A hóhérok válasza az iraki fogolybotrányra

Lefejezés, darabolás, kivégzés

Cikk nyomtatása
Továbbítás emailben

Nick Berg pillanatokkal a kivégzése előtt. A középen álló terrorista kardot rántva, Allah Akbar kiáltás mellett végzett a fiatalemberrel Fotó: Reuters

Tévedtek azok, akik szerint a gúlába kényszerített iraki foglyok megaláztatása a háború morális mélypontját jelentette. Miközben az európai politikusok nagy része a közelmúltban kirobbant börtönbotrány képein szörnyülködött, az al-Kaida iraki terrorosztaga gondoskodott arról, hogy megmutassa: milyen az igazi horror. A héten egy arab nyelv? internetoldalon videofelvételt adtak közre egy amerikai
civil túsz kivégzéséről, amint álarcosok lefejezik a fiatalembert, és fejét diadalittasan tartják a kamera elé. Ugyancsak a héten
palesztinok Gázában hat meggyilkolt katona darabokra szedett testrészeivel igyekeznek kivonulásra bírni az izraeli hadsereget. A legutóbbi támadás nem messze attól a helytől történt, ahol néhány napja egy palesztin fegyveres hidegvérrel egyesével kivégzett négy izraeli kislányt és terhes édesanyjukat.



Nick Berg pillanatokkal a kivégzése előtt. A középen álló terrorista kardot rántva, Allah Akbar kiáltás mellett végzett a fiatalemberrel Fotó: Reuters

Az al-Kaida terrorszervezethez tartozó egyik iszlám csoport weboldalán néhány napja megjelent egy videofelvétel, amelyen öt álarcos férfi és az egyik túszul ejtett amerikai civil állampolgár, a 26 éves Nick Berg látható. A film gyakorlatilag Berg brutális kivégzését örökíti meg: a földön ülő, narancssárga overálban látható fiatalember mögött álló gyilkosok egy nyilatkozatot olvasnak fel, melyben arra figyelmeztetik az amerikaiakat, hogy a kivégzés a börtönökben elkövetett kínzásokra adott válasz, és hasonló sors vár minden amerikai katonára, aki Irakban tartózkodik. Majd Berget a földre lökik, és elvágják a torkát. Halálhörgését nemcsak az egész világ, de a családja is hallhatta. Ezt követően levágott fejét mutatja a kamera, a vérgőztől ittas gyilkosok kezében. A videóhoz tartozó képfelirat szerint a gyilkosságot Abu Muszab al-Zarkavi, az al-Kaida egyik hírhedt, jordániai vezetője hajtotta végre, az álarcok használata miatt ez azonban nem bizonyítható.



Palesztin terroristák tüzet nyitottak a négy meggyilkolt kislányra emlékező telepesekre. Senkit nem kímélnek Fotó: Reuters

George W. Bush amerikai elnök szerint nem lehet mentséget találni erre a borzalmas tettre, mely újabb bizonyítéka annak, hogy "a világ egyes részeinek mekkora szüksége van arra, hogy ott szabad és békés társadalmak jöjjenek létre". 

A Fehér Ház szóvivője, Scott McClellan az esetre reagálva kijelentette, hogy az Egyesült Államok el fogja kapni azokat, akik ezt az aljas tettet elkövették, majd hozzátette, a videó hűen mutatja be a "szabadság ellenségeinek valódi természetét". Tony Blair angol miniszterelnök "valóságos barbár tettnek" nevezte a gyilkosságot, Baktiar Amin, Irak új kormányának emberjogi minisztere pedig ígéretet tett arra, hogy mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy a gyilkosokat bíróság elé állítsa. "Ezeket a pszichopatákat, akik ezt az erkölcstelen bűntettet elkövették, a lehető leghamarabb bíróság elé fogjuk állítani, hogy megkapják megérdemelt büntetésüket" – mondta a miniszter.

A telekommunikációs szektorban dolgozó Berg egyéni vállalkozóként ment Irakba, hogy részt vegyen Irak helyreállításában. Először tavaly év végén utazott a közel-keleti országba, majd februárban visszatért az Egyesült Államokba. Márciusban újabb munka reményében újra Irakba utazott, azonban – mivel ekkor nem kapott megrendelést – úgy döntött, hogy hazatér. Ekkor tűnt el, családja árpilis 9-én hallott felőle utoljára. 

Mindeközben az Egyesült Államok fegyveres erőinek ügyeit vizsgáló bizottság teljes gőzerővel dolgozik azon, hogy kiderítse, végső soron kik a felelősök a Bagdad külvárosában található Abu Ghraib börtönben elkövetett
visszaélésekért. Bár néhány érintett tiszt szerint a kegyetlenkedő katonák azért akarták megtörni és szóra bírni a foglyokat, hogy ezáltal megmenthessék sok bajtársuk életét, a fenti történet is azt jelzi, hogy brutalitásuk visszájára sült el, és így tetteikkel még az eddiginél is nagyobb veszélybe sodorták az országban tartózkodó honfitársaikat.

A botrány kirobbanása után Bush elnök és Rumsfeld miniszter bocsánatot kértek az érintett iraki foglyoktól, és mindketten teljes kör? felelősségre vonást helyeztek kilátásba. A fotókon szereplő hét tartalékost konspiráció, bántalmazás és szeméremsértő tettekért vád alá helyezték, hat magasabb rangú katonát súlyos megrovásban, egyet pedig figyelmeztetésben részesítettek. A brit katonákat ért vádak miatt Tony Blair is bocsánatkérésre kényszerült. A képeken látható bánásmódot ő is elfogadhatatlannak minősítette, és arra figyelmeztetett: "Azért mentünk Irakba, hogy véget vessünk az ilyen visszaéléseknek, nem azért, hogy részt vegyünk bennük." Ugyanakkor Bush elnök arra is rámutatott: a botrány messze túlmutat a börtön falain. A tervezett június 30-ai hatalomátadásig már két hónap sincs hátra, így ezek az események jelentős mértékben hátráltathatják az Irak demokratizálásával kapcsolatos terveket, szennyfoltot jelentenek az amerikai hadsereg történetén és az USA nemzetközi hírnevén, demoralizálják a hadsereg többi részét, és további gyűlöletet szítanak az arab világban Amerika ellen. 

Az ügy belpolitikai szempontból sem jött jól Amerikának: George W. Bush ellenlábasai a botrányt az idei választások előtt az elnök lejáratására kívánják felhasználni, és többen máris Rumsfeld lemondását kezdték el követelni. A sebtében elvégzett közvélemény-kutatások szerint azonban Bush elnök – noha népszerűsége minden eddiginél alacsonyabb szinten áll – még mindig vezet Kerryvel szemben, és bár a lakosságnak több mint 70 százaléka vallotta azt, hogy az embertelen kínzások alkalmazása semmilyen körülmények között nem igazolható, a többség még mindig kitart a védelmi miniszter mellett is. Bush szintén ragaszkodik Rumsfeld maradásához, aki a vizsgáló bizottság általi meghallgatásán halvány utalást tett arra, hogy amennyiben posztját a botrány továbbgyűrűzése miatt nem tudná tovább hatékonyan betölteni, akkor szóba jöhet a lemondása.

Az időnként heves hangulatú bizottsági meghallgatáson Rumsfeld elismerte: a Vöröskereszt korábban készített egy titkos jelentést a visszaélésekről, és az ügyben ez év elején vizsgálat indult, amelyről a média is értesült. A felvételeket azonban – amelyekből több száz került még elő – maga is csak néhány nappal a bizottsági meghallgatás előtt látta először. Az esetek felderítésével akkor Antonio Taguba tábornokot bízták meg, akinek azóta szintén számot kellett adnia a bizottság előtt. Bár a meghallgatásokon mindeddig nem sikerült teljes biztossággal kideríteni, hogy a katonák vajon valóban parancsra cselekedtek-e, vagy pedig saját ötleteiket valósították meg, Taguba jelentése szerint a börtönt felügyelő egységre a megfelelő kiképzés elmaradása, az intézmény működtetésére pedig a megfelelő szabályzatok és a felettesi ellenőrzés hiánya volt jellemző.

A Bagdad külvárosában található börtön már Szaddám idején is a kínzás és a kegyetlenség jelképe volt, ám a főváros eleste után az épület romos állapotba került. A felújítási munkák ideje alatt az amerikaiak egy sátrakból és kisebb épületekből álló rögtönzött börtönt hoztak létre a bagdadi reptérnél, ám a beszámolók szerint itt a körülmények szinte kibírhatatlanok voltak. Az Abu Ghraib tavaly augusztusban nyitotta meg újra kapuit, de már egy szeptemberben készült jelentés is rámutatott, hogy a börtönben nincsenek meghatározva a követendő eljárások, a fegyelmezési technikák nem megfelelők, a személyzet pedig igen leterhelt. Egy őrre 15 fogoly jutott, egy zászlóaljnak pedig összesen 7000 foglyot kellett őriznie az előírt 4000 helyett. A személyzettel senki nem ismertette a Genfi Egyezmény kitételeit, és az adminisztráció is igen hiányos volt: pontosan senki nem tudta, hány fogoly is van az intézményben, a névsorolvasást a napi két alkalom helyett csupán hetente kétszer végezték el. A börtönlakók – akiknek többsége állítólag köztörvényes bűnöző, gyilkos és rabló – természetesen igyekeztek kihasználni a káoszt: folyamatosan lázadásokat szítottak, és sokaknak sikerült is megszökniük.

Az igazi probléma azonban akkor kezdődött, amikor tavaly októberben a 372. katonai rendőralakulat vette át a börtön
felügyeletét. A Marylandből származó tartalékosok ugyanis előzetesen nem részesültek kiképzésben arról, hogyan kell börtönt irányítani. Az egyik tiszt szerint teljesen amatőrök voltak, még az egyenruhát sem tudták megfelelően felvenni, a viselkedésük pedig nem volt katonákhoz méltó. Ezek közül a fiatalok közül sokan még tinédzserkorban csatlakoztak a hadsereghez, különféle okokból. A képek egy részén látható 21 éves ifjú hölgy, Lynndie England, például így akarta főiskolai tanulmányait finanszírozni, míg a 37 éves Ivan Frederick nyugdíjjogosultságát kívánta biztosítani, és emellett világot is akart látni.

England, aki az egyik képen egy földön fekvő, ruhátlan fogoly mellett áll, kezében a férfi nyakára tekert pórázzal vagy lánccal, még 17 éves korában csatlakozott a hadsereghez. Egyik volt katonatársa szerint a függetlenségét hangsúlyozó, kissé fiús England szerette a nagy viharokat a szabadban megfigyelni, és arról álmodott, hogy egy napon majd viharkutató meteorológus lesz. 19 éves korában, "hirtelen felindulásból" férjhez ment, ám a frigy nem volt hosszú életű, hamarosan elvált. Családja megerősítette, hogy jelenleg az egyik szintén felelősségvonásra váró katonától, a 35 éves
Charles Granertől gyermeket vár. Granertől néhány éve vált el a felesége azért, mert erősen bántalmazta. Az asszony elmondása szerint "egyszerűen csak felkapott, és a falhoz vágott". A bajtársak beszámolói szerint pedig Frederick is kemény, a durva tréfákat kedvelő ember volt.

Míg Bush elnök arról próbálta meggyőzni az arab világot, hogy e néhány katona szélsőséges kivételnek számít, és viselkedésük nem az amerikai hadsereg általános állapotát tükrözi, a pszichológusok és történészek szerint nem kell valakinek deviáns életvitelt folytatnia ahhoz, hogy hasonló körülmények között ugyanilyen magatartást tanúsítson. Erre egy, a 70-es évek elején végzett híres kísérlet mutatott rá. Philip G. Zimbardo pszichológus a Stanford Egyetem diákjainak bevonásával kísérleti börtönt hozott létre, amelyben diákokat kért fel a szerepek betöltésére. Az alkalmi "őrök" azonban rövidesen olyan – az Abu Ghraibban tapasztaltakhoz hasonló – kegyetlenségről tettek tanúbizonyságot, hogy az eredetileg kéthetesre tervezett programot néhány nap alatt be kellett fejezni. Zimbardo ekkor azt a következtetést vonta le, hogy a fejlemények alakulását nem annyira az emberi személyiség milyensége, mint inkább a csoportdinamika és a körülmények befolyásolják. A brutalitás elszabadulásához elegendő körülmény, ha nem állnak rendelkezésre megfelelő szabályok, nincs elegendő kontroll a vezetőség részéről, illetve ha a személyzet nem részesült előzetes képzésben.

Washington reményei szerint a vizsgálathoz biztosított nyilvánosság révén sikerül majd meggyőzni az irakiakat és az arab világot a demokratikus eljárások előnyeiről és Amerika pozitív szándékairól. Egyes elemzők szerint azonban arról sem szabad elfeledkezni, hogy az arab börtönökben – beleértve a Palesztin Fennhatóság intézményeit is – mindennapos esemény a foglyok kínzása és megcsonkítása. Szerintük ezeket az eseményeket is hasonló felháborodással kellene konstatálni, viszont ezektől az államoktól eddig még senki nem várta el a bocsánatkérést.

A hóhérsegéd

A 38 éves Abu Muszab al-Zarkavi Oszama bin Laden közvetlen "munkatársa" szoros kapcsolatban áll az Anszar al-Iszlam terrorista csoporttal, amelynek korábban Észak-Irakban volt kiképző tábora, és számos terrorista merényletért tehető felelőssé az iraki háború kirobbanása óta. A Bush-adminisztráció információi szerint al-Zarkavi 2002. májusában repült Afganisztánból Irakba, hogy ott orvosi ellátásban részesüljön. Útjára két tucat al-Kaida tag kísérte el, akikkel együtt az országban maradt, hogy ott terrorakciókat kövessenek el. Korábban a jordán bíróság már halálra ítélte az országban korábban elkövetett terrorcselekmények miatt, és őt vádolták Lawrence Foley amerikai diplomata 2002 októberében történt meggyilkolásával is. 

Amerikai biztonsági szakértők szerint al-Zarkavi jelenleg fontosabb szerepet tölt be a terrorszervezetben, mint bin Laden, mert míg ez utóbbinak folyamatosan bujkálnia kell, hogy el ne fogják, al-Zarkavi szabadon hajthatja végre egyik merényletét a másik után. Elképzelhető, hogy nevének nyilvánosságra hozatalával az volt a célja, hogy magának követelje a vezető szerepet a terroristák között, és mintegy közölje, hogy ő helyettesíti bin Ladent.

Olvasson tovább:

Az amerikai elnöknek szembe kell néznie azzal, hogy Netanjahu politikai értelemben túlélheti õt.

Obama „bosszút hirdetett” az új izraeli kormány ellen?

Arra lehetett számítani, hogy Barack Obama nem fogadja lelkesen Benjamin Netanjahu újraválasztását, ám az amerikai elnök ingerült reakciói mögött stratégiai cél is húzódhat - állítja az Israel Today című online híroldal.

Fekete doboz – 150 áldozat a francia Alpokban

Lapzártánk idején továbbra sem tudni, mi okozhatta a Germanwings járatának tragédiáját. A Lufthansa tulajdonában lévő légitársaság egyik Airbus A320 típusú gépe 144 utassal és 6 főnyi személyzettel a fedélzetén zuhant le kedden.

Az Obama-kormányzat és az iraki vallási kisebbségek

Még csak a hangját sem hallatja Washington a közel-keleti keresztényeket ért atrocitások kapcsán – hányja az amerikai vezetés szemére több újságíró is.

Feliratkozás hírlevélre

 
Név: *
Email: *
Feliratkozással elfogadja a Hetek adatvédelmi elveit