Kereső toggle

A föld köldöke , Jeruzsálem újra vérzik

Nincs megállás

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Drámaira fordult a helyzet Izraelben a mindenapossá vált merényletek és a terror felszámolására indított hadműveletek nyomán. A katonai-diplomáciai események gyorsuló spirálját érzékelteti néhány gyorshír a Haarec cím? lap internetes oldaláról, amelyek lapzártakor, este hat és tizenegy óra között érkeztek: 20 ezer izraeli katona vesz részt az 1982-es libanoni háború óta legnagyobb katonai akcióban; Arafat felszólította a ramallahi menekülttábor lakóit, hogy álljanak ellen a "megszálló erőknek"; Példátlan biztonsági intézkedések a ciprusi Hapolel Tel Aviv – Milan kupamérkőzésen; Dick Cheney amerikai alelnök Jordániában az Irak ellen tervezett hadműveletekről tárgyal; Az elmúlt napokban 300 újságíró érkezett Izraelbe, így összesen 1000 külföldi tudósító dolgozik az országban; Jack Straw brit külügyminiszter szerint döntő bizonyítékok vannak Irak tömegpusztítófegyver-programjáról; Simon Peresz külügyminiszter az EU elnökének kijelentette: lehetőség szerint a hétvégére szeretnék elérni a tűzszünetet; Tarik Aziz iraki külügyminiszter bejelentette: 25 ezer dollárt adományoznak az öngyilkos bombamerénylők családjának; Az izraeli főrabbinátus a szerdát bőjti nappá nyilvánította a súlyosbodó helyzet miatt; Egy Franciaországban kiadott új könyv az elmúlt év során 400 zsidóellenes támadást összesít az országban; Brit palesztinok arra sürgették Tony Blair kormányfőt, hogy sorolja Izraelt a "gonoszság tengelyéhez" tartozó országok közé. 300 perc hírei egy hétköznap este a háború árnyékába sodródott Közel-Keletről.



Imádkozó izraeli harckocsiparancsnok Fotó: Reuters

A közel-keleti konfliktusban – a palesztin terror és a felszámolására indított izraeli háború mellett – ismét szerephez jutnak a diplomáciai erőfeszítések. Anthony Zinni ellentengernagy, Bush személyes küldöttje érkezik Izraelbe azzal a céllal, hogy a tűzszünet megvalósításáról tárgyaljon, és a gyakorlatba ültesse át a Tenet-tervet, valamint a Mitchell-bizottság ajánlásait. Dick Cheney alelnök is a térségbe érkezett, hogy előkészítse az Egyesült Államok Irak elleni akcióját a terror ellen folytatott globális háborújában. 

Kedden hat izraelit öltek meg az izraeli hadsereg egyenruhájába öltözött merénylők a libanoni határ közelében. Izraeli katonák végeztek a két merénylővel.

Rendőrségi források szerint egy rendőr és két nő is volt az áldozatok között. Heten megsebesültek, közülük egy személy életveszélyes állapotban van, ketten súlyos, négyen pedig könnyebb sérülést szenvedtek.

A merénylők valószínűleg nyugati parti palesztinok voltak, és nem a libanoni határon szöktek át. Jehuda Sulman galileai rendőrparancsnok elmondása szerint az északi határon nem tapasztalták illegális határátkelés jeleit, az azonban nem lehetetlen, hogy a merényletet Libanonban tervelték ki. Raanan Gissin, Saron miniszterelnök tanácsadója úgy véli, akár Libanonból, akár Izraelen belülről érkeztek a támadók, céljuk a háború kiterjesztésének provokálása volt. Az izraeli katonai egyenruhába öltözött, kalasnyikovokkal felszerelt merénylők az út menti bozótban rejtőzködtek, majd tüzet nyitottak a Metzuba kibucba tartó buszra. Egyes szemtanúk szerint a lőfegyverek mellett kézigránátokkal is támadtak. A támadás után kirobbant mintegy harminc perces tűzharc során a támadókat lelőtték.

Ariel Saron miniszterelnök – engedve a külső, amerikai és a belső, baloldali nyomásnak – a ramallahi "fogságot" feloldva szabad mozgást engedélyezett Jasszer Arafat számára az autonómia területén, miután a palesztin vezető letartóztatta az izraeli turisztikai miniszter, Rehavam Zeévi gyilkosait. Saron ugyanakkor megtiltotta, hogy Arafat kilépjen az autonómia területéről, így egyelőre nem vehet részt a hónap végén megrendezendő bejrúti arab csúcson sem. Saron másik – nem kevésbé fontos – engedményében lemondott arról a követeléséről, hogy a Tenet-terv és a Mitchell-ajánlások megvalósítását hétnapi teljes fegyvernyugváshoz köti. "A terrorizmus szintje miatt döntöttem így, mert a jelenlegi körülmények között nincs esély a hétnapi teljes nyugalom megvalósulására. Megpróbáltuk elérni a múltban, de sosem sikerült, mert mindig azon nyomban megsértették." Saron közölte az amerikaiakkal, hogy kész a Tenet-terv megvalósítására irányuló megbeszélésekre. A miniszterelnök ugyanakkor kijelentette, hogy amennyiben Arafat szabadon engedi Zeévi gyilkosait, vagy a még meg sem valósított tűzszünetet megsérti, e döntéseket megváltoztatják. 



Tankállás Ramallahnál. Tűzszünet vagy átfogó támadás? Fotó: Reuters

Az izraeli kormány ezen engedmények mellett utasítást adott a hadseregnek a terror elleni harc fokozására. A hét elején Dzsabalija menekülttábort tisztították meg a jogellenesen kinnlevő fegyverektől, aknagránátoktól, RPG kézi páncélgránátvetőktől, Kasszem rakétáktól és az illegális fegyverraktáraktól. A tűzharcban tizenhét palesztin fegyveres esett el, és nagy mennyiség? robbanóanyagot foglaltak le. Mint ismeretes, az oslói megállapodás az autonómia területén csak meghatározott számú kézifegyver tartását engedélyezte a palesztin rendőrség számára. Arafat számára az oslói egyezmények – többek között – e fegyverek elkobzását írták elő. A palesztin vezető azonban nem teljesítette vállalt kötelezettségeit. Így került sor – az oslói megállapodásoknak megfelelően – az izraeli akcióra, amely csak egy közbülső állomás az izraeli hadseregnek a palesztin terror ellen vívott küzdelmében. Az akciósorozat tíz napja kezdődött Tulkaremben, a Balata menekülttáborban. Azóta több mint kétszáz palesztin fegyveres esett el a terror ellen vívott harcokban, és a letartóztatottak száma eléri az ezerkétszázat. Ugyanebben az időszakban palesztin terroristák harminchat izraelit (túlnyomó többségük polgári személy) öltek meg, és a sebesültek száma meghaladta a kétszázat. A gyilkos akciók döntő többségét Jasszer Arafat Fatah-szervezete (a Tanzim és az Al-Aksza Mártírjai) vállalta magára. Miközben e sorokat írom, a jeruzsálemi rádió hírszolgálata jelenti, hogy az izraeli hadsereg – Arafat főhadiszállását kivéve – ideiglenesen elfoglalta Ramallahot, a palesztin terror fővárosát.

Eközben Peresz külügyminiszter tárgyalásokat kezdeményezett Abu Allával, a palesztin parlament elnökével, hogy Zinni látogatását megelőzően kölcsönös bizalomépítő intézkedésekben állapodjanak meg. Abu Alla szerint a palesztinok előfeltételként azt követelik, hogy Izrael vonja ki csapatait a menekülttáborokban és a palesztin városokban elfoglalt állásokból. A palesztinok továbbá azt kívánják, hogy Zinni dolgozzon ki konkrét időrendet a Tenet-terv és a Mitchell-ajánlások megvalósítására. Arafat nem adja ki a "tüzet szüntess" parancsot, ameddig Izrael nem állítja le katonai hadműveleteit.

Nemcsak Saron engedett Arafatnak és a terrornak, de maga George W. Bush is meghátrált. Korábban az amerikai elnök azt követelte, hogy Arafat harcoljon a terror ellen, és Zinni kiküldésének előfeltételéül a terrorszint jelentős csökkenését írta elő. Arafat terrorja azonban nemcsak hogy nem lankadt, hanem jelentős mértékben fokozódott. E kettős, Arafat terrorjának tett engedmény tehát nem segíti elő a terror felszámolását.

Nyugati tisztségviselők (köztük a State Department, az amerikai külügyminisztérium képviselői) megkíséreltek ugyan különbséget tenni az USA-t fenyegető terrorizmus és az Izraelt fenyegető "politikai" terrorizmus között, Bush az ENSZ előtt mondott beszédében azonban határozottan kijelentette, hogy nincs "jó terrorista". Az Egyesült Államok, illetve az izraeli baloldal megkísérli összeegyeztetni bizonyos palesztin célok támogatását az Arafat által alkalmazott terrorista eszközök bírálásával. Addig azonban, ameddig a palesztinok céljaik megvalósulását veszélyeztetve nem látják, semmi sem kényszeríti őket, hogy felhagyjanak a terrorizmussal.

Izrael katonai hadműveletei hatékonyabb lépéseknek tűnnek. Tulkaremben több száz Tanzim fegyveres adta meg magát az izraeli erőknek. A hadsereg első ízben hatolt be egy palesztin menekülttáborba anélkül, hogy lehetővé tette volna a terroristák előzetes elmenekülését. Az effajta hadműveletek azonban csak részét képezik a megoldásnak. Akik arról beszélnek, hogy e véres háború felszámolásához diplomáciai erőfeszítések is szükségesek, igazat mondanak. De nagyon kétséges az olyan diplomácia, amely – Arafat terrorját jutalmazva – politikai előnyöket kínál a terror megszüntetése és a tűzszünet elérése érdekében. 

Inkább arra van szükség, hogy az Egyesült Államok és Izrael (az Európai Unióról nem is beszélve) világossá tegye: a terror folytatása Arafatnak a hatalmába kerülhet, és a palesztin állam megalakítása hosszú időre lekerülhet a politikai hatalmak napirendjéről. Arafat házi őrizete és gázai üres főhadiszállásának romba döntése nyilvánvaló kísérletek ennek jelzésére. Addig azonban, amíg Izrael és az Egyesült Államok komolyan nem határozta el magát Arafat rendszerének megdöntésére, ennek a fenyegetésnek nincs hitele.

Cheney alelnöknek a térségbe küldése jelzi, hogy az erőszak fellángolása beárnyékolja Bush erőfeszítéseit az Irak elleni harcban. Bush engedménye a terrornak azonban a gyengeség jele, és gyengíti Cheney esélyeit arra, hogy meggyőzze az arab államokat az Egyesült Államok támogatásáról. Powell Izrael elleni bírálata és Zinni mostani küldetése nem szerencsés lépés. Bush csak azzal javíthatja ki a hibáját, ha világossá teszi: amennyiben Arafat nem számolja fel teljesen a terrorizmust, amint azt a Tenet-terv megköveteli, az amerikai vezetés a tálibokkal és Szaddám Huszeinnel veszi őt egy kalap alá.

Olvasson tovább: