Kereső toggle

Powell nem bánja

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A magyar külügyminiszter meghívására hazánkba látogatott Colin Powell amerikai külügyminiszter. 

A mindössze tizenhat órás villámlátogatásnak szinte minden percét kihasználták: Powell már kora reggel interjút adott az MTV Napkelte című műsorában, majd később találkozott magyar kollégájával, Kovács Lászlóval és a parlamenti pártok képviselőivel; Szili Katalintól átvette a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjét, felszólalt a magyar nagykövetek éves nyári értekezletén, és kötetlen beszélgetés keretében válaszolt néhány magyar egyetemista kérdéseire. Powell minden alkalommal elismerően szólt Magyarország iraki és afganisztáni szerepvállalásáról, ám az Amerikába készülő magyar turisták illúzióit határozottan eloszlatta: marad ugyanis a vízumkényszer, a 100 dolláros vízumeljárási díj és az emeltdíjas telefonvonal.



Colin Powell és Kovács László. Szövetségben Fotó: Reuters

Colin Powell megköszönte Magyarországnak az iraki koalícióban tanúsított kitartását, és méltatta az országban a rendszerváltás óta elért eredményeket. Külön kiemelte: a magyarok talán az iraki koalíció minden más országánál jobban szomjaztak a szabadságra, és jobban meg is értették annak jelentőségét. A külképviseleti vezetők előtt elmondott beszédében pedig azt fejtegette: az elmúlt időszakban Magyarország olyan tapasztalatokra tett szert a politikai, piaci és oktatási reformok, a vízgazdálkodás, a technológiai készségek fejlesztése és a mezőgazdasági innováció terén, amelyeket meg tud osztani más, hasonló problémákkal küszködő országokkal. "Magyarország egy új, jobb korszak hírnöke" – tette hozzá.

Powell támogatta Kovács László felvetését, mely szerint Magyarországon létre kellene hozni egy olyan nemzetközi intézményt, amely a demokratikus elvek terjesztésével és a közép- és kelet-európai tapasztalatok megosztásával foglalkozna. A külügyminiszter azt is hangoztatta: Magyarországnak helye van az Európai Unióban, amelynek aktív tagja lehet, ez azonban nem zárja ki az Egyesült Államokkal ápolt jó viszony megtartását, sőt szerinte a kettő erősíti egymást. A Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjének átvételekor pedig arra emlékeztetett: Amerika mindig kitárta kapuit a veszélyek elől menekülő magyarok előtt, és lehetővé tette számukra a letelepedést anélkül, hogy hazájuk iránti szeretetük feladására kényszerítette volna őket.

Powell nem hagyott kétséget afelől, hogy a Bush-kormány továbbra is úgy véli: az afganisztáni és iraki beavatkozásokra szükség volt, és e lépések megtételével az Egyesült Államok nem követett el hibát. "Én a magam részéről nem fogok bocsánatot kérni azért, hogy Szaddám Huszeint eltávolítottuk a hatalomból, és demokratikus rendszert vezettünk be Irakban" – nyilatkozta az MTV Napkelte című műsorában. Amint a nagykövetek előtt elmondott beszédében kifejtette: az elmúlt három év során két diktatórikus rendszert sikerült megdönteni, és mintegy 55 millió ember szabadult meg a totalitárius rémálomból. Afganisztánban terroristák voltak uralmon, akik szeptember 11-én Amerika ellen agresszív támadást intéztek, Irak pedig már évek óta ignorálta a nemzetközi közösség határozatait, és finanszírozta a terrorizmust. A tömegpusztító fegyverekre hivatkozva pedig kijelentette: Szaddámban nemcsak a szándék volt meg ilyen fegyverek bevetésére, hanem ilyeneket már két ízben be is vetett, és igyekezett megteremteni a kapacitást e fegyverek továbbfejlesztésére és tömeges gyártására is. 

A több évtizedes katonai pályafutása során felmerülő problémákra visszaemlékezve
Powell elmondta: a korábbi kétpólusú, hidegháborús világ sokkal áttekinthetőbb és egyszerűbb volt, hiszen egyértelműen látszott, hogy ki az ellenség, ki ellen kell harcolni. Mára a világ sokkal komplikáltabb képet nyújt, és számos újabb problémáról kiderült, hogy a globális biztonság szempontjából komoly veszélyt jelent. Néhány évtizeddel ezelőtt még senki nem ismerte fel például azt, hogy az AIDS milyen súlyos fenyegetéssé válhat, és valójában azt sem tudták felmérni, hogy a távoli térségekben lévő diktatórikus államok egykor még az egész nemzetközi közösség számára fejtörést okozhatnak majd. Míg a hagyományos politikai-katonai eszközök idején az egyes országok azt gondolhatták, hogy távol tarthatják magukat az ilyen problémáktól, mára már világossá vált, hogy a hiányos értékrendszerek, az elnyomás, az emberi jogok megsértése és az erőszak egymással kéz a kézben jár – és nem áll meg az országhatároknál. Powell szerint a globális biztonság és a globális etika szoros összefüggésben áll egymással, és az egyes nemzetek már nem érezhetik magukat biztonságban akkor, amikor milliók várják rettegéssel telve az újabb hajnalt. 

A szervezők egyébként az utat különösen jól bonyolították: Powell konkrét programja biztonsági okokból az utolsó pillanatig szigorúan titkos volt. A miniszter különgépe az éj leple alatt, teljes inkognitóban landolt július 26-án, és Powellt az amerikai nagykövetség páncélozott járművével szállították szálláshelyére. A programokra meghívott újságíróknak meg kellett ígérniük, hogy helyszíni tudósításaikban semmi olyan utalást nem tesznek, amelyből kiderülhetne, hogy Powell éppen hol tartózkodik. A kötetlen beszélgetésre meghívott egyetemistáknak pedig az utolsó pillanatig fogalmuk sem volt arról, kivel fognak találkozni, csupán annyit közöltek velük, hogy egy magas rangú amerikai diplomatának tehetnek majd fel kérdéseket.

Hasonlóan kevés információ állt előzetesen rendelkezésre Powell egyhetes körútjának további programjairól is. A magyarországi látogatás ugyanis csak a külügyminiszter első állomása volt, útját tovább folytatva Egyiptomba, Szaúd-Arábiába, Kuvaitba, Boszniába és Lengyelországba készült továbbrepülni, ahol a tervek szerint a varsói felkelés 60. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésen is részt kíván venni.

A négycsillagos tábornok-diplomata

Colin Powell jamaicai bevándorló szülők gyermekeként látta meg a napvilágot New York Cityben, 1937. április 5-én. A New York-i City College-ban geológiát tanult, később azonban katonai pályára lépett. Harmincöt évig dolgozott hivatásos katonaként, ezalatt megjárta Vietnamot is. 1987-től 1989-ig Reagan elnök nemzetbiztonsági tanácsadójaként, később pedig a 

vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnökeként tevékenykedett, ami a legmagasabb katonai pozíciót 

jelenti az Egyesült Államokban. Ez idő alatt 28 krízishelyzet menedzselésében vett részt a világ különböző pontjain, beleértve az 1991-es öbölháború Sivatagi
vihar fedőnevű hadműveletét is.

2001. január 20-án lett az Egyesült Államok 65. külügyminisztere. Az ország történetében ő az első színes bőrű kormányzati tisztviselő. Már beiktatásakor meghatározta a nevével fémjelzett külpolitika fő irányelvét, vagyis azt, hogy "Amerika készen áll arra, hogy segítséget nyújtson bármely olyan országnak, amely csatlakozni kíván a demokratikus világhoz". Szeptember 11. óta teljes vállszélességgel támogatja Bush elnök terrorizmus elleni harcát. Powell szerint "ennek a háborúnak a megnyerése a legfontosabb". A külügyminiszter ugyanakkor azt is vallja: nem elég csupán az olyan negatív erők ellen harcolni, mint a terrorizmus, hanem arra is figyelni kell, mi az, ami inspirálóan hat az emberekre. "Harcolnunk kell a pozitív dolgok – például a szabadság és a demokrácia – megvalósulásáért is." 

A külügyminiszternek három gyermeke és két unokája van.

Olvasson tovább: