Kereső toggle

Doktorok az elnökök szolgálatában

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az amerikai elnökválasztási verseny finisében a választók túlnyomó többségét elsősorban az érdekli, hogyan vélekedik az elnök a nemzetbiztonsági kérdésekről, Irak helyzetéről vagy a gazdaság állapotáról. Az elnök környezetében van néhány személy, akik szinte árnyékként követik őt, és minden tettét árgus szemekkel figyelik, azok politikai tartalmával azonban igen keveset foglalkoznak. Ők az elnök orvosai. 

A mindenkori amerikai elnök környezetében az elnöki testőrséget biztosító titkosszolgálat embereihez hasonlóan diszkréten, de folyamatosan jelen vannak az elnök orvosai, akik az utóbbi húsz évben főként a katonaságtól érkeztek az elnök, illetve az alelnök környezetébe. Kettejük mellett ők folyamatosan a családjaik számára is rendelkezésre állnak, sőt a Fehér Házat évente meglátogató 1,5 millió látogató is a "védelmüket" élvezi. A Fehér Házban ennek megfelelően egy hagyományos, de rendkívül jól felszerelt orvosi rendelő működik, ahol ha szükséges, akár életmentő műtéteket is végre lehet hajtani, hasonlóan az elnöki különgéphez – az Air Force One közepén egy valódi műtő is található. Az orvosi rendelő a Fehér Házban is központi helyen van; olyannyira, hogy szinte az elnöknél is jobban tudják, hogyan is érzi magát éppen. Az elnöknek ugyanis az Ovális Irodába való közlekedése során el kell haladnia orvosainak irodája előtt, akik diszkréten, de árgus szemekkel figyelik fizikai és lelkiállapotát. 

Ezekben a napokban az orvosok nyilvánvalóan az átlagosnál is jobban figyelnek az első ember egészségére. A választási kampány finisében ugyanis az elnököt sokkal nagyobb stressz éri, mint a legtöbb embert – idejének jelentős részét repülőgépen tölti, egymást követik a találkozók, felkészül a kampányfellépésekre és vitaműsorokra – egészségének megőrzése azonban nemzetbiztonsági érdek. Az elnöknek ugyanis folyamatosan egészségesnek kell lennie, vagy legalábbis annak kell látszania. John F. Kennedy például sokkal egészségesebbnek tűnt, mint amilyen valójában volt. Egyes vélemények szerint, ha a közvélemény tudja, hogy Kennedy milyen betegségekkel – többek között nagyon erős hátfájással – küzd, nem biztos, hogy rá szavaztak volna. Ronald
Reagan esetében rendkívüli fontossága volt annak a dinamizmusnak és optimizmusnak, amely az egykori elnököt és a róla elnevezett korszakot jellemezte. Ennek megfelelően Reagannek az ellene elkövetett merénylet utáni gyors felépülése teljesen beleillett abba a képbe, amelyet róla alkottak: "Az elnök egészségesnek tűnt, és az is volt." 

Az amerikai elnök a külvilág számára tehát nem tűnhet gyengének, folyamatosan döntőképes helyzetben kell lennie. Ha nincs abban, akkor a 25. alkotmány-kiegészítésnek megfelelően a hatalom az alelnökre száll. Ezt a törvényt csak 1967-ben ratifikálták, kiváltó oka azonban Eisenhower tíz évvel korábbi agyvérzése volt: ekkor merült fel először komolyabban, hogy ha támadás éri a fejet, akkor se maradjon az ország vezető nélkül. Ennek ugyanis nagy ára van. 1955-ben, amikor Eisenhower infarktust kapott, a Dow Jones index hirtelen 6,5 százalékot esett.

Ebből okulva 1981-ben, a Ronald Reagan elleni merényletet követően a New York-i tőzsde vezetése beszüntette a kereskedést, a jegybank pedig dollárfelvásárlásba kezdett, hogy
fenntartsa a nemzeti valuta stabilitását. Érdekes módon a merényletet követő műtét ideje alatt, amikor Ronald Reagan több mint egy fél napon keresztül altatásban volt – tehát nem volt döntésképes pozícióban –, nem rendelkeztek arról, hogy a hatalmat alelnöke vegye át. Ez valószínűleg a rendkívüli helyzetnek és az ilyenkor szokásos kapkodásnak volt köszönhető. Utódja, idősebb George Bush már teljes cselekvési programot dolgozott ki hasonló esetekre, ezekre azonban nem volt szükség. Az őt követő Bill Clinton esetében majdnem sor került a 25. cikkely alkalmazására, mivel azonban a műtét során, amelyen átesett, végül nem volt szükség altatásra, ezért a hatalom az ő kezében maradt. 

Az elnöki hatalom időleges átruházására végül 2002-ben került sor. George W. Bush ekkor levélben értesítette a házelnököt, hogy a hatalmat a 25. cikkely értelmében Dick Cheneyre ruházza át, mivel egy rutin orvosi vizsgálat során altatásban részesül. Ez csak néhány óráig tartott, ezt követően a hatalom Cheneyről visszaszállt ifjabb George Bushra, és nála is maradt. Bár politikai szempontból a jelek szerint a Bush–Cheney páros a nyerő, egészségügyi szempontból ez már megkérdőjelezhető. Ha ugyanis az elnök valamilyen okból nem képes a hatalmat gyakorolni, akkor a hatalom, ezen belül a főparancsnoki poszt is arra a Dick Cheneyre száll, aki korábban már három szívinfarktuson esett át. Persze a Kerry–Edwards párosnak is megvan a gyenge oldala, és ez maga John Kerry. A massachusettsi szenátor korábban ugyanis prosztatarákban szenvedett.

Olvasson tovább: