Kereső toggle

Európai hangok a háború ellen

A naivitás hálójában

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az Irak ellen tervezett támadás körül kibontakozó bonyodalmakat az Európai Unió vezető hatalmainak számító Franciaország és Németország nyilvánvalóan dédelgetett álmuk megvalósítására, az EU politikai szerepének megerősítésére igyekeznek felhasználni. A britek ellenben teljes mellszélességgel kiállnak a hajthatatlannak látszó amerikai szövetségesek álláspontja mellett: fogytán a türelem, mivel eddig nem sikerült cáfolni az iraki tömegpusztító fegyverek létezését. Orosz titkosszolgálati források szerint február második felére valószínűsíthető a Szaddám Huszein rendszerét megdönteni hivatott katonai beavatkozás. Tony Blair brit miniszterelnök kijelentette: akár a támadást legitimáló újabb ENSZ-határozat nélkül is kész az USA és Nagy-Britannia a háborúra. Ugyanakkor a napokban fölröppentek olyan híresztelések is, miszerint a válság megoldását jelentené Szaddám esetleges száműzetése, bár az iraki diktátor aligha tud megfeledkezni a hágai Nemzetközi Törvényszék elé állított Milosevics sorsáról. 



Szaddám Huszein tábornokai között. Klónozott bajuszok Fotók: Reuters

Miközben Amerika-szerte százezrével vonulnak az utcára az Irak elleni csapás ellenzői, George W. Bush amerikai elnök és Tony Blair egyre elszántabban készülnek arra, hogy megroppantsák a Huszein-rezsimet. Az USA mintegy százötvenezer katonát tervez küldeni a Perzsa-öböl térségébe, míg a britek eddig összesen harmincezret indítottak útnak. 

Colin Powell amerikai külügyminiszter az ENSZ Biztonsági Tanácsa előtt a napokban azzal érvelt, hogy a BT-nek hamarosan le kell számolnia azzal a rezsimmel, amelyik továbbra is tömegpusztító fegyvereket fejleszt, fenyegeti a szomszédait és eltiporja az emberi jogokat. A november óta Irakban tartózkodó ENSZ-fegyverzetellenőrök viszont továbbra sem képesek számottevő eredményt felmutatni, valamivel több mint egy tucat vegyi robbanófej kivételével. Izraeli titkosszolgálati források szerint Irak Szíriába menekítette arzenálját, míg mások arra utalnak, hogy a tömegpusztító fegyvereket járműveken ide-oda szállítják az országban, lehetetlenné téve ezzel a fegyverzetellenőrök munkáját. A szakemberek mindenesetre jövő hétfőn fognak beszámolni tevékenységükről a BT előtt, utána pedig a tanács tagjainak el kell dönteniük, hogy meddig folytassák az ellenőrzést. Hans Blix fő-fegyverzetellenőr és El Baradei, a Nemzetközi Atomenergiai Ügynökség vezetője szerint az ENSZ-nek benyújtott tizenkétezer oldalas iraki jelentés hiányos, és az iraki kormány megsértette a világszervezet határozatát azzal, hogy tiltott fegyveralkatrészeket importált. Az ENSZ szerint Irak nem tud elszámolni harmincezer, vegyi fegyverek célba juttatására alkalmas lövedékkel. Az ellenőrök egy iraki tudós lakásán találtak egy háromezer oldalas dokumentumot, amely arra utal, hogy a rezsimet foglalkoztatta az urán lézertechnológiát alkalmazó dúsítása.

Eközben Chirac francia elnök és Schröder német kancellár az oroszokkal vállvetve igyekszik mindenáron békésen rendezni a konfliktust. Franciaország, Oroszország és Kína a mellett érvel, hogy több időt kellene adni a fegyverzetellenőröknek. Az oroszokat sürgeti iraki érdekeltségük, hiszen a közép-keleti ország tetemes adósságot halmozott fel velük szemben, valamint szeretnék kivenni részüket az iraki olaj kitermeléséből, mihelyt véget érnek az ENSZ-szankciók. 



Hadihajók indulása a Diego Garcia-i amerikai támaszpontról. Irány az Öböl 

A franciák és németek nyilvánvalóan keresik az európai hangot az USA-val szemben, és kapóra jön nekik az erkölcs és politika összefüggéseinek eltérő amerikai és európai értelmezése. Ha meglehetősen következetlenül is, de az amerikai külpolitika alakításakor nagy hangsúlylyal esik latba a morális dimenzió, míg az elemzők szerint Európa, a cinizmusra és szkepszisre leginkább hajlamos földrész az amerikai fellépések mögött minduntalan sötét és önös érdekeket sejt. A franciák és oroszok számára egyébként sem jönne jól egy iraki rendszerváltás, mivel az Öböl-háború óta nagy energiát fektettek be a jelenlegi iraki gazdasági elittel való kapcsolatépítésbe. Schröder kancellár nem tett jót a német–amerikai kapcsolatoknak, amikor kedden hangsúlyozta: senki ne várja, hogy országa – amely most az ENSZ BT nem állandó tagja – jóváhagy egy háborút törvényesítő határozatot. Joschka Fischer német külügyminiszter azzal utasítja el a háborús megoldást, hogy egy katonai beavatkozás de-stabilizálhatja a térséget, és tápot adhat a további terrortámadásoknak.

Szövetségesei azt is szemére vetik Amerikának, hogy kettős mércét alkalmaz Irakkal és Észak-Koreával szemben. A washingtoni vezetés szerint viszont míg a koreai válságot valószínűleg meg lehet oldani a diplomácia eszközeivel, addig az évtizedes iraki "dackorszak" után mára már betelt a pohár.



Háborúellenes muszlim tüntető Indonéziában 

A támadás ellenzői azzal is érvelnek, hogy ha vannak is Iraknak tömegpusztító fegyverei, aligha valószínű, hogy az USA vagy bármely szövetségese ellen használná azokat, s egyébként is mind Amerika, mind Nagy-Britannia rendelkezik ilyen típusú fegyverzettel elrettentés céljából – miért pont Iraknak kellene megtiltani birtoklásukat? Az így érvelők azonban nem gondolnak arra, hogy nagy különbség van egy véreskez? diktátor és egy több-kevesebb demokratikus kontroll alatt álló vezető között. A háborúellenesek szerint Szaddámnak voltak tömegpusztító fegyverei 1991-ben is, mégsem vetette be őket az Öböl-háború idején, azaz a jövőben sem várható, hogy használná őket a Nyugattal szemben. Bevetette viszont az Irán ellen folytatott háborúban, valamint a kurd kisebbség ellen 1988-ban, amikor egy Halabdzsa nev? kurd településen fél órán belül ötezer ember halálát okozták a vegyi fegyverek. 

A támadással egyet nem értők arra is felhívják a figyelmet, hogy az iraki hadsereg nincs jó állapotban, s éppen ezért Irak ma sem jelent nagyobb fenyegetést a világ számára, mint a múltban. Szerintük nem kell attól sem tartani, hogy Szaddám terroristák kezére juttatja tömegpusztító fegyvereit, hiszen Oszama bin Laden szemében ő csak egy hitetlen. Az iraki diktátor saját országában elnyomja a fundamentalista muszlimokat, akik nem érzik, hogy sok közük lenne a szekularizált arab nacionalistákhoz. A kétkedők szerint az USA csak azért akarja megtámadni Irakot, mert nem tud elbánni az al-Kaida terrorszervezettel. 

A szkeptikusok abban is kételkednek, hogy végre lehet-e hajtani egy igazi demokratikus fordulatot Irakban, hiszen a közép-keleti országban eddig még nem jelent meg egy Hamid Karzaj kaliber? vezető, aki kezébe vehetné az irányítást a háború után. A száműzetésben élő iraki ellenzéknek sokak szerint nincs demokratikus hitele, és nem is ismertek szülőföldjükön. 

A brit és amerikai vezetés viszont 2001 szeptembere után másra alapozza következtetéseit. Jack Straw brit külügyminiszter szerint a világnak nem lehetnek kétségei: ha a terroristák szert tudnak tenni ideggázokra és gyilkos vírusokra vagy atombombákra, használni is fogják őket.


A beszállítók

Németországban kiszivárogtak az eddig titkolt iraki fegyverzetjelentés részletei, melyek szerint legalább százötven, főként európai, amerikai és japán cég nyújtott segítséget Szaddám Huszeinnek alkatrészek és technológia szállításával ahhoz, hogy a diktátor atombombát építsen, vegyi és biológiai fegyveket gyártson.

A napokban két német üzletembert is megvádoltak azzal, hogy a törvények ellenére fegyvereket adtak el Irakba. Az Öböl-háború után a német törvények és az ENSZ-szankciók is szabályozzák az Irakba irányuló exportot.

A vádlottak egyike egy mérnök, aki Közel-Keleten működő vállalkozásán keresztül fúrókat adott el Jordániába. Később a szállítmány Irakba került, és nukleáris töltetek kilövésére is alkalmas, tankra szerelhető tüzérségi ágyúkat készítettek belőle. A német üzletember tudta, hogy a szállítmány végállomása Irak, de arról nem volt tudomása, hogy fegyvereket készítenek belőle. A német–iraki fegyvereladási ügyletek jelentős múltra tekintenek vissza. A múlt havi iraki beszámoló ezt hangsúlyozta is, számot adva arról, hogy százötven beszállítóból nyolcvan német volt. Az eset a figyelem középpontjába került Németországban, ahol Schröder kancellár továbbra sem támogatja Amerika Irak-ellenes háborúját. Ha a vád megalapozott, akkor a két üzletembert akár tizenöt év fegyházra is ítélhetik.


Arab összefogás a diktátor elmozdítására

Márer György

New York



A napokban kiszivárgott hír szerint Szaúd-Arábia egyre inkább a háború elkerülésén munkálkodik, Szaddám Huszein uralmának megdöntésére buzdítva az iraki biztonsági erőket. Lehetséges, hogy több arab, illetve muszlim állam hajlandó lesz csatlakozni e törekvésekhez annak a találkozónak a keretében, amelyre Törökország tervezi összehívni Irak szomszédait Ankarába, hogy előterjessze a katonai összeütközés megelőzésére irányuló tervét. 

Abdullah Gul török külügyminiszter egy héttel ezelőtt közölte: lemondása fontolóra vételére ösztönözte Huszeint. Egy szaúd-arábiai hírszerző tiszt egyidejűleg úgy nyilatkozott: megbeszéléseket folytat Huszein fiával egy javaslatról, amely kegyelmet és menedéket helyez kilátásba az iraki diktátor és kiterjedt családja számára. Az iraki vezetők természetesen cáfolták, hogy ilyen tárgyalások folynának. Szaúdi hivatalos körök azonban óvatosságra intettek, mondván, hogy bár megkísérlik egy általános amnesztia tervének kidolgozását, még nincs előterjeszthető javaslat. "Az amerikaiak katonai eszközökkel akarják eltávolítani Szaddám Huszeint, mi a lélektani nyomás fokozásával szeretnénk távozásra bírni" – fogalmazott a királyi család egyik tanácsadója. 

A királyság tényleges irányítója, Abdullah trónörökös azt szeretné bizonyítani, hogy mind ő, mind más arab, illetve muszlim vezetők minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy elejét vegyék az Irak ellen készülő katonai csapásnak. A jelek szerint sok arab vezetőnek meggyőződése, hogy minden olyan lehetőség, amely Huszein eltávolításához vezet háború nélkül, sokkal előnyösebb, mint a katonai beavatkozás. 

Amerikai hivatalos körök az elmúlt hetekben megemlítették, hogy elnézőek lennének a Szaddám Huszeinnel szakító iraki vezetők iránt, de az ő számára nem tettek hasonló ajánlatokat. Ugyanakkor úgy nyilatkoztak, hogy felettébb kétségesnek tartják Huszein önkéntes távozásának lehetőségét. Colin L. Powell szintén lemondásra sürgette Huszeint. Az amerikai külügyminiszter szerint meggyőző bizonyíték van arra, hogy a fegyverzetellenőrzés terén Irak nem működik együtt az ENSZ-szel. 

A hétvégén Irak magáévá tette azt az amerikai követelést, hogy tudósai az ENSZ-fegyverzetellenőrök kihallgatásainak vessék alá magukat az ország határain kívül. Bagdad mindeddig akadályozta és kormányképviselő jelenlétéhez kötötte ezeket az interjúkat. A fegyverzetellenőrök kétnapos tárgyalásokat folytattak az iraki vezetőkkel – bár Szaddám Huszeinnel nem találkoztak –, és a jelek szerint minden követelésük teljesítést nyert egy héttel azelőtt, hogy létfontosságú jelentésüket leadják a Biztonsági Tanácsnak.

Olvasson tovább: