Viszont arra való tekintettel, hogy a térség országai – Pakisztán, Irán, Irak,
Szaúd-Arábia – milyen nagy pénzösszegeket fordítanak a kutatásra és atomtechnológia
vásárlására Oroszországtól, feltehetőleg mostanra szinte karnyújtásnyira kerültek
az erre alkalmas műszaki háttér megteremtéséhez. A Szovjetunió széthullása óta a
nyugati világ országai hatalmas összegekkel támogatták Ukrajnát, Kazahsztánt és
Oroszországot annak érdekében, hogy a nukleáris arzenál leszerelése az egyezmények
szerint történjen. Ennek ellenére nem lehet tudni, hogy milyen katonai projektek –
nehézvizes és grafit alapú nukleáris technológiák – kerültek ki a volt szovjet
blokkból az iszlám világ országaiba. Különösen szoros az együttműködés Irán és
Oroszország között. Kilenc évvel ezelőtt az elemzők figyelmeztet-ték Bush elnököt,
hogy Irán tíz éven belül atomhatalommá válhat. Öt évvel ezelőtt megerősítették
előrejelzésüket Clinton elnöknek azzal a kiegészítéssel, hogy az ezredfordulóig
Pakisztán és India is csatlakozni fog az atomklubhoz. Ezeket az eredményeket korábban
azért nem hozták nyilvánosságra, nehogy az alapvető amerikai gazdasági és politikai
érdekeltségek sérüljenek a térségben.
Irán számára nem az jelenti a gondot, hogy nem rendelkezik elegendő számú szakértővel,
hanem az, hogy a megfelelő mennyiség? dúsított hasadóanyag beszerzése rendkívüli
nehézségbe ütközik – még Oroszországból is. A hivatalos orosz álláspont szerint
Moszkva csakis békés polgári célra használható atomtechnológiát és know-how-t ad
el Teheránnak.
Teherán 1992-ben Kazahsztánból próbált mintegy 600 kilogrammnyi hasadóanyagot – dúsított
urániumot – vásárolni, de Washington egy titkos akcióval kimentette a hatalmas
mennyiséget Kazahsztánból, hiszen ez akár másfél tucatnyi nukleáris fegyver elkészítéséhez
is elegendő lenne.
Washingtonnak további aggodalomra ad okot, hogy Moszkva támogatásáról biztosította két
vezető orosz kutatóintézet Teheránnal való együttműködését – ezt tavaly márciusban
Jevgenyij Adamov orosz atomenergetikai miniszter is megerősítette. Igor Szergejev védelmi
miniszter az Interfax hírügynökségnek adott interjújában további együttműködést
jelentett be Iránnal katonai, védelmi technológiai és műszaki vonalon. Amerikai előrejelzések
szerint Irán 2010-re olyan interkontinentális rakétarendszert fejleszthet ki, amely
lehetővé teszi az USA kontinentális területén lévő célpontok elérését is. Állításukat
arra alapozzák, hogy orosz vállalatok és szervezetek olyan korszer? technológiához
juttatják iráni kollégáikat, mellyel ilyen fegyverzet is előállítható.
Irán egyike a világ legtöbb kőolajat kitermelő országainak, emellett urániumdúsító
üzemmel, két kutatóreaktorral, kutatóközpontokkal, urániumsilókkal rendelkezik.
Amerikai elemzők valószínűsítik, hogy a robbanófej gyártására már
berendezkedtek. Ezt Teherán hevesen cáfolta arra hivatkozva, hogy 1970-ben aláírta az
atomcsend-egyezményt. Biztosra vehető, hogy Irán nem fogja leállítani katonai nukleáris
programját, míg ősi riválisa, Irak nem teszi lehetővé a nemzetközi ellenőrök számára
az iraki atomprogram ellenőrzését.
2000. 02. 05. (IV/6)
