Sarah Gavit, a Deep Space projekt vezetője már évek óta hajt végre kísérleteket
a jelenlegi akció sikerének érdekében. A Vénusz és a Szaturnusz kutatásában nagy
tapasztalatokat szerzett hölgy és csapata a Mojave-sivatagban folytatott kísérletei
során légágyúval lövetett különböző lövedékeket a talajba, míg végre megtalálta
az ideális alakú és keménység? lövedékszondát a Mars talajvizsgálatához.
A Deep Space szondák a 165 millió dolláros Mars Polar Lander sarkkutató szondával
utaznak, s nem sokkal a Mars légkörébe érkezés után leválnak az anyaszondáról,
hogy körülbelül 640 km/órás sebességgel becsapódjanak a Vörös bolygó felszínébe.
Ha a becsapódás sikeres lesz, a két szonda egy méter mélyen fog a talajba fúródni,
ahol megkezdhetik a széles közvélemény és a szakértők által régóta várt adatok
gyűjtését. A lövedékként működő szonda egy fúró segítségével mintát vesz a
talajból, felmelegíti azt, és feltérképezi a talaj tulajdonságait. A kapott adatokat
az anyaszondához továbbítja, mely elküldi azokat a földi kutatóközpontba. Ezeket az
adatokat főként abból a szempontból vizsgálják, hogy van-e a felszín alatt jéggé
fagyott víz vagy sem. Ha igen, akkor nem kizárható, hogy valamikor régen létezhetett
élet a Földhöz legközelebb álló bolygón. És ha van fagyott víz, akkor valahol mélyen
a felszín alatt folyékony víznek kell lennie. Scott Hubbard, a NASA Asztrobiológiai
Intézetének vezetője szerint ugyanis a Mars felszíne alatt elég meleg a talaj hőmérséklete.
A Mars déli féltekéjén jelenleg éppen tavaszodik, ami számos tudósnak nyújt újra
lehetőséget arra, hogy a Vörös bolygón valaha vagy most is létező életről kutatásaikkal
meggyőződhessenek. A Mars Polar Lander anyaszonda a bolygó déli sarkától körülbelül
770 kilométerre fog landolni. Ebben a szélességben húzódik vissza, illetve előre az
évszakok váltakozásával a széndioxid-jégsapka. (A szárazjég széle már november
elején hátrább húzódott a landolás helyétől.) A tudósok szerint ez a terület a
legalkalmasabb arra, hogy befagyott, illetve folyékony víz után kutathassanak, mely
alapvető, de nem egyedül szükséges feltétele az élő szervezetek jelenlétének.
Nagy kérdés, hogy egyáltalán sikerül-e a becsapódás anélkül, hogy a makk alakú
szondák belseje megsérülne, valamint sikerül-e az adatok felvétele, és azoknak a földi
központba juttatása. Ha az adatok megerősítik azt a feltételezést, hogy sokmilliárd
évvel ezelőtt valóban létezett élet a Marson, akkor előtérbe kerül az a cél, hogy
további kutatások elvégzésére embert küldjenek a Vörös bolygóra.
1999. 12. 04. (III/48)
