Kereső toggle

New York Rudyja megmutatta a világnak

Az év embere, Giuliani

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

"A kétkedések kora véget ért. Ettől a pillanattól kezdve politikailag helytelennek nyilvánítom a cinizmusnak minden olyan megnyilvánulását, hogy New York nem kormányozható, New York nem irányítható, New York nem ér semmit" – mondta Rudolph William Giuliani, az Egyesült Államok volt főügyésze, amikor 1994. január elsején letette a hivatali esküt, mint New York város 107. polgármestere. A szavakat pedig tettek követték, és az új seprő jól sepert! A bűnözési arányszám rövid idő alatt olyan esést mutatott, amilyenre kevés példa volt. A többség örült, a kisebbség elmarasztalta túlzott szigoráért. Ám a város képe megváltozott nemcsak a közbiztonság tekintetében, de a tisztaságot illetően is. Rövidesen mindenki úgy tekintett New Yorkra, mint a világ fővárosára, és valóban az is lett Giuliani kormányzása alatt. Munkáját újraválasztásával értékelték a polgárok. 



Rudolph Giuliani szilveszterkor a Wall Streeten búcsúzott hivatalától. Három hónapra hőssé vált Fotó: Reuters

A második négy esztendőben azonban a hullámhegyeket hullámvölgyek követték: a polgármester ugyan folytatta a megkezdett munkát, de már nem tudott olyan látványos eredményeket felmutatni, mint első megbízatása alatt, s emellett sok ellenséget is szerzett magának. Amikor orvosai prosztatarákot állapítottak meg nála, fel kellett adnia a New York Állam szenátori címének elnyeréséért folytatott harcot Hillary Clinton ellen, de a polgármesterségről nem mondott le. 

Giuliani, mint minden erős egyéniség, eléggé robbanékony is. Néha talán túl erélyesen utasított vissza egyes jogos vagy éppen jogtalan bírálatokat, sok embert maga ellen fordítva ezzel. Mindenesetre a városi polgárság körében azt a benyomást keltette, hogy a polgármesteri székben olyasvalaki ül, aki irányító szerepet tölt be.

Második hivatali időszakának vége felé Giuliani sokat vesztett népszerűségéből. Mivel pedig a törvények szerint úgysem indulhatott harmadszori megválasztásáért, csak tengett-lengett a városházán, és bár ugyanolyan lelkesen végezte munkáját, mint azelőtt, amerikai politikai kifejezéssel élve "lame duck", szó szerinti "fordításban" megbénult kacsa volt – vagyis olyan politikus, aki megbízatásának utolsó hónapjait tölti, de újra nem választható. Ekkor történt a szeptember 11-ei terrortámadás New York ellen, amelynek áldozatul esett Giuliani egyik büszkesége, a World Trade Center, amelyet a világ pénzügyi irányító gócának tartott – joggal. A New York-i polgárokon előbb a félelem, majd a bizonytalanság lett úrrá. Mindenki újabb merényletektől tartott, rengetegen elvesztették a munkájukat, és a már amúgy is elindult gazdasági pangás szinte válsággá fajult. Rudolph Giuliani azonban reményt plántált a New York-iakba: az egyik pillanatban a mentési munkálatok résztvevőit lelkesítette, a másikban egy áldozatul esett tűzoltó vagy rendőr temetésén vett részt, gyászmiséken volt jelen. Pillanatonként máshol tűnt fel, és mindenütt, mindenki számára volt egy lelkesítő szava. Egyszerűen nem lehetett tudni, hogy aludt-e egyáltalán, és ha igen, mikor? A Nagy Alma első embere megmutatta a világnak, hogy az amerikaiak megtörhetetlenek és legyőzhetetlenek. Ő nevezte el "Ground Zeronak", vagyis "nulla kilométerkőnek" azt a helyet, ahol a WTC két leomlott tornya állt. 

A New York-iak jó részének az volt a vágya, hogy a választásokon megtarthassa polgármesterét, de végül a törvény szellemében a város népszerű "Rudyjának" le kellett köszönnie. Egyébiránt helyét az ő választottja foglalta el. A váltás szilveszter napján történt: éjfélkor az újonnan választott polgármester, Michael R. Bloomberg letette a hivatali esküt a hivatalát átadó Giuliani előtt a Times Square kellős közepén, miután a hagyományos kivilágított gömb megtette útját, és az óra elütötte az éjfélt. A város történetében ez volt az első alkalom, hogy a hivatalba lépő polgármester ezen a helyen esküdött fel. A hivatalos beiktatásra újév napján került sor. Rudolph W. Giuliani, akinek neve szinte egybeforrt New York nevével, búcsút intett a polgármesterségnek, az azonban biztos, hogy politikai pályafutása nem ért véget. Egyesek szerint akár az Egyesült Államok elnöke is lehet még – egyelőre a Time Magazin választotta az év emberévé érdemei elismeréseként. 


A tragédia napja

Szeptember 11-én Rudolp Giuliani polgármester a New York-i Ötödik sugárúton reggelizett a Peninsula Hotelben egyik munkatársával, Dennison Younggal és egy kaliforniai üzletemberrel. Éppen végeztek a reggelivel, amikor Young telefonhívást kapott: egy repülőgép nekiment a World Trade Centernek. 

"Az első gondolatom az volt: hogyan történhetett ez meg? A repülők nem mennek csak úgy neki a World Trade Centernek" – a polgármester a helyszínre tartva megértette, hogy valami nagyon nagy baj történt. Ekkor érte a Világkereskedelmi Központot a második támadás. 

Mivel a városvezetést szolgáló, legmodernebb technikával épült főhadiszállás éppen a World Trade Center 7. számú épületében volt, Giuliani a helyszínre érkezve nem vehette igénybe a 13 millió dolláros bunkert – már folyt az épület evakuálása. Később aztán több másik épülettel együtt össze is omlott, így a polgármester szerencsésnek bizonyult, mint még a nap folyamán többször is. A tűzoltókkal való tanácskozás után Giuliani maga köré gyűjtötte közvetlen munkatársait, és elindultak, hogy használható telefonkészüléket keressenek. A füstben és törmelékben a város lakóival együtt menekülő polgármester kommunikációs lehetőséget keres, és egy helyet, ahol felállíthatja a városvezetést. Éppen egy közeli irodaépületben remélnek megállapodni, amikor a déli torony összeomlik. A városvezető és kísérői majdnem bennszorulnak az épületben. "Arra gondoltam: ha meg kell halnom, inkább a szabad ég alatt, mint egy épületben csapdába esve" – emlékezik vissza Giuliani azokra a percekre, amikor kétségbeesve keresték a kiutat. Kiszabadulásuk után folyamatosan északnak tartanak, erre biztatva a járókelőket is, akikre a polgármester jelenléte megnyugtatóan hat. Az északi torony összeomlásakor mindannyian futni kezdenek, így érkeznek a hatodik sugárúti Tribeca Grand Hotelhez. A szálló üveges tetej? hallját látva szó nélkül indulnak tovább a néhány háztömbbel arrébb elhelyezkedő tűzoltóság épületébe. Később átmennek a rendőr-akadémiára, és itt ütik fel a főhadiszállást. Giuliani innen indul meglátogatni a Bellevue és a Saint Vincent kórházakat, és délután, illetve éjszaka több alkalommal a terrortámadás helyszínét.

Olvasson tovább: