Kereső toggle

Egy muzulmán vezető bíróság elé citálta Fallacit

Hadüzenet a szólásszabadságnak

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az iszlám vallás megsértése miatt bíróság elé állítják Olaszországban Oriana
Fallaci újságíró-írónőt. A pert egy olyan olasz muszlim vezető kezdeményezte, aki korábban Fallaci likvidálására buzdított. A vezető kormánypárt, a Forza Italia egyik szervezete ugyanakkor kezdeményezte, hogy Carlo Azeglio Ciampi olasz köztársasági
elnök nevezze ki a most hetvenöt éves, New Yorkban élő világhírű írónőt élethosszig szenátornak, mentesítve ezáltal a bíróság előtti meghurcolástól. Roberto Castelli olasz belügyminiszter is támogatásáról biztosította Fallacit, aki szerint a per ürügy arra, hogy elítéljenek egy ismert embert, hogy végül másokat is elítélhessenek, olyanokat, akik "mernek az árral szemben úszni". 



Emilo Adel Smith, a muszlim kereszteslovag

Adel Smith, az olaszországi muzulmánok önmaga által kinevezett vezetője vérszemet kapott: miután több fronton is sikereket ért el, például sikerült kitiltatni a feszületeket egy olasz iskolából, most Oriana Fallacinak üzent hadat, akit feljelentett a bergamói bíróságon az "iszlám gyalázása" miatt. Smith érzékenységét meglehetősen hiteltelenné teszi az a körülmény, hogy maga gyakran tesz sértő és gúnyos megjegyzéseket a kereszténységre és a judaizmusra. A kereszténységet alávalóbbnak tartja az iszlámnál, emellett dicső antiszemita múlttal dicsekedhet – és dicsekszik is. Smith – akinek eddigi akcióitól az itáliai muzulmánok is elhatárolódtak – néhány éve az Isteni színjátékot akarta kivetetni az olasz tanrendből, merthogy Dante híres művében Mohamedet a pokolba helyezte, majd ugyanezen indokból akarta eltávolítatni a bolognai Szent Petróniusz székesegyház egyik freskóját. Sikert azonban csak egyszer ért el, amikor egy olasz kisváros állami iskolájának faláról bírói döntéssel leszedette a feszületet. 



Oriana Fallaci, a célszemély 

A két évvel ezelőtti bírói döntésen felbátorodva a jogi aktivista úgy döntött, hogy ezentúl ő kívánja meghatározni a szólásszabadság határait. Oriana Fallacit a tavaly megjelent Az értelem ereje című könyvében tett kijelentései miatt citálná bíróság elé. A firenzei írónő a hírre reagálva úgy nyilatkozott, hogy nem hajlandó részt venni a tárgyaláson, ami nem meglepő a per mivoltát és a feljelentő személyét ismerve. Fallaci az Il Foglio című lapnak két hete adott interjújában annak a véleményének adott hangot, hogy minden valószínűség szerint elmarasztaló ítélet fog születni. Szerinte a per nem ellene irányul, hanem az a célja, hogy precedenst teremtsen, egyúttal elfogadhatatlannak és megbocsáthatatlannak nevezte az esetet. Fallaci hozzátette: paradox módon az elmarasztaló ítélet hasznosnak bizonyulhat, mert végre megvilágítja a helyzetet, és egyértelműen megmutatja, hogy a szabadság eltűnőben van.

Éppen ezt a szabadságot, az olasz alkotmány szellemét félti a vezető olasz kormánypárt, a Forza Italia "Club Brunelleschi" nevű szervezete is, amelynek vezetői, közöttük a párt firenzei önkormányzati frakciójának vezetője Paolo Amato és Massimo Baldini szenátor aláírásgyűjtésbe és kampányba kezdtek Fallaci mellett. A "Bizottság Oriana Fallaciért és a szabad véleménynyilvánítás jogáért" elnevezésű kezdeményezés egy kérvényt is benyújtott Carlo Azeglio Ciampi köztársasági elnökhöz, hogy nevezze ki Fallacit élethosszig szenátornak és abszurdnak nevezi a pert. Az indoklásban a kiáltvány kiemeli, hogy Fallaci mindig elkötelezetten harcolt az igazságért, de személyétől függetlenül is szégyenletesnek tartja, hogy ilyen módon akarják korlátozni a véleményszabadságot. A klub elnöke, Pietro Pecorini hozzátette: "Fallaci csatája mindannyiunk csatája". A kiáltványhoz e-mailben és levélben is lehet csatlakozni, és az Il Giornale című napilap toscanai kiadása szerint május 27 és 29 között, vagyis alig két-három nap alatt több ezren csatlakoztak a petícióhoz, és május 29-ei számában a lap egy csokorra való válogatást közöl a beérkezett e-mailekből. Roberto Castelli belügyminiszter is támogatásáról biztosította Fallacit és azokat, akik hitet tettek a szólásszabadság mellett. Az Il Giornale szerint az olasz balközép egyes személyiségei, képviselői is csatlakoztak az akcióhoz. A lap egyébként határozottan felkarolta a kezdeményezést: Riccardo Mazzoni, a toscaniai kiadás felelős szerkesztője június 16-án "szolidaritási estet" szervez az egyik olasz szállodában.

Elkényelmesedett európai elit

A kezdeményezés egyik aláírója szerint Olaszország szabad ország, és "ezért sokan adták életüket, mások vérüket ontották. Tehát eljött a pillanat, hogy megbecsüljük az elesetteket, eltávolodva azoktól, akik nem tisztelik a mi alkotmányunkat" – fejezte ki véleményét a levélíró, amely vélemény pontosan tükrözi a többi csatlakozó álláspontját is. 

A hozzászólások alapján az olaszok számára sok az Adel Smith által képviselt egyoldalú tolerancia, és akár egyetértenek Fallacival, akár nem, elfogadhatatlannak tartják, hogy olyan valaki korlátozza a szólásszabadságot, aki Ofena városából folytatja háborúját az olasz állami berendezkedés, vagyis a nyugati értékek és a liberális demokrácia ellen, annak valamennyi vívmányát cinikusan kihasználva és megkövetelve a toleranciát a maga, de nem a mások számára. Ebben partnerek az olasz igazságszolgáltatás egyes tisztviselői, valamint politikusok, újságírók, értelmiségiek is, akik mintha nem látnák, hogy minden, a Smith-féle intoleráns, a nyugati demokrácia által kivívott jogokat háttérbe szorítani szándékozó ítélet, intézkedés vagy újságcikk a saját szabadságjogaikat nyírbálja meg. Mi több: csúfot űz azokból, akik a nyugati világ szabadságáért harcoltak, kockáztattak, s haltak meg – csak Olaszországnál maradva a reneszánsz nagy alakjaitól, Galileitől kezdődően a carbonarikon és Garibaldin keresztül a náciellenes ellenállókig. Ezek az emberek valóban a szabadságért, az emberi méltóságért küzdöttek, szemben Smith-szel, aki mindezt semmissé akarja tenni, és a saját értékrendjét akarja rákényszeríteni Olaszországra. Láthatólag csak az itáliai elit nem hajlandó észrevenni, hogy ezeknek a vallási fanatikusoknak a judaizmus éppúgy ellenség, mint a kereszténység, és nemcsak a gúnyos lenézéssel emlegetett amerikai evangéliumi keresztények, hanem a katolikusok, a protestáns egyház is. Továbbra sem képes elismerni, hogy a totalitárius ideológiák egy tőről fakadnak. Igaz, a Berlusconi-féle olasz jobboldal már megértett valamit, legalábbis a Fallaci és a szólásszabadság melletti akciójuk ezt bizonyítja, de az európai elit nagy része még mindig nem látszik érteni a problémát: az európai értékek, identitás feladása, a Smith-féle szélsőségesek bátorítása súlyos tragédiákhoz vezethet. Csak az EU-alkotmány elutasítását látják, azt nem, hogy annak egyik oka, hogy a franciák, a hollandok így mondtak nemet (mert csak így mondhattak) – nem a bevándorlásra általában, hanem arra, hogy az EU nem tudja kezelni a Van Gogh-gyilkosságot, az adelsmith-eket. A demagóg szélsőbal és szélsőjobb már nem egyszer tragédiához vezető, idegengyűlölő ideológiája talán (még) nem vonzó a számukra, de a választásoknál tovább nem látó politikusok, a beszűkült látókörű brüsszeli robotok vaksága már egyre kevésbé tolerálható. 

Talán mégis igaza van Fallacinak abban, hogy egy ellene hozott ítélet világos helyzetet teremt, ami ráébreszti a kényelmes politikusokat, értelmiségieket, hogy a demokráciát védeni kell, s nem szabad engedni, hogy leépítsék, amit oly nehezen elértünk. 

Önmagáért beszélő életút

Emilio Adel Smith 1960-ban született Egyiptomban, apja Faruk királynak dolgozó skót építész volt, akinek családja hosszú ideje élt Olaszországban, anyja egyiptomi. Bár apja házassága előtt áttért az iszlámra, Adel Smith-t megkeresztelték, az 1980-as években tért át az iszlámra. Miután Egyiptom a Szovjetunió iránt érzett barátságától túlfűtötten elűzte a nyugatiakat, a család Olaszországba költözik. Adel Smith először a neonácikhoz csatlakozik, majd 1979-ben Khomeini fanatikus hívévé válik, és áttér az iszlámra. Ekkor találkozik az egykori skót színésszel, Ian Dallasszel, aki Murabitun néven egy iszlamista terminológiát használó, politikai szempontból neonáci szervezetet alapított, az ő hatása alatt a kilencvenes években európai antiszemita, neonáci szervezetekkel létesít kapcsolatot, köztük az orosz szélsőjobbal. Az ő nevéhez fűződik a 2001 után megjelent Az iszlám megbünteti Oriana Fallacit című könyv is – amelyet érdekes módon senki nem akart betiltatni, 

pedig ez az a könyv, amelyben halálos ítéletet mond ki az írónőre A harag és a büszkeség miatt. (Fallaci, a maga szókimondó stílusában, kommentálta az "ítéletet" – egy rövid, de velős ajánlatot tett a szerzőnek.) Előtte azonban Smith írt a pápának, hogy térjen át az iszlámra, mert "öreg, és azt kockáztatja, hogy a pokolra jut". Majd megalakította az Olaszországi Muzulmánok Unióját, amelyet Iszlám Pártnak is nevez, és bejelentette, hogy több mint ötezren vannak, és indulni fognak a választásokon is. Közben a Porta a Porta című műsorban, és egyéb tévéműsorokban is hírhedtté válik kereszténységellenes, és antiszemita kijelentéseivel, könyveivel, egyszer Isten átkozza meg Amerikát címmel jelentet meg pamfletet, majd egy tüntetésen olyan táblákat emel magasba, amelyeken az olvasható, hogy "Az eukarisztia: emberevő rítus". Az imámot egy ízben a római mecsetből is kizavartak, mert ott akarta árusítani kereszténységet gyalázó könyveit.

Olvasson tovább: