Kereső toggle

Egy agyrém története

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

"Kommentálásra sem érdemes az ilyen agyrém" – jelentette ki az orosz titkosszolgálat (SVR) sajtófőnöke azokról az információkról, melyeket a brit sajtó terjeszt mostanában Borisz Berezovszkijról, pontosabban az ellene tervezett merényletről, amelyet egy tollba rejtett injekciós tűvel követtek volna el. Valószínű azonban, hogy a történet merő kitaláció, s az orosz politikai életből kiszorult Berezovszkij műve, mellyel ismét magára irányíthatja a figyelmet. 



Guszinszkij és Berezovszkij még a jelcini békeévekben Fotó: Reuters

A The Sunday Times cikke szerint épp az SVR készítette elő az akciót, sőt az MI–5 brit hírszerző szolgálat birtokába jutott annak az orosz ügynöknek a vallomása is, akinek a feladata lett volna az ismert orosz oligarcha likvidálása. Eszerint az akcióra egy bírósági ülésen kerítettek 

volna sort, amelyen Berezovszkij Oroszországba való kiadatásának ügyét tárgyalták; a merényletre egy tollba épített, nagy töménységű méreggel telt injekciós tűvel készültek; ezt kellett volna egy alkalmas
pillanatban a "célszemélybe" szúrni. 

A terv azonban nem sikerült: a feladattal megbízott ügynök idegei nem bírták a feszültséget, és feladta magát a brit hatóságoknak. Több információ azóta nincs róla.

A história lebilincselő, akár egy klasszikus kémsztori – hitelessége azonban erősen megkérdőjelezhető. Úgy tűnik, inkább Berezovszkij keze lehet a dologban, aki sehogyan sem bír megbékélni azzal, hogy végképp kiszorulni látszik az orosz bel- és külpolitikai életből, ahol pedig Jelcin elnök idején olyan hatáskörrel rendelkezett, hogy minden bizonnyal kiérdemelten kapta a "Kreml keresztapja" becenevet. Miután különféle úton-módon hatalmas vagyonra és gazdasági befolyásra tett szert, Berezovszkij a politikához is kedvet kapott. Hamarosan ki is nevezték a FÁK végrehajtó titkárának, valós politikai hatalma azonban messze túlnőtt a tisztségével magyarázható mértéken. Berezovszkijnak beleszólása volt a posztok elosztásába a kormányban, sőt valószínűleg az elnöki hivatalban is. Többek szerint Jelcin közvetlen környezetének, az úgynevezett "Családnak" is tagja volt.

Első megpróbáltatásai 1998-ban kezdődtek, Jevgenyij Primakov miniszterelnökségének idején, aki az oligarchák és az "új Raszputyinok" visszaszorítását tűzte zászlajára.

Primakov jövetelével az orosz Fehér Ház ajtaja bezárult Berezovszkij előtt, aki erre megpróbálta elmozdítani Primakovot. Mindkét kísérlete kudarcba fulladt, Primakov ugyanis a titkosszolgálatok embere volt. Amikor megérezték annak veszélyét, hogy az egész felderítő ágazat az oligarchikus tőke befolyása alá kerülhet, aktívan a saját, kormánypárti politikusaik támogatásába fogtak. Valentyin Jumasevnek (aki később az elnök veje lett) az elnöki hivatalból való elbocsátásával Berezovszkij előtt a Kreml ajtaja is bezárult. Igaz, hogy Jelcin leváltotta Primakovot, helyére azonban egy másik hatalmi ágazat képviselője, Szergej Sztyepasin lépett. Az ő idejében kezdte Berezovszkij elveszíteni a kontrollt a csecsenföldi orosz hadműveletek felett. Az oligarcha következő veresége az volt, amikor az orosz ORT tévécsatorna vezérigazgatója, aki az "ő emberének" számított, az új miniszterelnök védnökségét választotta inkább.

Vlagyimir Putyin, alighogy elnökké választották, nyílt kampányt indított az oligarchák ellen, és az első csapás ismét Berezovszkijt érte: terítékre került többek között svájci bankszámláinak ügye, valamint az, hogy nem célszerűen használja fel az Aeroflot vagyonát. Berezovszkij, hogy elkerülje letartóztatását, Orosz-országot elhagyva Nagy-Britanniában telepedett le.

Berezovszkij 1998-ban mérte a titkosszolgálatokra az első csapást: akkor látott napvilágot első ízben a történet, hogy a "Kreml keresztapja" ellen merénylet készül. Az orosz nemzetbiztonsági szolgálat (FSZB) néhány tisztje nyilvánosságra hozta, hogy közvetlen felettesük szóban parancsba adta Berezovszkij eltávolításának előkészítését. A történetet kevesen hitték el; ahogy az orosz hetilap fogalmaz, "az egész túlontúl hasonlít Korzsakov elbeszéléseire arról, hogyan »rendelte« meg nála Berezovszkij Guszinszkijt".

Emlékeztetőül: Alekszander Korzsakov az elnöki biztonsági szolgálat vezetője volt Jelcin idejében, aki, mikor az elnök leváltotta őt posztjáról, leleplező könyvet írt Borisz Jelcin: Hajnaltól alkonyatig címmel. Ebben megemlíti, hogyan kérte fel őt Berezovszkij a másik oligarcha, Vlagyimir Guszinszkij "fizikai eltávolításának" megszervezésére. Arról a Guszinszkijról van szó, akinek szintén menekülnie kellett Oroszországból Putyin elnökségének kezdetén. Jelen pillanatban Görögországban van; itt vették őrizetbe az orosz hatóságok kérésére. Korzsakov elbeszélése és a Berezovszkij elleni merényletkísérlet története arra engednek következtetni, hogy ezek a politikai harc mai eszköztárának részei lettek Oroszországban – nem maga a tett, egy nagyvállalkozó vagy politikus meggyilkolása, hanem a merénylet tervének elhíresztelése.

A merényletes történeteket különösen Berezovszkij kedveli. Az általa készített és 2002-ben Nyugaton illetve Oroszország több régiójában bemutatott "Merénylet Oroszország ellen" címet viselő dokumentumfilm szerint a 2000-2001-es években történt lakóház-robbantások nem a csecsen terroristák, hanem orosz titkosszolgálatok művei. De még ezek az erős vádak sem érték el céljukat: Putyin és a titkosszolgálatok tekintélye nem csökkent. Igaz, ebben közrejátszhattak a 2001. szeptember 11-én történt események is; az orosz kormány presztízse az Amerikával történt közeledés után tovább nőtt.

Napjainkban egyre nyilvánvalóbb, hogy a belpolitikai harcok ellenére az államhatalom egyre egységesebb és hatékonyabb, és a hosszú ideje külföldön tartózkodó Berezovszkij számára nem maradt benne hely. Putyin tekintélye mind hazai, mind nemzetközi viszonylatban növekszik, ezzel egyidejűleg az orosz hatóságok folyamatosan kérik Berezovszkij kiadatását. Logikus a feltételezés, hogy a sarokba szorított oligarcha és néhai "keresztapa" előállt egy soron következő leleplezési show-val, mely által egyrészt újból magára, mint politikailag fontos személyiségre vonhatja a közfigyelmet, másrészt ez menedékjogot biztosíthat számára Nagy-Britanniában. Ez utóbbi egyébként sikerült is – szeptember 10-én a "keresztapa" megkapta a politikai menekült státuszt.

Olvasson tovább: