Tábla köszöntötte a hiányzó Arafatot Betlehemben Fotó: Reuters
A muszlim Arafat vallása szabad gyakorlásához nem tartozik hozzá, hogy megjelenjen a karácsonyi misén. Az oslói megállapodások alapján a kormányzó hatóság fejeként mégis 1995 óta részt vehetett az évente hagyományosan megrendezendő betlehemi ünnepségeken. Ez régi gyakorlat, hiszen a júdeai városnak 1967-ben történt izraeli elfoglalása óta a mindenkori izraeli katonai parancsnokot is megillette a jog, hogy részt vegyen a Jászol téren, a Születés Templomában megtartott szertartáson.
Arafat számára viszont az izraeli kormány megtiltotta a részvételt, mivel az oslói megállapodásokból rá háruló kormányzati kötelezettségeit megszegte, amikor 2000 nyarán, Camp Davidben elutasította a végső békeszerződés aláírását, és Izrael polgári lakossága ellen terrorháborút indított. Az izraeli hadsereg emiatt arra kényszerült, hogy – a terror megelőzése és elhárítása érdekében – ismételten elfoglalja a nyugati parti városokat, köztük Betlehemet, Jézus és Dávid szülővárosát. Augusztusban az izraeli hadsereg – bizalomerősítő lépésként, "A Júdeát először" akció keretében – kivonult a városból, miután Jasszer Arafat ígéretet tett a terror felszámolására. A város feletti ellenőrzés jogát Arafat utasítására Hadzs Ismail tábornok vette át. A hatóság azonban semmit sem tett a terror infrastruktúrájának felszámolására. Éppen ellenkezőleg: Jézus szülővárosa két hónap elteltével a palesztin terrorizmus melegágya lett. November 21-én a jeruzsálemi tizenegy halálos és több tucatnyi sebesült áldozatot követelő merénylet után az izraeli hadsereg visszatért a városba, több tucatnyi körözött terroristát tartóztatott le, akik közül hárman öngyilkos merényletekre készültek. A hadsereg egységei azóta is a városban tartózkodnak. A kormány döntése alapján a karácsonyi ünnepségekre is biztosították a szabad vallásgyakorlás jogát, ám ez Arafatra nem terjedt ki. Lehetővé tették ugyanakkor, hogy az autonómia területéről, Izraelből és külföldről a keresztények az ünnepségekre a városba utazhassanak. Ezzel példát is mutattak Arafatnak, aki megtiltotta, hogy a muszlim igazgatás alá tartozó zsidó szent helyekre zsidó hívők is beutazhassanak, sőt a nabluszi József sírját is porig romboltatta.
Az izraeli hadsereg az ünnep idejére a város központjából a közeli Dahaise és az al-Aida menekülttáborok köré vonult vissza, hogy jelenlétével ne feszélyezze az ünneplőket. Nabil Abu Rudeine, Arafat tanácsadója szerint "az izraeli döntés az amerikai adminisztrációnak, a Vatikánnak és a pápának tett ígéretek megsértése, és minden magyarázat csak hazugság". Mose Katzav izraeli elnök cáfolta, hogy decemberi római látogatása során megígérte volna II. János Pál pápának, hogy Arafat részt vehet az éjféli misén, illetve hogy a hadsereget teljesen kivonják a városból. Így Arafat széke üres maradt azon az éjszakán is, és a palesztin vezető szegényebb lett egy számára fontos lehetőséggel. A muszlim Arafat ugyanis 1995 óta egyetlen alkalmat sem szalasztott el, hogy néhány "keresetlen" szót szóljon Izraelről és a világ nyilvánossága előtt Jézust palesztinként aposztrofálja. Mindezt azért, hogy önmagát a keresztények védőszentjeként, a keresztény szent helyek őreként mutassa be, és támogatást szerezzen az Izrael ellen vívott terrorháborújához. A betlehemi áprilisi túszejtés és a templomi kincsek elrablása óta ez az igénye nemcsak Európában, de palesztin körökben is kissé megkopott.
Arafat és emberei szívesen hivatkoznak arra, hogy az "izraeli megszállás" egy "állandó kálvária", amelyben a zsidók "Krisztust továbbra is keresztre feszítik ezen a földön". A nyilatkozatok célja, hogy Jézust zsidóságától megfosszák, és igényt támasszanak a szentföldi keresztény szent helyekre. Izrael elleni fegyveres harcukban Arafaték – Amerikával ellentétben – Európára mint szövetségesre tekintenek. Ebben a küzdelemben erősen számítanak az európai zsidóellenes érzelmekre, amelyet a karácsonyt meghiúsítani szándékozó izraeli hadsereg képével igyekeztek erősíteni. Az Európai Unióban anyagi és politikai támogatójukra leltek – az EU továbbra is havonta folyósítja a tízmillió eurós támogatást annak ellenére, hogy a pénz egy részét a Palesztin Hatóság terrorra és gyűlölet keltésére fordítja. Bush elnök hiába hangsúlyozta júniusi beszédében Arafat távozásának szükségességét. A Négyes (az ENSZ, az Egyesült Államok, az Európai Unió és Oroszország) menetrendje a válság megoldására már nem számol Arafat menesztésével.
A karácsonyi ünnepek valóban lehangolóan teltek Betlehemben. A város fénytelen és feldíszítetlen maradt. A Jászol térről is hiányzott a hagyományos kivilágított karácsonyfa. A város némán ünnepelt. Arafat és a hatóság Izraelt tette felelőssé az ünnepi hangulat elmaradásáért, pedig a katonaság – a terrorista támadások veszélye ellenére – a város szélső pontjaira vonult vissza, és a keresztény zarándokok szabadon bejuthattak a városba. Ennek ellenére hiányzott az ünnepi hangulat. "Mindenki fél, és nem mer mondani semmit. Nem tudjuk, hogy ki parancsolta meg a városnak, hogy ne díszítse fel a karácsonyfát, ne gyújtson fényeket és ne szóljon a muzsika. A Palesztin Hatóság minden este azzal győzködött bennünket a televízióban, hogy nekünk nem szabad ünnepelni, s elég, ha a templomba elmegyünk, mert a palesztinok szenvednek" – nyilatkozta a Jerusalem Postnak egy nevét elhallgató fiatal palesztin lány. Közlése szerint a különféle palesztin terrorszervezetek fenyegették meg a helyi keresztény lakosságot, hogy ne merészeljenek ünnepelni, ne díszítsék fel a várost és az ünnepnek semmiféle külső jele ne legyen. A városra nehezedő muszlim nyomás következménye, hogy a keresztény lakosság létszáma az autonómia területén – így Betlehemben is – évről évre csökken. Mose Madar tábornok, az izraeli összekötő iroda vezetője szerint Arafat utasította betlehemi embereit, hogy a város ne ünnepeljen. Így használta fel Arafat – cinikus módon – a karácsonyi ünnepeket a maga és a muszlim szervezetek profán politikai céljaira.
Két üzenet
2003. 01. 05. (VII/1)
