Kereső toggle

Olcsó mobiltelefon az új EU-realizmus jelképe

Az álmoknak vége

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az európai vezetők között két ellentétes álláspont fogalmazódott meg az elmúlt napokban. Az egyik vélemény szerint az alkotmány elutasítása a két alapító országban már az unió alapjait is veszélyezteti. Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnök, aki jelenleg az unió soros elnöke, azt mondta, hogy "katasztrófa fenyeget", ha a két hét múlva sorra kerülő EU-csúcson a következő időszak költségvetése is megbukik. A másik véglet szerint az alkotmány ratifikálását folytatni kell, mintha mi sem történt volna. Írország, Portugália és Dánia már be is jelentette, hogy megtartja a népszavazást. 



Nicolas Sarkozy, a jövő embere 

Zapatero spanyol miniszterelnök szerint pedig nem is kell változtatni a dokumentumon, hanem csak jobban kell elmagyarázni azt az embereknek. Ez utóbbi érvelés szerint azt az utat lehetne követni, mint ami a korábbi dán és ír népszavazás után történt, amikor a "nem" szavazatot követően újraszavaztatták az embereket, amíg ki nem jött a "jó" eredmény. (Igaz, ez a megoldás inkább a régi moszkvai viccet idézi fel, amikor a frissen beindított második tévécsatornán egy morcos képű, gumibotot lengető rendőr jelent meg, aki azt kérdezte a rakoncátlan nézőktől: "Kapcsolgatunk, kapcsolgatunk?")

További gondot jelent az európai vezetőkkel szembeni bizalmi válság. Jacques Chirac népszerűsége a mélypontra süllyedt, Gerhard Schröder mindent egy lapra téve előrehozott választáson próbál előre menekülni a biztos vereség elől. Silvio Berlusconinak nemrég le kellett mondania ahhoz, hogy meg tudja menteni a kormányát. Tony Blair győzött ugyan, de már másnap azt találgatták, hogy mikor fog lemondani. Karel De Gucht belga külügyminiszter pedig interjúban egyenesen "Harry Potter és egy merev polgár keverékeként" jellemezte a kerek szemüveget hordó, vékony alkatú holland miniszterelnököt, az alkotmány mellett sikertelenül érvelő Jan Peter Balkenendét. Nincs a láthatáron Helmuth Kohlhoz vagy Francois Mitterandhoz mérhető európai politikus, aki új lendületet adhatna az uniónak.



Jan Peter Balkenende holland miniszterelnök, "az unió Harry Pottere" 

A Financial Times elemzése azonban felhívja a figyelmet arra, hogy ha Berlinben és Párizsban megtörténik a vezetőváltás, az utódok (a jelenlegi esélyek szerint sorrendben Angela Merkel és Nicolas Sarkozy) egyaránt Amerika-pártiak, így ha erősebb nem is lesz Európa, a transzatlanti feszültség jelentősen csökkenhet. Merkel és Sarkozy (valamint a Tony Blair helyére készülő Gordon Brown) nem tartozik az euro-álmodozók közé, sokkal inkább pragmatikus előnyeit hangsúlyozzák az uniónak. Sarkozy például – aki az "igen" mellett kampányolt a népszavazáson – francia diákok előtt arról beszélt, hogy az unió "olcsó mobiltelefonokat és fapados repülőjáratokat" adott nekik. Szó sincs már arról, hogy a háborús borzalmak megismétlődésétől kell megmenteni Európát az egységgel –, ami az alapítók legfőbb szempontja volt.

Szintén az emelkedettség hiányát tükrözi az uniós alkotmány, amelyről sokan azt mondják, hogy azért írták ilyen irdatlan hosszúra, – több mint ötszáz oldal – hogy az embereknek elmenjen a kedvük az elolvasásától. Pedig valójában csak három lényeges új elemet hozott volna, az uniós közös külügyminisztert, egy új állandó elnököt és a szavazási arányok megváltoztatását. A BBC
ironikus megjegyzése szerint "az alkotmányhoz képest a da Vinci-kód maga a megtestesült egyszerűség."

Olvasson tovább: