Kereső toggle

Az ázsiai koalíció nem kér a Nyugatból

Moszkva a fél világ élén

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az orosz médiában a G8- csúcstalálkozójánál – amelytől nem vártak semmi Moszkva szempontjából komoly eredményt – jóval nagyobb helyet kapott, és a politikusok számára is jóval fontosabbnak bizonyult a kilenc ázsiai ország vezetőinek Kazahsztán fővárosában, Asztanában megrendezett találkozója.



Vlagyimir Putyin, előtte az üzbég, a kínai és a kazah elnök. Szervezkedik a kelet Fotó: Reuters

"Közép-Ázsia a NATO nélkül", "Oroszország és Kína megbosszulták a »színes forradalmakat«" – ilyen és ehhez hasonló címekkel találkozhatunk az orosz lapokban és hírportálokon.

A SOSZ (Sanghaji Együttműködési Szervezet) 1997-ben alakult azzal a céllal, hogy megerősödjön a bizalom, és elkezdődjön a fegyveres erők kölcsönös leépítése a közép-ázsiai államok határain. Kínán és Oroszországon kívül a szervezethez Kazahsztán, Kirgizisztán és Tadzsikisztán tartozott, majd később Üzbegisztán is csatlakozott – így lett a "sanghaji ötösből" "hatos". Asztanában már három új jelentkező is bemutatkozott: India, Pakisztán és Irán. Egyelőre megfigyelő státuszban vettek részt a szervezet munkájában, de nagy a valószínűsége annak, hogy a jövőben teljes érték? tagokként számolhatunk velük: a SOSZ vezetői gyakorlatilag már most így tekintik a három országot. Nurszultan Nazarbajev, Kazahsztán elnöke a következő szavakkal üdvözölte őket a közös munkába való bekapcsolódásukkor: "Olyan országok vezetői vannak Önök előtt, melyek az emberiség felét képviselik." Ez volt az asztanai találkozó egyik eredménye. A másik, még jelentősebb eredmény pedig az lett, amivel már találkozhattunk a fentebb idézett szalagcímekben. A sanghaji szervezet elfogadott egy olyan deklarációt, amely kétségbe vonja külföldi katonai hadtestek jelenlétét Közép-Ázsiában. Egészen pontosan a NATO és az Egyesült Államok katonai bázisairól van szó, amelyek az afganisztáni hadművelet óta jelen vannak a térségben. Moszkva, tartva attól, hogy ez az amerikai és nyugati fegyveres erők beszivárgásának kezdete az ő befolyási övezetébe, már akkor minden erővel tiltakozott, sikertelenül. Így maradtak máig is az Egyesült Államok katonai bázisai a volt Szovjetunió déli területein, Üzbegisztánban, majd Kirgíziában.

A fenti államok vezetői eleinte nem kifogásolták ezt a jelenlétet; főleg Üzbegisztánban úgy tekintettek Amerikára, mint a régió rendjének fő fenntartójára. A "színes forradalmak" és az Andizsánban történt véres összetűzések után azonban változott a helyzet. Iszlam Karimov, az üzbég elnök ma már kategorikusan ellenzi az amerikai és NATO-haderő jelenlétét az országban. Úgy véli, a Nyugat arra használta fel közép-ázsiai jelenlétét, hogy saját politikáját folytassa, amely gyakran nem áll összhangban a befogadó országok érdekeivel. Az Izvesztija szerint éppen Karimov fogalmazta meg azt a mondatot, amely végül is az egész deklaráció lényegét alkotja: "Tekintettel arra, hogy az afganisztáni terrorellenes koalíció bevégezte küldetésének aktív szakaszát, a SOSZ tagállamai szükségesnek tartják az ideiglenes infrastruktúra-használat és a tagállamok területét érintő katonai jelenlét végső határidejének a kijelölését." Ahogyan a lap megjegyzi az idézetet követően: "a diplomácia nyelvén ez nem is kérést, hanem inkább követelést – amolyan »menjetek haza!« felkiáltást – jelent".

Megjegyzendő, hogy a deklarációban ezzel együtt az is szerepel, hogy: "Támogatjuk és a jövőben is támogatni fogjuk a nemzetközi koalíció terrorizmus elleni erőfeszítéseit Afganisztánban." Ilyenformán a SOSZ országai megfogalmazták, hogy régiójukban saját maguk, vagyis a NATO és Amerika segítsége nélkül szándékoznak elbánni a terrorizmussal. Ennek a küzdelemnek a vezetője már Oroszország lenne, melynek így lehetősége nyílna visszanyerni a Közép-Ázsiában elvesztett befolyását, és ezzel a nemzetközi arénában is ellensúlyozná Washington hegemóniáját. Nem véletlenül mondta a találkozó végén Vlagyimir Putyin a következőt: "Oroszország teljesen elégedett a találkozó eredményeivel – az elfogadott döntések mindannyiunk érdekeit tükrözik." Az Egyesült Államok számára még kellemetlenebb megjegyzést azonban Karimov elnök tette: "Remélem, a világ megérzi a közeljövőben egy olyan szervezet jelenlétét a nemzetközi arénában, mint a SOSZ."

Az ilyen kijelentések, és főleg az Asztanában elfogadott döntések után van min elgondolkoznia a G8 államfőinek – elsősorban Bush elnöknek. 

A SOSZ-találkozó eredményei bizonyára megemlítésre kerülnek mind a Putyinnal, mind a nyugati államfőkkel való magánbeszélgetéseiben. Egyébként az orosz elnök nem egyedül képviselte a SOSZ-t, rajta kívül – vendégként – Hu Jintao kínai elnök is részt vett majd a skóciai találkozón. Oroszország számára Asztanában sokkal fontosabb eredmények születtek, mint amilyenek várhatók a G8-ak találkozóján – jelen pillanatban legalábbis így tűnik.

Olvasson tovább: