Kereső toggle

Tony Blair meggyőzte a választók szívét és fejét

Fölényesen győzött a baloldal

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Száz év óta először tudott ismételni a Munkáspárt Nagy-Britanniában. Nem is akárhogy: Tony Blair egyszerűen elsöpörte a konzervatív reményeket. A miniszterelnök szerint az emberek olyan politika mellett álltak ki, amelyben "a fej és a szív jó házasságban él egymással, és ahol az ambíció együtt tud működni az együttérzéssel. Az emberek elhitték, hogy lehet egyszerre jól vezetni a gazadaságot, együttműködni az üzleti körökkel és ugyanakkor érvényesíteni a szociális igazságosság és egyenlő esélyek céljait is". 



Tony Blair, aki tudatosan készült a győzelemre. Mellette volt a média is Fotó: Reuters

A valódi kérdés nem az volt, hogy ki nyer, hanem hogy megismétli-e földcsuszamlásszer? 1997-es győzelmét a Munkáspárt. A lapzártakor rendelkezésre álló nem hivatalos eredmények szerint igen: a 659 tagú brit alsóházban a Blair által vezetett párt több mint 240 helylyel szerzett többet, mint a konzervatívok. Európában először alkalmaztak a politikusok a kulcsfontosságúnak tartott szavazók megnyerésére tömeg méretekben csúcstechnológiát: az internetet, e-maileket és mobiltelefonokat. A választásra rávetült Margaret Thatcher egykori miniszterelnök árnyéka, aki szerint "választott diktatúra" fenyegeti az angol demokráciát Blair hatalmon maradásával. 



Tony Blair feleségével, Cherie-vel és a három nagyobb gyermekükkel. Családi példa Fotó: Reuters

Általános vélemény volt, hogy Blair legnagyobb ellenfelének a szavazók közönye bizonyult: a választáson résztvettek aránya 1918 óta most volt a legalacsonyabb. Blairnek mégis sikerült népszerűségét megőriznie, annak ellenére, hogy a magas üzemanyagárak, a heves áradások, a katasztrofális állapotban lévő tömegközlekedés és a száj- és körömfájás – amely egy hónappal eltolta a választást – nem tett jót a gazdaságnak. Blair megvalósítani látszik egyik nagy álmát, "a Konzervatív Párt kiszorítását és öszszezúzását", amint azt a miniszterelnök egyik tanácsadója kifejtette. 

A Tory ennek elkerülése érdekében még az 1979–1990 között miniszterelnöki szerepet vállalt Margaret Thatchert is felvonultatta, a Vaslady központi szerepet játszott a kampány során. Felhívta a britek figyelmét a "választott diktatúra", a túl nagy hatal-

mi koncentráció veszélyére, amely katasztrofális következményekkel járhat a brit demokráciára nézve. A Thatcher által erősen támogatott William Hague konzervatív vezető a négyhetes kampány jó részét azzal töltötte, hogy a csatározásokat Európára és az euróra irányítsa. Hague szeretné, ha Britannia "Európában maradna, de nem Európa irányítaná", de a megfigyelők szerint Thatcher és Winston Churchill pártja, amely az egész huszadik század folyamán domináns szerepet játszott, az új évezredben a feledés homályába merül. Blair szerint "a Konzervatív Párt beleragadt a thatcherizmusba", és "arra a pártra, amelyik ennyire belemerül a múltba, nem lehet rábízni az ország jövőjét". A toryk szerint viszont a jelenlegi miniszterelnök fel akarja áldozni a brit szuverenitást a föderális Európa és az euró oltárán. A kimutatások szerint a briteket nem érdekli túlságosan az euró: csak tizenegyedik volt a fontossági listán a kampány során.

A brit közvélemény állásában bekövetkezett változásra utal az is, hogy a Munkáspárt 1900-as alapítása óta Nagy-Britannia legrégibb napilapja, a Times először fejezte ki "óvatos de nyilvánvaló támogatását" a Labour irányában. A Times megdicsérte a Munkáspártot, mivel több befektetést vonzott a közszolgáltatásokba. Ugyanakkor a lap szerint a Munkáspárt által tervezett, az egységes európai valutához való csatlakozásról tartandó népszavazást vagy elhalasztják, vagy kudarcot fog vallani. Blair támogatja a nagyobb uniós elkötelezettséget, ígéretei között szerepel az alacsony infláció és jelzálogkölcsön-kamat, új tanárokat akar felvenni az iskolákba, emelni akarja az oktatás színvonalát, és meg akarja reformálni a társadalombiztosítást is. Erre nagy szükség is van, hiszen a kórházak kritikus állapotban vannak Nagy-Britanniában, csakúgy mint a közutak. Sokan vallják viszont a választók közül, hogy "a konzervatívok mindent elszúrnak, viszont a Labournek nem volt még lehetősége arra, hogy befejezze, amit elkezdett". Ugyancsak a Munkáspárt mellett szól, hogy a munkanélküliség és az infláció évtizedek óta nem volt ilyen alacsony.

Az általában kevésbé mobilizálható fiatal választókat megcélozva a Labour bevetette a csúcstechnológia vívmányait is: élő internetközvetítéssel, barátoknak, kollégáknak és családtagoknak továbbadandó SMS-ekkel bombázta reménybeli választóit. 

A Liberális Demokraták szerint Blairnek olyannyira sikerült a virtuális valóságot felhasználnia, hogy "áthidalhatatlan szakadék keletkezett az álmok és a valóság között, amit féligazságokkal töltött tele", és Blair "távozni fog, mivel nem tudja sokáig fenntartani" ezt az állapotot. A választókat viszont mégiscsak a miniszterelnök eredményei győzték meg, értékelték, hogy Blair közreműködött az önálló skót és walesi parlament létrehozásában, Londonnak választott polgármestert adott, felügyelte az észak-írországi békemegállapodást és gyakorlatilag megszűntette az öröklődéses rendszert a Lordok Házában. 


Az ideológiamentes kormányfő

Blair jómódú középosztálybeli családból származik, az Oxfordi Egyetemre járt, ahol egy rockbandában gitározott is. A híres egyetemvárosban találkozott Peter Thomson ausztráliai anglikán lelkésszel, aki hosszú beszélgetéseket folytatott a hasonló gondolkodású diákokkal vallásról és politikáról. Blair Oxfordban lett tagja az Anglikán Egyháznak, és attól kezdve keresztény szocialistaként aposztrofálja magát. 

"Ha a szocializmus régi típusú, hagyományos állami fennhatóságot jelent és államosítást, akkor nem vagyok szocialista – mondta Blair 1998-ban. – Ha viszont olyan értékrendszerként definiáljuk a szocializmust, amely a társadalomba és a közösségbe vetett hiten alapul, ha etikai értelemben vesszük, akkor ez az oka annak, hogy a Munkáspárt tagja vagyok" – állítja a brit miniszterelnök. 

A kereszténység miatt tagadta meg a marxizmust, ami egykor nagy hatással volt a Labourre. 

Blair siet leszögezni, hogy "nem cipel ideológiát a bőröndjében".

Miniszterelnökként az általa harmadik útnak nevezett, üzletbarát gazdasági vonalat követi, amely a szabad piacgazdaság és a Munkáspárt hagyományos szociáldemokrata elvei között lavíroz. Sok támogatót szerzett már ezzel az irányvonallal, de sokakat el is riasztott a párt baloldalán, a szakszervezetetek éles ellenállása kíséri ténykedését. A Munkáspártot mindenesetre a közép irányába mozdította el, miközben a Konzervatív Párt a politikai spektrum jobb oldalára tolódott. 

A munka folytatódik – hangzott Blair kampányának mottója, mellyel arra sürgette a választókat, hogy adjanak lehetőséget a Labournek befejezni, amit kezdtek. 

Támogatói számára Blair fegyelmezett vezető, aki modernizálta és visszavezette a hatalomba két évtized után a Munkáspártot. Ellenfelei szerint viszont nincs valódi ereje, sekélyes politikus, aki tanácsadói szűk körére támaszkodik. 

Blair nős, felesége, Cherie négy gyermeknek adott életet. Legkisebb fiuk, az egyéves Leo az első baba 1848 óta, akinek születésével hivatalban lévő miniszterelnök büszkélkedhet.

Olvasson tovább: