Kereső toggle

Chirac Óceániában

Tengernyi ajándék

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egyhetes óceániai körútja során Jacques Chirac francia köztársasági elnök Franciaország térségbeli jelenlétének megerősítésén és szerepének helyreállításán munkálkodott. A térség lakosságának emlékezetében még élénken él az 1995-ös atomkísérletek emléke. Az emiatt szervezett megmozdulásokra Chirac azzal válaszolt, hogy a tanulmányok szerint ezek nem jelentettek veszélyt. 



Jacques Chirac feleségével egy polinéziai szigeten. A bennszülöttek köszöntik az elnököt Fotó: Reuters

A csendes-óceáni körút során Chirac összehívta az első "Franciaország–Óceánia" minicsúcsot, melyre tizenöt óceániai ország, köztük Új-Zéland vezetői voltak hivatalosak (a meghívott, de a korábbi atomkísérletek miatt felháborodott Ausztrália, amely az iraki konfliktusban a Bush–Blair kettős oldalára állt, bojkottálta a tanácskozást). A francia elnök a találkozón elmondta: "Franciaország, amely csendes-óceáni területei révén tagja a nagy óceáni családnak, részt kíván venni a környezetvédelmi szempontból megóvott, gazdaságilag hatékony és társadalmi egyenlőséget biztosító Óceánia építésében." Chirac nem is érkezett üres kézzel: Franciaország a tengeren túli területek számára közpénzekből biztosított fejlesztési forrásokat ötven százalékkal fogja megemelni 2007-ig, a gazdasági, szociális és kulturális együttműködési alap összege pedig jövőre a duplájára emelkedik. 

A csendes-óceáni területek lakosaiban nem a legkedvezőbb kép él a francia vezetésről, sem a jelenlegi francia elnökről. Új-Kaledóniában az 1988-as vérengzések hagytak rossz emléket (huszonegy ember vesztette életét a francia kormány által elfojtott függetlenségi összetűzések során), amelyet az elnök azzal igyekezett enyhíteni, hogy a megbékélés fontosságát hangsúlyozva népszavazást ígért az önrendelkezésről – tizenöt-húsz év múlva. Hozzátette: ma ő is ugyanúgy járna el, mint akkor Mitterand elnök.

Francia Polinéziában Chirac az 1995-ben újraindított atomkísérletekkel terhelt múltat szerette volna eltörölni. Az "Atomkísérletek Veteránjainak Egyesülete" megmozdulásaira válaszolva Chirac elismerte: aggodalmaikat megérti, és a "kísérletek által esetleg érintett személyek aktáit nem fogják titkosítani. A kormány eleget fog tenni az ezzel kapcsolatos törvényi kötelezettségeinek, amennyiben ilyen felmerül". Kifejtette azonban, hogy számára továbbra is a független szakértők által készített tanulmányok a mérvadók, amelyek szerint a Csendes-óceán térségében végzett atomkísérletek semmilyen káros hatással nem voltak a helybeli lakosság egészségére, sem pedig a környezet állagára.

A Nemzetközi Atomenergetikai Ügynökség által 1998-ban közzétett tanulmány szerint – melyet a francia kormány az 1995 júniusa és 1996 januárja között végzett atomkísérletek által kiváltott nemzetközi nyomásra végeztetett el – "az atomkísérletek következtében visszamaradó radioaktív sugárzás sem jelenleg, sem a jövőben nem gyakorol káros következményeket az emberi egészségre". A francia egészségvédelmi és gyógyászati kutatási intézet is elvégzett két tanulmányt, melyek végkövetkeztetése szerint "semminem? összefüggés nem mutatható ki a rák okozta elhalálozások aránya és a kísérletek helyszínétől való távolság között". Bár az intézet által végzett vizsgálatok kimutatták, hogy a nők között megemelkedett a pajzsmirigy-rákos megbetegedések száma, a kutatás irányítói szerint azonban ez mégsem hozható
összefüggésbe a radioaktív sugárzás megerősödésével.

A szemtanúk viszont ennek az ellenkezőjét állítják. Beszámolójuk szerint az egyik kísérletet követően a föld több mint egy percen át folyamatosan remegett, míg egy sötét felhőoszlop emelkedett a levegőbe a hegy mögött. A szigetek több órán át voltak ennek a radioaktív felhőnek az árnyékában, amelynek nyomában a kókuszpálmák sorra megsárgultak. A lakosságot három napig atombiztos fedezék alatt őrizték, és csak egy négyórás fertőtlenítő fürdőt követően engedték el őket. Más esetben senkinek nem szóltak a veszélyekről, elkerülendő, hogy a média ügyet csináljon belőle. Így gyerekek, terhes anyák és mindenki más tudatlanul tartózkodtak a szabad levegőn a robbantást követő, legnagyobb veszélyt jelentő órákban is. Az első, 1966. július 2-ai atomkísérlet óta több mint száz kísérletet végeztek el az atmoszférában, melyek során a bombák a tenger felszíne fölött robbantak, mielőtt áttértek volna a föld alatti kísérletekre.

Olvasson tovább: