Kereső toggle

Meggyilkolták a világ egyik leggazdagabb politikusát

Kivégzés Bejrútban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Százezrek kísérték utolsó útjára Rafik Hariri volt libanoni miniszterelnököt, aki a
héten esett merénylet áldozatául Bejrútban. Az ország polgárháború utáni újjáépítésében oroszlánrészt vállaló politikus és üzletember halálával jelentős űr keletkezett a libanoni politikában. A merényletért a libanoni ellenzék és több szakértő Szíriát tette felelőssé, míg mások úgy vélik, ez a lépés nagy hiba lett volna a damaszkuszi vezetés részéről, hiszen így most még inkább megerősödhet az ellenzék, amely az utóbbi időben már egyébként is egyre nyíltabban követelte a szíriai hadsereg kivonulását. 



Szíriát vádolják a gyászolók Bejrútban. Ki lesz a következő? Fotó: Reuters

A halálos merénylet akkor érte Haririt, amikor több autóból álló kíséretével épp a bejrúti St. George Hotel előtt haladt el. A nagyerej? robbantás tizenhat halálos áldozatot és közel száznegyven sebesültet hagyott hátra, és a környékbeli – a polgárháború után éppen Hariri támogatásával felújított vagy még felújítás alatt álló – hotelek és egyéb épületek is súlyosan megrongálódtak. Bár Hariri valószínűleg számolt azzal az eshetőséggel, hogy merényletet kísérelhetnek meg ellene, és olyan golyóálló autóval közlekedett, amelyet a távirányításos robbantások megelőzése érdekében még egy mobiltelefonok zavarására alkalmas szerkezettel is felszereltek, a detonáció erejének ez a különleges járm? sem tudott ellenállni.

A legtöbb libanoni úgy véli, a merénylet hátterében – közvetve vagy közvetlenül – Damaszkusz, és az iráni titkosszolgálat által irányított Hezbollah terrorszervezet áll, mivel Hariri az utóbbi időben egyre inkább a szíriai csapatok kivonását követelő ellenzékkel keresett szövetséget. A soknemzetiség? országban a politikai feszültség nem ismeretlen jelenség, de Hariri harcai igazán akkor kezdődtek, amikor riválisa, Emile Lahoud elnök került hatalomra 1998-ban. Az elemzők szerint Lahoud a szíriaiak támogatására és a katonai hírszerzésre támaszkodva megpróbálta következetesen aláásni Hariri politikai ambícióit és az általa szorgalmazott gazdasági reformokat is. Amikor tavaly nyáron Szíria azt követelte a libanoni parlamenttől, hogy alkotmánymódosítással hosszabbítsa meg három évvel Emile Lahoud elnöki ciklusát, Hariri – sokakhoz hasonlóan – ellenvetését fejezte ki. Közvetlen munkatársai szerint Asszad elnök ekkor Damaszkuszba rendelte a miniszterelnököt, és a mindössze tíz percig tartó találkozó keretében elmagyarázta Haririnek, hogyan kell szavaznia.

Hariri ezek után megszavazta a módosítást, majd tavaly októberben lemondott miniszterelnöki posztjáról. Parlamenti képviselő maradt ugyan, de erőforrásait inkább az idén májusra tervezett választásokra összpontosította, amikor is újabb győzelmet remélt. Lahoud elnök támogatói azonban mindeközben olyan választási törvény kidolgozásán fáradoztak, amelynek célja Hariri és az ellenzék esélyeinek meggyengítése volt. A szakértők nagy része ezért úgy véli, a merénylet hátterében Szíria vagy a Szíriával együttműködő libanoni vezetés áll. A heves érzelmekkel átitatott bejrúti temetés spontán Szíria-ellenes demonstrációvá alakult, ahol a tömeg Asszad elnök ellenes szlogeneket kántált, és a szíriai titkos ügynökök, valamint az 1976 óta az országban állomásozó 16 ezer fős hadtest kivonását követelte. 

Egyes szakértők szerint a merénylet nyomán még nagyobb támogatást nyer majd a szíriaiak kivonulását követelő ellenzék, mások szerint a közelgő választásokon lehet, hogy sokan inkább a Szíria-barát kormányra szavaznak majd azért, hogy elkerülhessenek egy újabb véres polgárháborút, amelynek emléke még ma is elevenen él a lakosságban. 

A föníciai példa

A 60 éves szunnita Rafik Hariri Szidon városában, szerény körülmények között látott napvilágot. Szülei citromtermesztéssel foglalkoztak. Hariri néhány évtized leforgása alatt a világ egyik leggazdagabb emberévé vált, aki saját Boeing gépein utazott, és az arab hercegek fényűzését is felülmúló körülmények között élt.

Vagyonára Szaúd-Arábiában tett szert, ahová 21 évesen indult el szerencsét próbálni, miután főiskolai tanulmányait nem tudta tovább finanszírozni. Új hazájában tanárként és másodállású könyvelőként kezdte pályafutását, az energikus fiatalember azonban hamarosan építkezési vállalkozást alapított, és rövid időn belül elnyerte a királyi család kegyeit is, miután hathónapos határidő alatt felépítette az akkori király egyik palotáját. Ezt később egyre több megrendelés követte, hiszen a királyi család sok palotát, közutat, iskolát és kórházat építtetett ebben az időben. Rövidesen abban a ritka kiváltságban részesült, hogy megkapta a szaúdi állampolgárságot. Hariri 1992-ben visszatért Libanonba, ahol miniszterelnök lett. 1998-ig, Emile Lahoud hatalomra kerüléséig maradt posztján, majd 2000-ben újra visszakerült a kormányfői pozícióba, amelyről 2004 őszén mondott le. 

Hariri sokak szerint inkább üzletemberként, semmint politikusként volt meghatározó személyiség, hiszen nagy szerepet vállalt a megtépázott ország újjáépítésében, intenzíven kampányolt nemzetközi segélyekért és az ország adósságainak elengedéséért. Szándékában állt a turizmus és a befektetések fellendítése is. Számos üzleti érdekeltsége volt, többek között az egyik népszerű tévécsatorna és több újság többségi tulajdonosa volt. A Forbes magazin Hariri vagyonát 2003-ban 3,8 milliárd dollárra becsülte. Baráti körébe tartozott a szaúdi uralkodó és Jacques Chirac francia elnök is, de számos nyugati kormány támogatását is élvezte. A temetésén együttesen felvonuló szunnita és drúz vezetők, valamint a síita és keresztény tömegek jelenléte jól demonstrálta Hariri népszerűségét, illetve a vallási-etnikai csoportok közötti esetleges feszültségek lecsillapítására való képességét. Mint többször is megjegyezte: a libanoni nép akkor felejti el megosztottságát, ha azt teszi, amihez a legjobban ért – vagyis föníciai őseik nyomába lépve kereskedik.

Olvasson tovább: