Kereső toggle

A század pere Hágában

Milosevics és vádlói

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Jugoszláviában a nyár már a hágai nemzetközi bíróságnak kiadott Szlobodan Milosevics nélkül kezdődött. Belgrádban nem éppen nyugalommal köszöntötték az eseményt. A szerb és montenegrói politikusok később kezdhetik meg nyári pihenőjüket, ugyanis a jugoszláv szövetségi kormány felbomlott. Jugoszlávia balkáni szomszédai sem értékelték egyhangúlag pozitívan a per kezdetét, de náluk legalább nem okozott belpolitikai válságot Milosevics kiadása.



Milosevics felesége, Mira Markovics a belgrádi parlamentben. Egyedül Fotó: Reuters

Az első meghallgatás nem hozott sok változást. A világ nagy hírcsatornái által élőben közvetített eseményen szinte semmi nem történt, a bevonulástól a vádlott távozásáig öszszesen 11 perc telt el. Milosevics természetesen nem ismerte el, hogy bűnös lenne, és első meghallgatása után, a vádbeszédet meg sem hallgatva, higgadtan távozott. Az exelnök tudatosan kerülte a felhajtást. Igen meglepte a hágai testületet is, amikor kijelentette (természetesen az után, hogy konzultált a hozzá érkező belgrádi ügyvédekkel): nincs szüksége védőkre. Ennek oka az, hogy nem ismeri el a hágai testületet, szerinte ugyanis ez a NATO által létrehozott szervezet, amely csak a "vesztesek" megbüntetésére szolgál. A "vesztesek" szó nagy jelentőséggel bír, mivel nem csak a Milosevics által megkérdőjelezett NATO-bombázások minősítésére utal. Milosevics valószínűleg megpróbálja az egész eljárás legkényesebb kérdéseire terelni a figyelmet. Milyen alapon avatkozott be a NATO Jugoszlávia belügyeibe? Miért hagyta figyelmen kívül az ENSZ-et? Ennek milyen következményekkel kellett volna járnia a nemzetközi jog területén? 

E kérdésekre irányítva a figyelmet neki sem kell azzal foglalkoznia, mit tett valójában. Wesley Clark volt európai NATO- parancsnok a sajtónak azt nyilatkozta: ezeket a kérdéseket a bíróság nem fogja vizsgálni, ugyanis az atlanti szövetség által végrehajtott akcióról már megállapították, hogy nem minősül háborús bűnnek – miközben a tény az, hogy ezzel még senki sem foglalkozott.

A "vesztesek" szó nagy jelentőséggel bír, mivel nem csak a Milosevics által megkérdőjelezett NATO-bombázások minősítésére utal. Milosevics valószínűleg megpróbálja az egész eljárás legkényesebb kérdéseire terelni a figyelmet. Milyen alapon avatkozott be a NATO Jugoszlávia belügyeibe? Miért hagyta figyelmen kívül az ENSZ-et? Ennek milyen következményekkel kellett volna járnia a nemzetközi jog területén? E kérdésekre irányítva a figyelmet neki sem kell azzal foglalkoznia, mit tett valójában. Wesley Clark volt európai NATO-parancsnok a sajtónak azt nyilatkozta: ezeket a kérdéseket a bíróság nem fogja vizsgálni, ugyanis az atlanti szövetség által végrehajtott akcióról már megállapították, hogy nem minősül háborús bűnnek – miközben a tény az, hogy ezzel még senki sem foglalkozott.

Bizonyos, hogy a tárgyalást kezdetben sokan figyelik majd, és az ügy elején biztosan mindkét fél szolgálhat meglepetésekkel. A Carla Del Ponte főügyész vezette csapat mindenesetre nem töltheti pihenéssel azt a másfél hónapot, amíg a bíró a következő tárgyalást megnyitja. Milosevics az első tárgyalás során nem válaszolt arra a kérdésre, bűnösnek érzi-e magát az ellene felhozott négy vádpontban. Ilyen esetben a szabályok szerint automatikusan úgy kezelik, hogy ártatlannak vallotta magát, ahogyan azt a tárgyalást vezető bíró elmondta. Del Pontééknek viszont augusztus 27-ig még bizonyítékokat kell találniuk. A hágaiak most a Belgrádtól kapott iratokat kezdik vizsgálni, s ha találnak olyan, a koszovói tettekre vonatkozó parancsot, amely közvetlenül az exelnöktől származik, könny? dolguk lesz. Miközben a feladat a népirtás vádjának bizonyítása, azt is dokumentálniuk kell, hogy az elnök közvetlenül adott-e ki parancsot, vagy legalább tudott-e az eseményekről. Talán ez a legnehezebb pont. Ezzel a főügyész is egyetért, mivel a sajtóban sok mindent láthatott és hallhatott a nyugati médiát figyelő ember, így sokat tud a közvélemény, de a vádakat bizonyítani is kell. A műholdak által készített amatőr filmfelvételek és a szemtanúktól származó beszámolók nem számítanak jogi bizonyítékoknak. A Koszovó határain kívül most megtalált albán holttestek felderítése lehet az egyik döntő érv az ügyben.

Közben Milosevics a holland tengerparton, speciális börtönében várja a fejleményeket. Az orvosok szerint sokkal nyugodtabb, mint eddig bármikor volt. Érthető, hiszen megszabadult attól a tudattól, hogy Belgrádban, az általa vezetett ország lakossága előtt kelljen felelnie olyan ügyekért, melyek nem igazán illenek bele most felvett szerepébe. A belgrádi főügyészség politikai hatalommal való visszaéléssel, állami tulajdon hűtlen kezelésével, politikai gyilkosságok kezdeményezésével és a civil lakosság elleni bűntettekkel vádolta a volt szerb vezért. Jugoszláviában a mai napig alkalmazzák a halálbüntetést, ugyan csak súlyos esetekben, de a volt diktátornak valószínűleg akadt volna ilyen ügye. Hágából már nem fogják kiadni, ugyanis ez ellenkezne az európai joggal, mely szerint olyan országnak nem lehet kiadni vádlottat, ahol a halálbüntetés is elfogadott.

Szerbiában egyszerre kérdés, hogy milyen alapon vitték el Milosevicset, és hogy a büntetés megfelelő lesz-e. Talán egy dologban értenek egyet a Nyugattal: Milosevicsnek felelnie kell azért, amit elkövetett, nem bújhat ki a politikai és személyes felelősség alól. Szintén kérdés, hogy mennyire egy ember felelőssége az, ami az elmúlt tíz évben történt. Talán jogos a dilemma: egy nemzetnek kell elhordoznia a büntetést, vagy lehet egy kicsit pontosítani. Mindenesetre a per kiváló lehetőségnek tűnik arra, hogy a kollektív bűnösség kérdésével a továbbiakban ne kelljen foglalkozni. A most megígért milliárdok valószínűleg sokat lendítenek majd a gazdaságon, de a háborúk és a bombázások emlékét ez nem fogja elfeledtetni. Vannak olyan vélemények is, hogy a gazdasági segítség inkább modern kori gyarmatosítás, mint a térség felzárkóztatása. Tény, hogy ha Nyugaton nem is mondják ki nyíltan, most már mindenki másképp csinálná – a történelem azonban nem ismeri ezt a lehetőséget.

(A jugoszláv gazdasági segélyekről cikkünk: Milosevics a vezéráldozat)

Olvasson tovább: