Az előadás, amellyel feledtetni akarták a népszavazást Fotó: MTI
"A 2004. decemberi népszavazás a kettős állampolgárság jogállásáról (annak elutasítása) a határon túl élő magyarságot csalódással töltötte el. Gálaműsorunk, amely a nagyváradi Szigligeti Színházban kerül megrendezésre, ezt a csalódást igyekszik majd feloldani. Gálaműsorunkban a Nagyváradon élő sokgyermekes magyar családokat megajándékoznánk egy kedves magyaros ajándékkal, és a műsorról készült hangfelvétellel."– eredetileg így szólt a nyertes pályázat szövege, amelyet több mint tizenkilenc millió forinttal támogatott az ORTT.
Ebből az összegből mindenki számára ingyenes belépőt ígértek a szervezők. Végül azonban ingyen csak a sajtósok és a nagycsaládosok vigasztalódhattak a békítő show-n. Egy nagyváradi "kiscsaládosnak" vagy egyedülállónak 300 ezer lejt kellett kifizetnie, hogy egy jobb helyen találjon vigasztalást a tavalyi népszavazás miatt. A megpályázott program szerint előző nap a sajtóval lett volna egy empatikus beszélgetés a decemberi népszavazásról, amiből végül nem lett semmi, talán, mert időközben a szervezők rájöttek: még nagyobb baki lenne a sajtónak örömódát zengeni erről a naiv ötletről. A már hó elejére beharangozott rendezvényre a jegyek már több mint egy hete elfogytak. A teltház nemcsak a kiengesztelődni akaró "Partium-béli" magyaroknak volt köszönhető, hanem annak is, hogy elég sok román helybéli gondolta úgy, egy kis tavaszi vigasz, az ortodox húsvét előtt neki is jól fog esni.
A Tavasz Színei néven futó rendezvényt a Nox – Eurovíziós döntőre jelölt – együttes kezdte. Rózsa György házigazdaként gondoskodott róla, hogy a fellépők megkapják a megfelelő tapsmennyiséget, és a békülni vágyó váradi közönség lelkesen tapsolt is. Talán az emelkedett hangulat hatására, Rózsa György megmutatta családja anyai ága nagyváradiságát bizonyító címerét, majd elérzékenyülve mesélt a nagypapáról, aki ugyan soha nem jutott el Erdélybe, de ő most mégis itt van. A Nox után a Dolly Roll lépett színpadra. A kortalannak tűnő jampecek előadása közben senkit sem zavart igazán, hogy nincs bedugva a gitár, vagy hogy a hang akkor is szól, amikor senkinek sem mozog a szája, sőt, a publikum mintha kifejezetten örültünk volna annak, hogy totál play back az egész. A karaoki versenynek tűnő előadást, Kovács Kati folytatta, bár inkább csak ritmusra tátogott. A gyermekkori képeit mutogatta, és a közönség közzé is lerándult, amivel teljessé tette a napot sokak számára.
A gála első félidejét a Neoton Família két tagja, Éva és Ádám zárta. A két vérprofi előadó lazán oldotta meg a rájuk nehezülő súlyos feladatot: sikerrel gyógyították a nemzet egységén esett sebet.
A szünet után következett Richard Clayderman és a párizsi lakását bemutató kisfilm, majd talán húsz percig nézhettük, hogy hogyan barátkozik a világsztár vendég a helybéli sokat látott zongorával. A végén taps és virágcsokor, néhány meghajlás. Reméljük, végül visszakapta a CD-t, amiről a zene ment. A világsztárt, az eddigre már teljesen megbékült közönség, felállva tapsolta meg és várta a ráadást. Ez azonban a sztárgázsiba (a költségvetés szerint öt és fél millió) már nem fért bele. A szervezők által többszörösen beígért bonusz is elmaradt a végén, miszerint Clayderman magyar számokat adott volna elő zongorán.
A tavasz színei Média Gálaműsor a Nagyváradi Szigligeti Színházban a határon túli magyarság tiszteletére így véget ért, simán.
A megbékélt, újra egységes magyarok pedig csendben haza botorkáltak ezen a tavaszi estén lelkükben kétes érzésekkel: vajon mit gondolnak rólunk ott messze, Pesten.
2005. 05. 13. (IX/19)
