Kereső toggle

Svéd euróstop

Marad a svéd korona

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Határozott nemmel szavaztak a svédek az eurózónához való csatlakozásról meghirdetett népszavazáson. Bár a referendumot nagymértékben beárnyékolta a napokkal korábban brutálisan meggyilkolt európárti külügyminiszter, Anna Lindh halála, a végeredmény azt sugallja, hogy a józan svéd polgárok elkülönítették érzelmeiket és részvétüket a gazdasági érdekeiktől. A sajtó eközben arról adott hírt, hogy a svéd rendőrség elfogta a külügyminiszter meggyilkolásával gyanúsított személyt, akinek a média szerint kiterjedt neonáci kapcsolatai vannak, és többszörösen büntetett előéletű. 



Szavazócédulák Svédországban. A nem jobban fogyott Fotó: Reuters

Az igen magas, több mint nyolcvanszázalékos részvételi arány is azt mutatta, hogy a skandináv ország polgárai nem bízzák a véletlenre a kérdés eldöntését. A szavazók 56,1 százaléka voksolt az euró ellen, míg az igenlők aránya jóval kisebb, csak 41,8 százalék volt. A referendum előtti időszakban, egészen Lindh haláláig élénk kampányolás folyt mindkét tábor részéről, de már a közvélemény-kutatók adataiból is látszott, hogy az euró elutasítói többségben vannak. Bár sokan úgy gondolták, hogy a csatlakozás mellett kardoskodó miniszter asszony halála után többen részvétből igennel szavaznak majd, az ilyen voksok mégsem növelték meg jelentősen az igen szavazatok számát.

A kampány során elsősorban Svédország főbb politikai pártjai, a szakszervezetek szövetségének vezetősége és a gazdasági elit sürgette az eurózónához való csatlakozást, főként gazdasági érvekre hivatkozva. Szerintük a közös európai pénznem átvétele nyomán bővült volna az eurózónához tartozó országokkal folytatott kereskedelem, a kamatlábak a jelenlegi 2,75 százalékról két százalékra csökkentek volna, és megnövekedett volna a befektetések száma is. 

Az eurószkeptikusok tábora viszont azzal érvelt, hogy mindez csak addig hangzik jól, amíg össze nem hasonlítják a közös európai valutát használó tizenkét ország teljesítményét a zónán kívüli országokéval. Ennek alapján ugyanis az látható, Nagy-Britannia, Dánia és Svédország gazdaságilag jobb eredményeket tud felmutatni, mint az euróövezet tagjai. Svédország gazdasági növekedése az idén 1,4 százalék körülire tehető, szemben Németország 0,4 százalékos eredményével. A mérleg a munkanélküliség terén is a svédek javára billen el: az 5,4 százalékos arány közel a fele a hasonló németországi vagy franciaországi adatoknak. Ráadásul Svédország főbb kereskedelmi partnerei, vagyis az USA, Nagy-Britannia, Norvégia és Dánia nem is tartoznak az euróövezethez.

Az unióval kapcsolatos skandináv szkepticizmus nem új keletű. A svédek már 1994-ben is alig szavazták meg az EU-csatlakozást, és a közvélemény-kutatások azóta is azt mutatják, hogy az ország polgárai még mindig fenntartásokkal viseltetnek az unióval szemben. Néhány felmérés szerint a svédek egyharmada egyenesen örülne, ha az ország kilépne a közösségből. Több elemző már így is "kétrétegűnek" vagy "kétsebességesnek" titulálja az EU-t, amelyből egyes országok tagjai örülnek a valutauniónak, mások viszont nem. 

A svéd "nem" kapcsán ugyanis valószínűsíthető, hogy a dánok és a britek sem fogják elsietni a csatlakozást. A kérdésről egyébként három évvel ezelőtt már szavaztak a dánok, szintén elutasítva a közös valuta átvételét. Referendumot Nagy-Britanniában is terveztek ezzel a kérdéssel kapcsolatban, ám Tony Blairt most annyira lekötik a belpolitikai nehézségek, hogy a szavazást az elkövetkezendő időszakban – legalábbis a 2006-os választásokig – valószínűleg nem írják ki. A jövőre csatlakozó közép- és kelet-európai országok ugyan lelkesednének az euróért, költségvetési deficitjük miatt azonban nem valószínű, hogy 2009-nél előbb csatlakozhatnak.

A svéd referendumból egyre inkább az tűnik ki, hogy a politikai elit elképzelései és a szavazópolgárok nézetei meglehetősen eltávolodtak egymástól. Míg a vezetők úgy vélik, az EU projektjei bővítik majd az ország lehetőségeit, a köznép egészen más szempontokat vesz figyelembe. Szerintük ugyanis, ha az ország csatlakozik az övezethez, a hatalom egyre inkább átkerül Brüsszelbe. Számukra a kérdés az, hogy Svédország független marad-e, vagy az ország gazdasági irányítása átkerül a brüsszeli bürokrácia kezébe. 

Svédországban sokan attól is tartanak, hogy a csatlakozás aláásná a híres svéd jóléti államot, és romlanának például a munkahelyi körülmények is. Az elemzők szerint a csatlakozás ellen szólt az is, hogy az unió
két erőssége, Németország és Franciaország többször is következmények nélkül megszegte az övezet pénzügyi egyensúlyának megőrzésére hivatott stabilitási
és növekedési paktumot. 

A svédek tehát feladták a leckét Brüsszelnek: a tagoknak a saját és az újonnan csatlakozó országok érdekében is mindent el kell követniük, hogy az unió vonzó helynek tűnjön, és teret kell engedniük a gazdasági reformoknak is.

Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke ugyanakkor arra figyelmeztette Svédországot: egyre inkább kieshet az európai döntéshozatali mechanizmusból, és csökkenhet a befolyása a közösségen belül. Graham Watson, a liberálisok vezetője az Európai Parlamentben szintén arra hívta fel a figyelmet: a "nem" szavazat nyomán a svédek veszíthetnek presztízsükből, politikai befolyásukból, és jobban ki lesznek szolgáltatva a pénzpiaci változásoknak. 

Az Európai Bizottság reményét fejezte ki, hogy a svéd kormány ezután sem veti el a csatlakozásra vonatkozó terveit, és emlékeztette a vezetőket arra, hogy a kimaradás nem lehetőség Svédország számára – hosszú távon mindenképpen szükséges a csatlakozás. A hosszabb távú mentesítésre jogot adó, úgynevezett kimaradási záradékkal ugyanis csak Dánia és Nagy-Britannia rendelkezik, Svédország ellenben azért nem csatlakozott még a valutaunióhoz, mert – tudatosan – nem töltötte be az előírt gazdasági feltételeket. A svéd miniszterelnök szerint a csatlakozás, amelyre "igen" szavazat esetén sem került volna sor 2006-nál előbb, most akár egy évtizeddel is kitolódhat, ám a másik két, zónán kívüli ország csatlakozására sem valószínű, hogy előbb sor kerül majd.



Anna Lindh Fotó: Reuters

A svéd rendőrség nagy erőkkel kezdett nyomozásba Anna Lindh külügyminiszter halála ügyében. Lindh igen nagy népszerűségnek örvendett hazájában, sokan a miniszterelnöki pozíció várományosának tartották. Bár egyes források szerint az eurót vehemensen támogató Lindh kapott fenyegető leveleket a népszavazás előtt, a hatóságok nem tartják valószínűnek, hogy politikai indíték állna a gyilkosság hátterében.

A negyvenhat éves, kétgyermekes politikust Stockholm egyik áruházában érte a halálos támadás: egy férfi rátámadt a testőrök nélkül közlekedő miniszterre, majd többször is megszúrta egy késsel. Lindh másnap belehalt sérüléseibe. A rendőrség néhány nap múlva nyilvánosságra hozta az áruház biztonsági kamerája által készített felvételen látható férfi arcképét, majd röviddel ezután letartóztatott egy harmincöt éves gyanúsítottat, akinek már több erőszakos bűncselekmény, valamint kábítószerrel való
visszaélés miatt is volt összetűzése a hatóságokkal. A média híradása szerint a férfi, akit egy stockholmi sörözőben tartóztattak le, kapcsolatban állt a svéd neonáci szervezetekkel is. Nevét egyelőre nem hozták nyilvánosságra. A hírek szerint a férfi 1987 óta többször is ült börtönben rövidebb ideig, lopásért, vandalizmusért és illegális fegyvertartásért. A gyanúsított nem rendelkezik állandó lakhellyel, rendszeresen ingázott Svédország és Svájc között, ahol állítólag kokainfüggőséggel kezelték. A rendőrség egyelőre nem erősítette meg a média értesüléseit. 

Az eset sokakban felidézte az egykori svéd miniszterelnök, Olof Palme 1986-os meggyilkolásának emlékét. A szintén testőrök nélkül közlekedő Palmét is Stockholm egyik utcáján lőtték agyon, a hatóságok azonban a tettesnek mindmáig nem bukkantak a nyomára. A nyíltságáról híres Svédországban egyébként gyakori, hogy vezető politikusok testőr nélkül közlekednek, ezzel is éreztetve, hogy elérhetők a szavazópolgárok számára. Az eset kapcsán sokan úgy vélik, hogy az ország által képviselt demokratikus, nyílt társadalom modelljét is támadás érte, és a kabinetnek felül kell vizsgálnia a miniszterek személyes biztonságával kapcsolatos kérdéseket is. 

A szegények az euró ellen

A Dagens Nyheter cím? svéd napilap ismertette a Svéd Televízió és a Göteborgi Egyetem által a választóhelyiségekben készített interjúk eredményeit. A felmérés a szavazók megoszlását vizsgálta a szavazók társadalmi osztályhoz, korcsoporthoz, nemhez tartozása, illetve lakóhelye szerint. Az eredmények azt mutatják, hogy a nők általában negatívabban álltak hozzá az euró bevezetésének kérdéséhez, mint a férfiak, az alkalmazottként dolgozók és a legfiatalabbak közül is sokkal többen szavaztak nemmel, mint a tisztviselők, illetve az idősebbek közül.

Földrajzi szempontból szintén éles különbségek mutatkoztak: a vidékiek egyértelműen nemmel szavaztak, míg a három legnagyobb svéd város lakói között többségben voltak az igennel szavazók.

A munkanélküliek, a korkedvezményes nyugdíjasok és a munkanélküliek számára szervezett képzéseken részt vevők 65 százaléka nemmel szavazott az euróra. A vállalkozók és tisztviselők körülbelül 60 százaléka szavazott igennel.

Sören Holmberg, az államtudományok professzora szerint valamennyi társadalmi csoportban megmutatkozott, hogy azok szavaztak nemmel, akik anyagilag viszonylag rosszabb helyzetben vannak. A korcsoportok, társadalmi osztályok és nemek közötti különbségek világosabban kirajzolódtak, mint a parlamenti választásokon általában. Sőt a svéd lakosság földrajzi megosztottsága is kézzelfoghatóan megmutatkozott a szavazás során. Stockholmban a szavazatok aránya körülbelül a fordítottja volt az egész ország szavazati arányának. "Ha Svédországot Stockholm nélkül vizsgáljuk, teljesen más országot kapunk" – mondja Holmberg, aki arra is rámutatott, hogy a szavazást nemcsak szociális, illetve gazdasági tényezők döntötték el, hanem ideológiai különbségek is felfedezhetők: a baloldal nemmel szavazott, a jobboldal igennel.

Fenyvesi Katalin

Olvasson tovább: