmus képviselőjét látja, akinek nem sok mondanivalója van a súlyos gazdasági gondokkal küzdő Kelet számára. 

Ha viszont Merkel mégis megpróbálna nagyobb hang-súlyt helyezni származására, ezzel is jelezve, hogy megérti a keletnémeteket, számos nyugati választót idegeníthetne el magától, ugyanis a nyugatnémetek belefáradtak a keletiek gondjainak hallgatásába – és finanszírozásába. Jól tükröződik ez Edmund Stoiber, a Keresz-tényszociális Unió (CSU – a CDU bajor testvérpártja) elnökének szavaiban, aki nemrég több felszólalásában is súlyosan lekezelő módon nyilatkozott a keletnémetekről. Legutóbb – a kommunista gyökerekkel rendelkező baloldali párt népszerűségére utalva – kijelentette, hogy "csak a legostobább birkák szavaznak a saját mészárosukra", míg korábban úgy nyilatkozott, hogy elfogadhatatlannak tartja, hogy "a frusztrált keletnémetek határozzák meg a választások kimenetelét". (Ezzel alighanem arra a sérelmére utalt, hogy 2002-ben mindössze 6000 keletnémet szavazat fosztotta meg őt attól, hogy kancellár legyen.)

Stoiber becsmérlő szavai azonban nagyon nem használnak Merkel esélyeinek, mivel csak tovább erősítik a keletnémetek CDU-val szemben érzett ellenszenvét. Egyes vélemények szerint azonban nem véletlen baklövésekről van szó csupán, hanem Stoiber és a többi, hozzá hasonlóan nyilatkozó konzervatív politikus tudatosan meg akarja akadályozni, hogy Merkel kancellár legyen. A kereszténydemokraták belső megosztottsága azonban igen jól jön a korábban biztos vesztesnek tekintett Gerhard Schröder számára, aki most azzal vádolja a CDU-t, hogy az megosztást szít az ország keleti és nyugati fele között, ráadásul nemcsak az emberek fejében, de szívében is. "Egyesek nem akarják, hogy újra
eggyé váljon ez az ország" – mondta egyik kampánybeszédében, miközben magát állítja be a német egység fő letéteményesének. Schröder ezzel azt a kártyát akarja megjátszani, hogy politikusként személyes népszerűsége jóval nagyobb, mint Merkelé, így terelve el a figyelmet azokról a problémákról, melyek nem túl jó "bizonyítványt" adnak az SDP elmúlt években nyújtott teljesítményéről. 

A csalódott keletnémetek körében mindeközben egyre nagyobb befolyásra tesznek szert a szélsőséges nézeteket valló pártok. Amellett, hogy egyre több választó gondolja úgy, hogy a neonáci NDP hozhat valós megoldást a problémákra, szédületes sebességgel robbant be a német politikai életbe a keletnémet posztkommunista párt (PDS) és a szélsőséges nyugatnémet kommunista párt (WASG) tagjaiból júliusban alakult radikális baloldali párt is. Az Oskar Lafontaine, volt SDP-elnök és Gregor Gysi, volt PDS-elnök irányításával létrejött párt a közvélemény-kutatások szerint a két nagy pártot is meghaladó népszerűségre tett szert az elmúlt hetek során a keleti tartományokban, mivel a keletnémetek benne látják azt a politikai erőt, amely "az ő nyelvükön beszél", amely a keleti érdekek és a szociális igazságosság igazi képviselője lehet a jövőben. Ugyanakkor Joschka Fischer arra figyelmeztetett, hogy Lafontaine populista megnyilvánulásai – miszerint "a külföldiek veszik el a keletnémetek elől a munkalehetőséget" – inkább emlékeztetnek szélsőjobboldali politikusok, mint Marx szavaira.

Amennyiben azonban egyik nagy párt sem szerez elegendő szavazatot ahhoz, hogy többségi kormányt alakítson, előfordulhat, hogy nagykoalíciót kell alakítaniuk annak érdekében, hogy a szélsőséges pártok ne juthassanak kormánypozícióhoz. Ez azonban politikai állóvizet hozhat létre Németországban, ami viszont a gazdasági reformok megvalósítását sodorhatja veszélybe.

Beváltatlan ígéretek földje

A keleti országrész soha nem tapasztalta meg a Kohl kancellár által az egyesítés idején megígért jólétet. Az elmúlt években a munkanélküliség számos régióban 20 százalék fölé emelkedett, a munkanélküliek száma országos szinten idén túllépte az ötmillió főt. A német GDP 4 százalékát utalják át évente – eddig összesen mintegy 1,4 milliárd eurót 1998 óta – a keletnémet tartományoknak, elsősorban a nyugdíjak és a munkanélküli segélyek kifizetésére, valamint az infrastruktúra javítására. A keletnémet háztartások bevételének mintegy 40 százaléka közpénzekből származik. Az elmúlt tizenöt év során pedig mintegy kétmillió fiatal vándorolt át az ország nyugati tartományaiba annak reményében, hogy ott majd munkát talál.

Olvasson tovább: