Kereső toggle

Szaúd-Arábia és a Nyugat

Törékeny szövetség

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Miféle szövetséges az olyan ország, amelynek vezetői összetartanak velünk, de polgárai a mi földünkön tömeggyilkosságot követnek el vagy kávéházaikban tapsolják meg a merénylőket? – méltatlankodik a Time magazin Szaúd-Arábiáról írott e heti tanulmánya. A tény, hogy a szeptemberi terrortámadásokat végrehajtó 19 gépeltérítő közül 15 szaúdi volt, valóban súlyos kérdéseket vet fel a törékeny szövetség jövőjét illetően, amely a jelentős olajtartalékaiért és az Irakot féken tartani hivatott amerikai haderő első számú bázisaként is kulcsfontosságú arab királyságot Amerikával öszszefűzi.



A mekkai nagymecset. Oszama bin Laden családja építette újjá Fotó: Reuters

A szeptember 11-e után kirobbant konfliktus egyik legjelentősebb momentuma bin Ladennek Szaúd-Arábia népéhez intézett felhívása volt, amely a jelek szerint termékeny ta-lajba is hullott. Donald Rumsfeld amerikai védelmi miniszter, aki a múlt héten a Szaúd uralkodócsalád tagjaival kezet rázott, és a terrorizmus elleni harc szükségességéről cserélt eszmét, Rijád belvárosának bármely kávéházába betérve merőben más képet kapott volna vendéglátóiról. Ott ugyanis – nyugati tudósítók szerint – a tévéközvetítéseket követő szaú-

di hazafiak honfitársukat, Oszama bin Ladent hősként üdvözölték. Az újságíróknak nyilatkozók többsége szerint Amerika közel-keleti arrogáns közbeavatkozásaiért, kiváltképpen Izrael támogatásáért fizetett nagy árat. Még a mérsékeltebbek is jogosnak érzik bin Laden legfőbb követelését: az arab országban állomásozó "keresztesek" – az amerikai hadsereg – kilakoltatását. 

A militáns iszlám népszerűségéért szakértők szerint az elmúlt két évtized folyamatos gazdasági hanyatlása a felelős. A nemzeti össztermék (GDP) a húsz évvel ezelőtti érték felére esett vissza, így az olajeladásból származó, eddig kimeríthetetlennek tetsző bevétel a fiatalokat már nem képes úgy ellátni, ahogy egykor a szüleiket. A hetvenes évek óta a szaúdiak első nemzedékének kell beszűkült lehetőségekkel és növekvő munkanélküliséggel szembenéznie, s mivel a lakosság csaknem hatvan százaléka 25 év alatti, a recesszió számottevő réteget tesz elégedetlenné. Olyannyira, hogy mára kérdésessé vált: a világ legjelentősebb olajkitermelő területe fölött uralkodó Szaúd dinasztia képes lesz-e politikai stabilitását megőrizni a harcias iszlám nyomásával szemben. Washingtonhoz fűződő szövetségüket az 1932-ben Abdul Aziz ibn Szaúd által alapított királyság uralkodói eddig is nehezen tudták "eladni" népüknek, sőt a Nyugat-barát kormányzó elitnek éppen úgy sikerült több vihart is átvészelnie, hogy nagyobb moz-gásteret engedett a fundamentalizmusnak. Ez azonban káros magvetésnek bizonyult, hiszen a dollármilliárdokkal pénzelt iszlám egyetemek vallási aktivisták ezreit termelték ki, akik nem találnak munkát. 



Abdul Aziz szaúdi herceg New Yorkban Fotó: Reuters

Mivel az iszlám fundamentalizmus és amerikai szövetségesük érdekei közé szorult szaúdi uralkodók most különösen kényelmetlen időszakot élnek meg, igyekeznek kifejezni távolságtartásukat a tálib rezsim elleni háborútól. Az országot bátyja, Fahd király szélütése óta ténylegesen irányító Abdul-lah koronaherceg idén egy ízben már nyomatékkal utasította vissza Bush elnök meghívását, a palesztin válság iránt tanúsított "közönye" miatt. Legutóbb pedig Naif herceg, a belügyminiszter egy nyilatkozatában adta félreérthetetlen jelét, hogy az afganisztáni háború fényében a világ legjelentősebb olajszállítója kész átértelmezni a világ legnagyobb ipari hatalmával kötött ötvenéves érdekházasságát. "Hihetetlen, milyen rövid idő alatt fordult haragvásba a barátság. A kétoldalú kapcsolat szinte kezelhetetlenül feszültté vált, és a jelenleginél sokkal kifinomultabb eljárást igényelne" – utal a New York Times rijádi tudósítója az arab fél büszkeségébe gázoló múlt heti esetre: Rudolph Giuliani, New York polgármestere visszautasította Alvalid bin Talal herceg tízmillió dolláros, az áldozatok hozzátartozóinak szánt adományát, amiért amerikai útja során a milliárdos szaúdi bírálta az Egyesült Államok közel-keleti politikáját. Az eddigieknél jóval kevesebb figyelmet kap, de a kétoldalú elhidegülésért ugyancsak felelős, hogy Szaúd-Arábiát emberi jogi szervezetek a legsúlyosabb keresztényüldözést meghonosító országok között tartják számon. Az olajmezők felfedezését követő modernizáció ellenére az iszlám két legszentebb városára felvigyázó királyság mindennapjait szigorú vallási előírások uralják, a Pokémon játékfigurák betiltására kiadott fatvától a nők előírásos ruházatát szigorúan ellenőrző közillem-felügyelet működésén át egészen az elítéltek péntek esti imát követő nyilvános lefejezéséig. Ebben a légkörben – emberi jogi szervezeteknek az elmúlt évtizedre vonatkozó adatai szerint – keresztények százait börtönözték be a hitük miatt. 

Az Open Doors (Nyitott kapuk) szervezet közleménye a "legkegyetlenebb keresztényüldözőnek" nevezi a sivatagi királyságot, s keserűen veti a Clinton-kormányzat szemére, amiért gazdasági érdekeit szem előtt tartva nem lépett fel vele szemben erélyesebben. Más országokkal viszont komoly diplomáciai feszültséget is okoztak már a zaklatások, hiszen az ország 21 milliós lakosságának – becslések szerint – négy százalékát alkotó keresztények többségükben külföldi vendégmunkások közül kerülnek ki. A hivatalos szabályozás szerint csak a közösségi istentisztelet tilalmas, az elmúlt években mégis olyanokat hurcolt el éjszakai rajtaütések során feleségük és gyerekeik mellől a muttava (vallási rendőrség), akik csak otthonukban éltek hitéletet. Az ország katakombakereszténységének pedig mintegy ötévente a semmiből kell újjászerveződnie, mert a muttava rendszeres időközönként szervezett rajtaütései gyakorlatilag megsemmisítik. A rabok némelyikét kegyetlenül megkínozzák, hogy áttérítsék az iszlámra, annak pedig, aki nem törik meg, sőt börtöncellájában imacsoportot szervez – ezt tette 1996-ban két filippínó őrizetes – a köztörvényesekkel együtt fejét veszik.

Olvasson tovább: