Kereső toggle

Egy régi vágású diktátor bukása

Forradalom élőben

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nem akármilyen filmet láthatott, aki csütörtökön úgy döntött, hogy a jugoszláv
ellenzék belgrádi demonstrációját figyeli valamelyik nemzetközi hírtelevízióban.
A tüntetés oka a Milosevics vezette hatalom cinikus közönye volt, amellyel a választópolgárok
akaratát semmibe vette. Ultimátumot is adtak Szlobodan Milosevicsnek, hogy délután háromig,
a tüntetés hivatalos kezdetéig mondjon le. Zoran Dzsindzsics ellenzéki kampányfőnök
nyilatkozata jelezte: valami készül. "Nem kell komoly jelentőséget tulajdonítani az
alkotmánybíróság választásokat megsemmisítő határozatának" – mondta, és
neki lett igaza.



Ellenzéki tüntető üdvözli a belgrádi parlament előtt álló rendőröket. Nem álltak
útjukba    Fotó: Reuters

Talán a Szlobodan Milosevics által kontrollált jugoszláv alkotmánybíróság döntése
volt az, ami megadta a jelzést az utolsó felvonásra. Ez a testület "az ellenzék
csalása" miatt megsemmisítette a választások eredményeit. Az ellenzék a két hete
elhangzott jelszó szerint nem akart engedni a nép akaratából. Ezek után egy délután
elég volt ahhoz, hogy a közel tíz év óta embargók által büntetett, két hónapig
bombázott Milosevics-rezsim összedőljön. Tavaly, amikor a légitámadások megkezdődtek,
a lakosság túlnyomó része gondolta úgy, igazságtalan a NATO beavatkozása, és kiállt
Milosevics mellett. Talán ez adta a bátorságot Milosevicsnek, hogy belemenjen egy elnökválasztásba.
Ha ezt nem teszi, politikai pályafutását a jövő év közepéig elnyújthatta volna.
Most ugyanazok, akik tavaly egy általuk igazságtalannak ítélt nyugati katonai
beavatkozás miatt mentek az utcákra, ezúttal másra szavaztak. Mire képes a hihetetlen
szabadság utáni vágy? Arra, hogy minden megfélemlítés ellenére sem engedtek szabad
döntésükből. Milosevics eltaktikázta a helyzetet, egyszerűen nem hitte el, ami az
országban történt: az emberek teljesen mást akartak, mint ő.



Egy férfi felugorva köszönti a Belgrádba igyekvő ellenzéki tüntetőket.
Felszabadult pillanatok    Fotó: Reuters

A jugoszláviai forradalom megmutatta: egy hosszabb mozifilmnyi idő alatt megbukhat
egy diktátor. Angliában az esti főműsoridőre estek az események, így a britek
vacsorájukat fogyasztva, míg Amerikában az ebéd és egy délutáni szendvics között
láthatták a modern kori jugoszláviai forradalom képeit. Az internet előtt ülők
pedig szinte részesei lehettek az eseménynek, a pillanatok alatt érkező híreknek köszönhetően.

Akár egy amerikai történet is lehetett volna, ahol a nemzet küzd az eszméért és végül
kisebb áldozatok árán – szinte vértelenül – végül is eléri álmát. Történelem
született néhány óra alatt: közel egymillió ember nyilvánította ki a belgrádi utcákon,
hogy nem hagyja veszni a szabadságot. Rövid tétovázás után így döntött a rendőrség
és a katonaság is. Milosevics magabiztos volt, de amikor kiderült, hogy a biztos bázisának
gondolt katonaság soraiban is Kosztunicára adta voksát a többség, őket sem merte már
bevetni a tiltakozók ellen.

Kik játszottak szerepet ebben a forradalomban? Hogyan értesültek az emberek arról,
hogy tüntetés lesz? Hiába tiltottak be minden független hírforrást, rádiót, tévét
és újságot, az emberek mindig naprakész információval rendelkeztek arról, mi is történik
valójában. Milosevicsnek valószínűleg nem volt fogalma arról, vagy nem mérte fel
helyesen, mit lehet az internettel elérni. A választások előtt, alatt és után a
szerb független média tovább élt, csak a világhálót használta az éter helyett.
Itt is megmutatkozott, hogy volt értelme írott formában folyamatosan hírt adni –
ezeket kinyomtatva és fénymásolva az információ eljutott az emberekhez. A szamizdatok
rizikós szállítása helyett elég volt egy működőképes számítógép is. A rádióadások
szintén a virtuális világsztrádát használták, így a zavarás már megoldhatatlan
volt – ennyi számítógépet képtelenség elkobozni és a teljes kommunikációs zárlat
a rendszer működését is megakadályozta volna. Az utolsó európai diktátorral együtt
így a régi típusú diktatúra is megbukott.

Nyugaton mindenhol üdvözölték a belgrádi forradalmat. Bill Clinton szerint mindenképpen
örömteli, hogy végül győzött a demokrácia, de jelezte, nem mindenben értenek egyet
az új jugoszláv elnökkel. Természetesen abban a pillanatban kezdeményezik a korlátozások
feloldását, amint az ellenzék teljesen átveszi a hatalmat; ez már a következő héten
megtörténhet. Putyin orosz elnök kifejezte, mindig is a demokratikus rendezés hívei
voltak, ezért vállaltak közvetítői szerepet a válságmegoldásban, de azt is a világ
értésére adta, hogy országa annak ad politikai menedéket, akinek akar. Az utolsó
pillanatig próbálták Milosevicset meggyőzni, mondjon le. A baráti ország lakói
viszont nem igazán akarták kivárni ennek a végét. Valószínű, hogy a két ország
kapcsolatai új alapokra kerülnek, Kosztunica ugyanis – sikerrel – igyekezett elkerülni,
hogy az oroszok oldják meg a helyzetet. Elemzők szerint ez arra utal, hogy el szeretné
szakítani Jugoszláviát a Milosevics által kiépített oroszfüggőségtől.


Oroszország és a jugoszláv krízis

Vagyim Arisztov

"A mi pozíciónk egy demokratikus ország pozíciója kell, hogy legyen. Milosevics bűnrészes
Jugoszlávia széthullásában, ezért fél megjelenni a nemzetközi bíróság előtt.
Putyin elnöknek kell védelmet biztosítania a számára, befogadva őt Oroszországba,
vagy elküldenie Minszkbe, ahol a harcostársa, Lukasenko elnök van. Putyint Oroszországban
senki sem fogja elítélni, egyidejűleg a jugoszláv nép felszabadítójává is válik.
Oroszországnak van egy nagy előnye a jugoszláv konfliktus megoldásában, és ezt az előnyt
ki kell használni" – jelentette ki Borisz Nyemcov duma képviselő, az orosz
jobboldali erők vezetője, akire sokan Jelcin utódjaként tekintettek.

Úgy tűnik, éppen ez a sajátos vélemény élénkítette föl a jugoszláv válsággal
kapcsolatos orosz politikát. A külügyminiszter, Igor Ivanov mindössze néhány nappal
ezelőtti nyilatkozata is, mely Oroszország hivatalos állásfoglalását volt hivatva
kimutatni, meglehetősen homályos volt. Képtelenség volt kihámozni, hogy végül is
Moszkva melyik jugoszláv elnökjelöltet támogatja. A nyilatkozatban csupán arról volt
szó, hogy a választások első fordulója a jugoszláv társadalom jelentős
demokratikus erejét demonstrálta, és hogy a választások nyugodt légkörben zajlottak
le. Valamivel nagyobb jelentőség? volt az a hír, amelyben Oroszország külügyminisztériuma
felhívást intéz a világközösséghez: haladéktalanul vonják ki Jugoszláviát a
nemzetközi elszigeteltségből, és hatálytalanítsák az ellene hozott szankciókat.

Az orosz kormányt meg lehet érteni: a jugoszláviai választások eredményeképpen
nagyon nehéz helyzetbe került. Jugoszlávia ugyanis egyike azon kevés országoknak,
ahol még megőrződött valami Oroszország befolyásából. Körülbelül egy éve, a
Belgrád elleni NATO-akció idején a jugoszláv parlament elfogadta az Oroszország és
Belorusszia szövetségéhez való csatlakozásról szóló döntést. Bárki is legyen
itt az elnök, Oroszország továbbra is szeretné fenntartani vele a partneri
kapcsolatot.

A választás első fordulójának eredményét Moszkva nem tálalhatja Kosztunica kétségkívüli
győzelmének. Ezért inkább a tétlenség és be nem avatkozás helyzetét vállalta.
Nyemcov ötlete viszont lehetővé tette a kreml számára, hogy határozottabb fellépésre
is sor kerüljön – ha sajátos formában is. Eszerint Putyin elnök nem ajánlott fel
menedékjogot Milosevicsnek Oroszországban vagy Beloruszsziában, hanem Kosztunicával
együtt mindkettőjüket meghívta Moszkvába. Ilyen módon Putyin a közvetítő személy
szerepét vállalta fel. Erre egyébként Görögország és Norvégia is ajánlkozott,
azonban Oroszország és az orosz elnök fellépése ebben a szerepben logikusabb.
Kosztunica elfogadta a meghívást, Milosevics nem. Ő Igor Ivanovot, az orosz külügyminisztert
sem fogadta Belgrádban. Valószínűleg Milosevics kemény állásfoglalása késztette
Moszkvát arra, hogy újra viszszatérjen a be nem avatkozás politikájához. Meglehet,
Vlagyimir Putyin még arra is számít, hogy Szlobodan Milosevics nem tartja meg a szavát,
de Moszkva úgy döntött, bebiztosítja magát – ami egyébként ésszerűnek is tűnik.


Magáért beszél Alekszander Vesnyakov, Oroszország Központi Bizottsága elnökének
nyilatkozata, mely szerint az általa vezetett szervezet semmilyen dokumentációt nem
kapott a jugoszláv választásokkal kapcsolatosan. Ezt megelőzően azonban már
elhangzott az az információ, hogy a jugoszláv választásokon jelen lévő orosz
megfigyelők Moszkvába vitték azon dokumentumok kópiáit, amelyek tükrözik a választások
reális eredményeit. E hét elején pedig az orosz külügyminisztérium hivatalos képviselője
kijelentette: a szavazatok számlálása és a választási eredmények ellenőrzése
Jugoszláviában egyedül a jugoszláv társadalom feladata.

Olvasson tovább: