Kereső toggle

Zavargások a palesztin területeken

Arafat Jeruzsálem kapujában

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A hét eleji fegyveres összetűzések a sziréna hangjaira való kétperces néma
vigyázállással kezdődtek a palesztin autonómia területén, ahol így emlékeztek meg
a "Katasztrófa Napjáról". Palesztin értelmezésben ez azonos az izraeli Függetlenség
Napjával. Ezt követően az Arafat vezette Fatah irányításával kezdetét vették a
tiltakozó megmozdulások. A "Tragédiára" való emlékezésen túli cél az izraeli
börtönökben fogva tartott 1600 palesztin szabadon engedésének kivívása volt.



Palesztin rendőr igyekszik megfékezni egy rendbontót Ramallahban.
     Fotó: Reuters

A zavargások a gázai övezetből indultak ki, amikor a palesztinok blokád alá vették
a necarimi zsidó települést, majd átterjedtek Ciszjordánia nagyobb városaira is. A
konfliktusban az izraeli katonák gumilövedékekkel és könnygázgránátokkal próbálták
meg szétoszlatni a tömeget. A két nap mérlege: négy palesztin halott és 320 sebesült;
izraeli részről nyolc sérült. Ehud Barak kormányfő figyelmeztette a palesztin vezetőt,
hogy ha nem teremt rendet a maga portáján, elbúcsúzhat a héten felkínált Jeruzsálem
melletti településtől, Abu Disztől, amelyet többen a leendő palesztin állam fővárosának
szeretnének. A nagyobb nyomaték kedvéért az izraeli hadsereg felvonultatta tankjait,
mire a jó tanácsot megfogadva Arafat utasítást adott a tűzszünetre.

Négy év óta a mostani volt a térségben a legsúlyosabb incidens. A legutóbbi 1996
szeptemberében robbant ki, amikor Arafat azt állította, hogy "a Templom-hegy alatt épített
alagút miatt összeomlanak a szent mecsetek falai". Izraeli részről úgy vélik, hogy
mindkét eset durva megszegése az oslói megállapodásoknak, amelyben a palesztin fél vállalta,
hogy a vitás kérdéseket kizárólag békés úton rendezi, illetve elutasítja az erőszak
minden formáját. Vannak, akik hírszerzési forrásokra hivatkozva azt állítják, hogy
a megmozdulásokra maga Arafat adott parancsot. Ehud Barak ezt a véleményt úgy tompította,
hogy Arafat "csak" a zavargásokra adott utasítást, az éles lőszer bevetésére
azonban nem, később viszont kicsúszott a kezéből az ellenőrzés.



Egy orosz bevándorló a jeruzsálemi tüntetésen. Aggódnak a városért
    Fotó: Reuters

Az összecsapások mellett azonban mind több jel mutat arra, hogy az eilati hivatalos
béketárgyalási fórum mellett új egyeztetések kezdődtek Svédországban, ahol
izraeli részről Slomo ben Ami közbiztonsági miniszter, palesztin részről pedig "az
ifjú trónörökös", Abu Alla volt jelen. A különmegbeszélések elindításáról a
legutóbbi ramallahi Arafat– Barak csúcson határoztak. A hírek kétféle tervről szóltak:
az első szerint a Nyugati Part 66 százalékán Izrael beleegyezik egy palesztin állam
felállításába, amelynek területe két különálló részből tevődne össze. A másik
– a Le Monde jeruzsálemi tudósítója által megszellőztetett – terv szerint a
palesztin állam a Nyugati Part 80-90 százalékán jönne létre, és a palesztinok városi
autonómiát kapnának Kelet-Jeruzsálemben. A Templom-hegy szintén hozzájuk kerülne, s
a muszlim hívők egy folyosón juthatnának a mecsetekhez.

Az izraeli belpolitikát és a társadalmat alaposan megosztja Arafat és Barak megállapodása,
miszerint egy újabb engedménycsomag keretében a palesztinok megkapnak három Jeruzsálem
körüli arablakta települést: Abu Diszt, Azariet és Szuvaharát. A kormány és a
parlament legutóbbi döntése értelmében e területekre a palesztin rendőrség
alakulatai vonulnának be. Ehud Barak a zavargások hírére ideiglenesen felfüggesztette
a falvak átadását – bár aligha kétséges, hogy jövő heti washingtoni útja előtt
mindenképpen sor kerül rá. A Jediot Ahronot cím? napilap által megrendelt felmérés
szerint az izraeliek 57 százaléka ellenzi, és csak 39 százaléka támogatja a három
falu átadását. A válaszadók kétharmada úgy ítéli meg, hogy egy ilyen lépés
kedvezőtlenül befolyásolná Jeruzsálem biztonsági helyzetét. A túlnyomó többség,
71 százalék számára továbbra is elfogadhatatlan, hogy egy esetleges palesztin állam
fővárosa Kelet-Jeruzsálem legyen.

Ezeket a fenntartásokat tükrözte a héten Jeruzsálemben megtartott nagygyűlés is,
amelyen a Nemzeti Vallási Párt vezetője, Jichák Lévi bejelentette, hogy tiltakozása
jeléül kilép a koalícióból. Lévi sürgette a többi pártot, elsősorban Nátán
Saranszkira utalva, hogy kövessék döntését. A demonstráción felszólalt Ariel Sáron,
az ellenzéki Likud párt elnöke, aki szerint "a hatnapos háború óta először történik
meg, hogy egy idegen hadsereg Jeruzsálem kapui közelébe kerül, és most ezt egy Jeruzsálemben
székelő zsidó kormány teszi lehetővé, vörös szőnyeget terítve eléjük".
Felvonultak a baloldali Békét Most mozgalom aktivistái is, akik azt hangoztatták, hogy
a "béke jobb, mint a Nagy-Izrael".

Az amerikai nyomás is fokozódik, hiszen Bill Clintonnak már csak két aktív hónapja
maradt az elvi megállapodás megkötésére. A Maariv cím? Tel Aviv-i napilap szerdai
száma már tudni vélte, hogy elkészült a keretmegállapodás tervezete, amely nagy részben
a Le Monde által megszellőztetett terven alapul. Azt nem lehet tudni, hogy vajon a menekültkérdésben
van-e megállapodás. Palesztin részről Arafat tanácsadója, Walid Awad egy jeruzsálemi
sajtótájékoztatón sejtetni engedte, hogy bár a palesztin vezető kéri Izraeltől a
hazatérési jog elvi elismerését, de 100 ezer menekültnél több befogadását
hivatalosan nem kezdeményezi majd.

Ha amerikai nyomásra meg is állapodnak a felek, az csak jelentős izraeli engedmények
árán lehetséges. A kérdés azonban az, hogy addig fennmarad-e Barak koalíciója,
amely még csak tízhónapos, de az eresztékei máris recsegnek-ropognak.

Olvasson tovább: