Kereső toggle

Szentpétervár húsz évvel a peresztrojka után

Feljegyzések Oroszországból

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Már egy jó ideje, hogy Európában élek, így sokkal szembetűnőbb, milyen hideg is az oroszországi klíma. Míg most, április közepén Budapesten 12 fokot mutatnak a hőmérők, addig itt, Szentpéterváron reggel mínusz három fok volt, sőt e cikk megírásakor esik a hó is. A város körüli területeket egész április elejéig hótakaró borította, melynek elolvadásával főleg a települések és utak mentén bőséges szemétmennyiség bukkant elő. A szemétborította városok és falvak látványa már közvetlenül a magyar–ukrán határ átlépése után fogadott; Ukrajna a vonatablakból nézve egybefüggő, hatalmas szeméttelep benyomását keltette. Úgy látszik, mikor sokáig forradalmasdit játszanak a népek, nem jut idő a takarításra.



17. századi házak Szentpétervárott. A jövő sem reménytelen

A hideg ellenére Szentpétervár méltóságteljes és szép. Két éve, mikor a város fennállásának 300. évfordulójára készült, a történelmi belváros jelentősebb épületeit felújították, és sok új, modern is épült. Az elmúlt években inkább Moszkvát jellemző építkezési láz most átterjedt Oroszország északi fővárosára. Nagyon sok az új lakás, a kínálat nagyobb a keresletnél, ami persze nem jelenti azt, hogy mindenkinek megoldódott a lakásgondja; az újak árai messze nem mindenki számára elérhetőek – még hitelre sem, ami itt meglehetősen magas (évi 10–20 százalék közötti) kamattal vehető igénybe.

Április elsejétől életbe lépett az új Lakó-Kódex. Ez a külön könyvként kiadott törvénygyűjtemény gyakorlatilag bestseller lett, az eladási listákat vezeti. Az emberek szeretnék megismerni a jogaikat és kötelességeiket mind az államtól már kivásárolt, mind a még nem privatizált lakásokat illetően. Többen inkább
"visszaprivatizálták" az államnak a lakásaikat, miután kiderült: ezentúl nemcsak minden fenntartási, hanem még a felújítási költségek is őket terhelik. Mindez amellett, hogy a lakbérek duplájára, de néhol akár ötszörösére is emelkedtek.

Artúr barátomat azonban még csak nem is a lakbér izgatja elsősorban, hanem inkább az, hogy lakása lassan a szó szoros értelmében ráomolhat. Az öreg ház, melyben lakik, Szentpétervár történelmi negyedében van; a falát hatalmas repedés "díszíti". A helyi önkormányzat a felújítás helyett azt javasolta neki, falazza be a gyermekszoba ablakait – a bürokraták ilyen módon megoldottnak tekintenék a problémát. Az ügy már évek óta húzódik, bíróság előtt van, azonban Artúrnak nem hajlandók új lakást adni, vagy felújítani a mostanit. A repedés pedig egyre nő: a falból már potyognak a téglák…

A lakásgond a szentpéterváriak egyik legégetőbb gondja. 

A lakosság 40 százaléka mindmáig társbérletben lakik. A belváros szinte teljes egészében ilyen "kommunális lakásokból" áll, amelyek 2-15(!) szobás lakásokat jelentenek több lakóval – és csak egy mosdóval, illetve konyhával.

Akiknek még ilyen sem jutott, az bérel. A bérelt lakások legalább fele igen lepusztult állapotban van, lévén a lakói alkoholisták vagy kábítószeresek. Ez utóbbiak a népesség 8,5 százalékát teszik ki, amellyel Szentpétervár dobogós helyen áll az orosz városok között. A kábítószer-fogyasztással egyidőben nő a HIV-fertőzöttek száma is. E gyönyörű városban kétszer annyian halnak meg, mint ahányan születnek. Pedig az életszínvonal láthatóan nő – már csak a gépkocsik számának ugrásszerű emelkedéséből is.

De még szülővárosomban, a Szentpétervártól 100 kilométerre található Kingiszepben is szinte minden családban van mobiltelefon és számítógép. Egyre több az üzlet, és az árukínálat is bővül – a kereskedelem tehát virágzik. A bolttulajdonosok azonban különböző problémákkal kénytelenek szembesülni, leggyakrabban az eladók lopásaival. Barátom, Vitalij is, akinek négy üzlete van, alátámasztotta ezt: "Mikor nyaralni megyünk a feleségemmel, már előre kiszámítjuk, milyen veszteséget okoznak nekünk a tisztességtelen alkalmazottaink. Tíz napnál hosszabb időre nem is érdemes elutaznunk, mert teljesen megáll a biznisz. Többeket elbocsátottunk, másoknak felemeltük a fizetését – egyik sem segített a lopások megakadályozásában. Most már ott tartunk, hogy ha tudjuk is valakiről, hogy enyveskezű – viszont emellett jól végzi a munkáját, inkább megtartjuk; tisztában vagyunk vele, hogy egy új alkalmazott lehet ennél rosszabb is."

Vitalijnak mindezzel együtt elég jól megy – hála a magyarországiaknál jóval kedvezőbb adótörvényeknek. Van egy dzsipje, és a folyóparton luxusházat épít medencével. Az egyik medence a ház mellett van, a másik odabent. Mivel az orosz tél igen hideg, a kintit üvegkupola fedi, és fűthető.

Szülőföldemen egyre jobban jövedelmező üzletág a játékautomata-üzemeltetés. A város minden pontján találhatunk "félkarú rablókat", és mindig állnak körülöttük emberek. Ráadásul nemcsak suhancok, hanem idősebbek, nyugdíjasok is. Őket is elkapta a gyors meggazdagodás esztelen reménye. Legtöbbjük persze veszít, de nem telik bele sok idő, és újra eljön – veszíteni.

A "peresztrojka" szó éppen húsz éve, 1985. április 23-án hangzott el először. Annak idején Mihail Gorbacsov nevével fémjelzett reformoknak volt köszönhető, hogy az orosz emberek számítógépek, videomagnók, mobiltelefonok és játékautomaták birtokosaivá válhattak – és még sok mindené, amelyek akkor a boldog élet attribútumainak látszottak. De vajon boldogabbak lettek-e ezáltal az emberek? Sajnos a nem kívánt árukapcsolás folytán a szabadság olyan kísérői is megjelentek, mint a kábítószerezés, prostitúció, AIDS, szervezett bűnözés, munkanélküliség és az ingyenes egészségügyi ellátás megszűnése. Az oktatásért is fizetni kell már
– még a középfokúért is.

A közvélemény-kutatások szerint a lakosság majdnem fele negatívan reagál a "peresztrojka" szóra – igaz, egyetért azzal, hogy az országnak reformokra van szüksége. 

A peresztrojka 20. évfordulóját nem fogják ünnepelni Oroszországban. Viszont lázas készülődések folynak a Németországgal vívott háború győztes befejezésének 60. évfordulójának megünneplésére. Itt már végletekkel is találkozhatunk: Szentpétervár tele van a szovjet marsallok portréival. Köztük Vorosilovéval is, aki a háborúban teljes tehetségtelenségről tett tanúbizonyságot, és mellesleg kész volt átadni a németeknek Szentpétervárt – az akkori Leningrádot. Sztálin leváltotta őt, a hátországba küldte, és valószínűleg csak a Vezér iránti feltétlen hűsége mentette meg a kivégzéstől, valamint a Vörös Hadsereg vezetői elleni leszámolásokban való aktív együttműködése a háború után.

De még a Győzelem napja előtt kerül sor május elsejének a megünneplésére, amely most már nem a proletariátus szolidaritás, hanem a tavasz és a munka ünnepe. Általában valóban ilyenkor kezd felengedni az idő, és az emberek, ugyanúgy mint a szovjet időkben is, többnyire a kertjeikben szorgoskodnak.

Az idei május elsejére esik a pravoszláv húsvét is, amely most már hivatalos ünnep Oroszországban. Ilyenformán az itteni emberek a nehézségek és problémák ellenére azért mégiscsak hisznek a feltámadásban és az újjászületésben. Ha másképp nem – hát időszakosan – a meleg beköszöntétől a következő hidegekig…

Olvasson tovább: