Kereső toggle

Antiszemitizmusáért kizárt képviselő

Kirekesztett kirekesztő

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az elmúlt hetekben nagy vihart kavart a német belpolitikai életben a CDU/CSU parlamenti frakciójából kizárt Martin Hohmann körül kialakult botrány. A német képviselő antiszemita felhangú kijelentéseivel vívta ki maga ellen párttársai és a közvélemény erőteljes nemtetszését. A német jobboldal egyértelműen elhatárolódott a képviselőtől és annak zavaros történelmi nézeteitől.



Martin Hohmann a CDU-ból kizárt politikus. Nem vették a vállukra Fotó: Reuters

A párttársai körében is őskonzervatívként ismert Hohmann a német egység napján, október 3-án tartott beszédet a Hessen tartománybeli Neuhofban. A beszéd valószínűleg soha nem torkollik nemzetközi botrányba, ha a helyi CDU nem teszi fel a gyűlésen elhangzott szöveget az internetre, s a helyi rádió egyik riportere nem kürtöli világgá a történteket. Hohmann ugyanis beszédében némi külföldellenes bevezető, illetve a szerinte elviselhetetlen nagyságúra hízott német szociális állam ellen intézett kirohanások után rátért beszédének érdemi mondanivalójára: egy páratlan történelmi hasonlatra. Ez utóbbi logikai alapja az, hogy nem kizárólag a németek lehetnek "bűnös nép", hiszen más népek történelmében is vannak fekete foltok (lásd keretes írásunkat, amelyben Hohmann beszédéből idézünk). Más népek alatt ő elsősorban a zsidókat érti. A beszéd második részében azt taglalja részletesen, hogy a zsidók milyen direkt és indirekt szerepet vállaltak a nemzetközi kommunizmus terjesztésében, s itt hangoztak el azok a nemzetközi sajtó által is idézett mondatok, miszerint a zsidóknak központi befolyása volt az 1917-es szovjet forradalomban, a Cseka titkosrendőrség rémtetteiben, s aktív részt vállaltak II. Miklós cár meggyilkolásában is. A beszéd végső konklúziója az, hogy egyetlen népet sem lehet kollektív bűnösséggel vádolni, még akkor sem, ha vannak is megkérdőjelezhető epizódok a történelmükben. 

Ez a nyilvánvaló csúsztatásokkal, hangsúlyeltolódásokkal és történelmi képtelenségekkel teli beszéd, amilyet a második világháború óta nem sokat lehetett hallani német földön, szinte bombaként robbant a német közéletben. Kezdetben úgy nézett ki, hogy Hohmann képviselő bocsánatkérésével, a pártelnök asszony általi feddésével, s két parlamenti bizottságból történő visszahívásával el lehet tussolni az ügyet. Ám a helyzet tarthatatlanná vált, miután nyilvánosságra került a német katonai elitalakulat egyik tábornokának levele is, amelyben a főtiszt gratulált Hohmann-nak "a bátor és világos beszédhez", amely szerinte a többség szívéből szólt. 

Ez utóbbi már mind a német politikai elitnek, mind a közvéleménynek túl sok volt. Reinhard Günzel tábornokot, a levélírót Peter Struck védelmi miniszter azonnali hatállyal menesztette, s elviselhetetlenné vált a közvélemény nyomása az uniós pártokon. Az ügyben először Edmund Stoiber, a CSU kancellárjelöltje nyilatkozott egyértelműen: ilyen politikusnak nincs helye a német parlamentben. Miután az erőteljes pártvezetői ajánlás ellenére is késett Hohmann önkéntes kilépése a frakcióból, Angela Merkel és a frakció vezetése végső döntésre szánta el magát: Hohmann kizárása ügyében történelminek is nevezhető szavazást rendeltek el. A frakció végül egyértelmű kétharmados döntéssel Hohmann képviselő kizárása mellett döntött. Ilyesmi a CDU történetében még nem fordult elő. A kizárás tényét a legtöbb szakértő a német jobboldali pártoknak az antiszemitizmustól történő egyértelmű elhatárolódásaként értékeli – egyben olyan jelzésként, amely világosan meg kívánja vonni a szalonképes politika jobboldali határát, amelybe Németországban az ügyefogyott történészkedésbe csomagolt "szoft" antiszemitizmus sem fér már bele. Természetesen más kérdés, hogy a szavazás során a CDU frakciójának tagjai belső meggyőződésből, vagy csupán az aktuálpolitikai széljárásnak engedve cselekedtek-e. Az viszont örvendetes, hogy Németországban ilyen politikai szél fúj. Fújhatna ez a szél a Lajtán innen is. 

Leépülő nemzeti tudat

"A nyilvánosság előtt a Hitler-jelenségnek még ma is szokatlanul nagy jelentőséget tulajdonítanak. Különösen az angolszász kultúrában gondoskodnak középszerű filmek ezrei még mindig arról, hogy a buta, kegyetlen és brutális német katona kliséjét ébrentartsák, és időről időre megújítsák. Ha azonban az kerül szóba, hogy az elmúlt évszázadban idegen hatalmak befolyásának németek tömegei is áldozatul estek, az azonnal botrány." "Nem a jóság szimbólumai alatt gyülekező barna hordák adnak igazából okot az aggodalomra. Komoly aggodalomra azért van ok, mert Hitler tetteinek utóhatásaként a német nemzeti tudat általános leépülése tapasztalható (…) vagyis lényegében megmarad a vád: a németek »bűnös nép«. Ez utóbbi kép pedig nagy nemzetközi stigmává nőtte ki magát." "Ilyen alapon felteszem azt a provokatív kérdést: vajon a zsidó nép történetében, amely kizárólag az áldozat szerepét hajlandó elfogadni, nem voltak sötét foltok? Ők mindig csak a szenvedő áldozatok?" "Vajon hány zsidó vett részt a kommunista forradalmi grémiumokban Európa-szerte? Továbbá felvetődik a kérdés: a zsidóknak a kommunista mozgalmakban csak résztvevő vagy vezető szerepe volt? Az utóbbi az igaz." Részletek Martin Hohmann-nak 2003. október 3-án, a német egység napján tartott beszédéből.

Olvasson tovább: