Kereső toggle

Független vizsgálat indul a wacói tragédia ügyében

Újraírt ostromkrónika

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Tovább gyűrűzik az Egyesült Államokban az a belpolitikai botrány, amelyet a hat
évvel ezelőtti wacói tragédia ügyében előkerült újabb bizonyítékok okoztak.
Mint arról lapunk is hírt adott, az FBI a közelmúltban elismerte, hogy a David Koresh
vezette kultusznak otthont adó Mt. Carmel épületegyüttesre gyúlékony anyagokat is
tartalmazó könnygázbombákat lőttek ki, nem sokkal azelőtt, hogy az épület
kigyulladt. Bár az FBI határozottan cáfolja, hogy a nyolcvan ember halálát okozó tűz
keletkezéséhez bármi köze lehetne a könnygázbombáknak, egyre nő a feszültség
Janet Reno igazságügy-miniszter és az FBI vezetője, Louis J. Freeh között. Reno ígéretet
tett arra, hogy ezúttal végére jár az ügynek. Ennek értelmében csütörtökön már
kinevezte a vizsgálatot végző független bizottság elnökét John Danworth, a demokraták
bizalmát is élvező volt republikánus szenátor személyében. A Fehér Ház egyelőre
Reno mellett áll, és a titkosszolgálatot hibáztatja az igazságügy-miniszternek adott
hiányos tájékoztatásért.







Filmkockák az ostromról

A tragédia túlélőit, illetve az áldozatok rokonait képviselő ügyvédek alaposan
felkészültek a harcra. Egyes jogászok szerint az Egyesült Államoknak akár egymilliárd
dollárjába is belekerülhet az ügy – ennyit tesz ki az az összeg, amiért a nyolcvan
áldozat rokonai perlik a szövetségi kormányt. Nem lehetetlen, hogy az FBI bűnbakot ajánl
majd fel a vizsgálat során: azt az ügynököt, akinek hangja a könnygázlövedékek
felhasználását engedélyező videófelvételeken hallható.

Vernon Wayne Howell, alias David Koresh 1959-ben született egy tizennégy éves lány,
Bonnie Clark gyermekeként. Bár apja nem sokáig játszott szerepet az életében, arra
azért még volt ideje, hogy nyilvánvalóan hiperaktív gyermekét a találó Sputnik
becenévvel ajándékozza meg. Egy újabb apa után Bonnie a szüleinél hagyta a kis
Vernont, aki így ötéves koráig alkoholista nagyapja felügyeletét élvezte. Ekkor
Bonnie újra férjhez ment, és magához vette a fiát.

A vallás iránti érdeklődése sem akadályozta meg az ifjú Vernont abban, hogy
tizennyolc évesen gyermeket nemzzen egy tizenhat éves lánynak. A lány a gyermeket
elvetette, de később egy darabig együtt éltek Howellel. Amikor a lány újra teherbe
esett, apja kiverte a házból Howellt.

Howell-Koresh 1981-ben ment először Mt. Carmelbe, ekkor azonban még túlságosan
lefoglalták szerelmi problémái. Megváltói tudata nem egyik pillanatról a másikra
alakult ki. Visszaemlékezések szerint az 1983-as és 1985-ös jeruzsálemi "helyszíni
szemle" után Koresh radikálisan megváltozott. Ugyan ritkán beszélt konkrétan
ottani élményeiről, azt elárulta, hogy a Sion hegyén találkozott hét angyali lénnyel,
akik "jumbo jet méret? szárnyakon" közelítettek a földhöz. Ezen kívül
felvitetett egészen az Orion bolygóig, ahol magával a Megváltóval találkozott.

Az élet Mt. Carmelben sosem volt könnyű. Az L-alakú, minden terv nélkül felépített
kusza épületegyüttest kívülről vajszínűre festették, belül azonban puszta
farostlemezből készültek a falak. Folyóvíz csak a konyhában volt, a házak nem
voltak alápincézve, nem volt központi fűtés. Bár a férfiak összetákoltak egy "fürdőszobát"
a fák alatt, a nők és a gyermekek éjjeliedényeket voltak kénytelenek használni.
Koresh filozófiájának nagyon is megfelelt ez a spártai környezet: úgy vélte, így
legalább azért jönnek az emberek, hogy valamit tanuljanak, nem azért, hogy jól érezzék
magukat.

Mi volt az oka annak, hogy az FBI olyan nagy elszántsággal indult el Mt. Carmel bevételére?
Nem könny? átlátni az okokat, bár az 1993. február 28-i rajtaütést megelőzően hónapokig
tartó alapos vizsgálódás tárgya volt a kultusz és vezetőjének tevékenysége. A
nyomozás kilenc hónappal korábban kezdődött, amikor egy csomagkézbesítő észrevette,
hogy hatástalanított kézigránátokat szállított Mt. Carmelbe. A hatóságok kiderítették,
hogy nem ez volt az egyetlen ilyen szállítmány, egyéb, gránátok előállítására
alkalmas anyagok is érkeztek a helyszínre.

A vádpontok egyike szerint David Koresh és követői valóságos fegyverraktárat alakítottak
ki az épületegyüttesben. Dick J. Reavis, aki Waco hamvai cím? könyvében az egyik
legalaposabb és legtárgyszer?bb összegzést adta a történtekről, egészen más
oldalról világítja meg a kérdést. Reavis szerint minden jel – a szállítócédulák,
számlák és a Koresh-sel sokáig üzleti kapcsolatban álló fegyverkereskedő elbeszélése
– arra mutat, hogy a kultusz tagjai nem vétettek a törvény ellen és nem saját használatra
vásároltak fegyvereket, alkatrészeket, hanem befektetésként: némi átalakítás után
jóval magasabb áron legálisan értékesíteni tudták azokat. Koresh egy ízben közvetett
módon felajánlotta, hogy bemutatja fegyvereit, de a hatóságok nem éltek a lehetőséggel.


A rajtaütést technikailag is alapos felkészülés előzte meg, olyannyira, hogy –
mint az a közelmúltban kiderült – még a hadsereg különleges alakulatának egységei
is részt vettek benne. Hasonlóan alapos volt a média felkészítése. A sajtójelentések
terminológiája egyértelm? útmutatást adott a közvélemény számára. Adott volt először
is egy kultusz, élén egy "karizmatikus vezetővel", aki követőit agykontrollal irányítja.
A közösség düledező faépületei "erődítmények", betonépületei "bunkerek",
a bent tartózkodó gyermekek pedig "túszok".

Ötvenegy napig tartott az egyezkedés, melynek során arra próbálták rávenni David
Koresh-t, hogy adja fel a Mt. Carmelt és jöjjön ki híveivel együtt. Ötvenegy napig
senkinek nem jutott eszébe, hogy megpróbáljon a maga nyelvén beszélni Koresh-sel. A
"dávidiak", ahogyan magukat nevezték, meg voltak győződve arról, hogy a lakhelyüket
ért támadás a Jelenések könyvében leírt csapások egyikének felel meg, és üldöztetésüket
ilyen összefüggésben értékelték. David Koresh az ostrom alatt központi tanítása
leírásán dolgozott, amely a Jelenések könyvében szereplő hét pecsét – a földet
sújtó csapások – magyarázata.

Április 14-én Koresh ígéretet tett arra, hogy amint befejezi a munkát, kijön az épületből.
A telefonon folytatott egyezkedéseket magnószalagok örökítik meg. Ennek ellenére az
ügynökök által készített feljegyzések és a későbbi, bíróság előtt tett
vallomások ezt nem tartalmazzák. A szalagok nyilvánvalóvá teszik, hogy Koresh keményen
dolgozott tanításán, és megállapodott az ügynökökkel, hogy ki fog jönni az épületből.
Ennek ellenére indult el a végső támadás április 19-én.

James D. Tabor, aki vallási szakértőként hosszabb ideig részt vett a közvetítő tárgyalásokon,
úgy véli, a szövetségi ügynökök minimális erőfeszítést sem tettek arra, hogy
megértsék Koresh gondolatmenetét. Annak ellenére, hogy a wacói helyzet cseppet sem
hasonlított egy túszdrámára, mindvégig úgy kezelték azt, mintha odabent megmentésre
váró embereket, vagy veszélyes bűnözőket tartanának fogva. Terrorista-ellenes egységek,
és a rendőrség túszhelyzetekre kiképzett speciális alakulatai csatlakoztak a szövetségi
ügynökökhöz, és maga a kormányzat is "túszügyről" beszélt.

Az FBI ötvenegy napon keresztül fenntartotta ezt a megközelítést, annak ellenére,
hogy maguk az FBI ügynökök jegyezték fel: Koresh nem fenyegetőzött, nem szabott határidőt,
és nem lépett fel követelésekkel.

Március 8-ától kezdve a Szövetségi Nyomozóiroda által "pszichológiai fegyverként"
telepített hangszóró elkezdte ontani magából a különféle zajokat, éjjel-nappal, jóformán
megszakítás nélkül. Hat héten át szóltak a szirénák, sirályok, hajókürtök, síró
csecsemők és haldokló nyulak hangjai, a fogászati fúró és a kakaskukorékolás.
Volt emellett buddhista kolostori zene, müezzin, Alice Cooper és Nancy Sinatra is a műsoron.
Bob Ricks, az FBI szóvivője büszkén nyilatkozta a sajtónak, hogy a felvételeket különlegesen
irritáló hatásuk alapján válogatták össze. Kollégája elégedetten tette hozzá,
hogy mindez bizonyára okoz majd néhány álmatlan órát Mt. Carmel lakóinak, ami alatt
eltűnődhetnek a dolgokon. A válogatás valóban jól sikerült: a szomszéd farmer
teheneit csakhamar őrületbe kergette, kerítéseket döntve menekültek a helyszínről.
A speciális zaklatási tervhez tartozóan időnként kikapcsolták az áramot, ami a
telep vízellátását is veszélyeztette. Máskor nagy teljesítmény? fényszórókat
irányítottak az ablakok felé éjszaka.

Mindezek ellenére a pszichológiai hadviselés sem hozta meg a kívánt eredményt, az
FBI azonban jelentősen túllépte anyagi kereteit, hiszen a jelentős számú ügynök és
szakember ellátása a vártnál sokkal hosszabb ideig volt szükséges. Ekkor kezdték el
tervezni a végzetes könnygáztámadást. Ennek részeként először tankok rohanták
meg a falakat – állítólag nem rombolási szándékkal, csak azért, hogy a könnygázgránátok
számára bemenetet, az emberek számára pedig menekülési lehetőséget biztosítsanak.
Bár az FBI kitart amellett, hogy az épületet Koresh-ék gyújtották magukra, független
szakértők megállapították: az első tűz akkor ütött ki, amikor egy tank kifelé hátrált
az egyik szobából. Az is tény, hogy a tankok felborították az olajlámpákat, az üzemanyagtartályokat
és összetörtek egy nagy nyomású propángáztartályt. A mindent leromboló hatalmas
harci járművek éppen úgy viselkedtek, mintha a bizonyítékok megsemmisítésére törekednének.

Olvasson tovább: